Unod a banánt?
Belegondolni is szörnyű, de már 15 éve, 2010-ben jelent meg a Donkey Kong Country Returns, az egykor a Rare által fejlesztett platformjáték-széria hatalmas kihagyás után Wii-re elkészült feltámasztása. Az immár a Retro műhelyében készült, igen látványos és pörgős tempójú platformjáték kapott egy kibővített portot 3DS-re, majd egy kiváló folytatást Wii U-ra – vagyis olyan gépekre, amelyek idehaza nem voltak túl népszerűek. Furcsamód ez a második rész, a Tropical Freeze jelent meg először Switchre, az elődre pedig ezt követően majdnem hét hosszú évet kellett várni. Van valami szürreális így abban, hogy a Donkey Kong Country Returns HD pont most jelent meg, a konzol alkonyán, vélhetően csak azért, hogy ne legyen teljesen üres a Nintendo 2025 eleji megjelenési listája.
A kaland hősei természetesen Donkey, illetve Diddy Kong, akik hatalmas banánraktárát egy nap kifosztja egy sereg hipnotizált állat. Hőseink elindulnak hát trópusi szigetükön, hogy jól elagyabugyálják a gonosztevőket és visszaszerezzék finom gyümölcseiket – és mindezt a játéktörténelem egyik legjobb zenei anyagának újrakevert verziója által fűtve teszik. Az utat intenzív, ellenfelekben és trükkös helyszínekben gazdag pályák alkotják, de a sorozat hagyományaihoz illően az is megesik, hogy néha csillékkel száguldozva vagy hordókban repkedve kell megtalálni a továbbvezető utat. A tematikus – strand, dzsungel, romok, barlangok stb. – világok végén egy-egy főgonosz várja, hogy próbára tegyen minket, a legkülönlegesebb, legnehezebb pályák pedig opcionális helyszíneken várnak ránk. A fő kihívás a váratlan akadályokkal teli szakaszok kiismerése és főemlőseink eszköztárának és mozgáskultúrájának elsajátítása: az ugrálás, gurulás és hajigálás mellett a dobolástól a fújkálásig egy rakás extra mozdulatot is tanultak majmaink az eredeti kalandjaik óta.
Ahogy majd’ minden Donkey Kong Country-játékban, a kaland fő erősségét itt is a titkokkal teli kreatív pályák jelentik – de a SNES-korszak óta a fejlesztők egy sor extra lehetőséget dolgoztak ki. Néhol a háttérben zajlanak fontos (és sokszor destruktív) események, máskor pedig egyenesen ide-oda ugrálhatunk az előtér és a háttér között. Megesik, hogy csak a karakterek és a pálya sziluettjét látjuk, ami sokkal nagyobb odafigyelést kíván meg – a „járműves” részeket pedig már említettem. A millió ötlet következtében a pályák élvezetesen zsúfolttá válnak, bármiféle üresjárat vagy túlságosan ismétlődő elemek nélkül – a legtöbb szint így egyedinek hat. Mindenütt jól-rosszabbul elrejtett banánkupacokat, aranyérméket, K-O-N-G betűket és puzzle-darabokat lelhet a figyelmes játékos – de mivel ezek egy részének eléréséhez a jet-packkel szerelt Diddy Kong csatlakozása is szükséges, muszáj jól játszani a kemény platformrészeken is, ha a 100%-os (és az első végigjátszás után a 200%-os!) eredményre törekszünk.
Mivel a rajzfilmes külső mögött egy kőkemény platformjáték rejlik, már az első verzió is szokatlanul sok könnyítési lehetőséget adott a játékosoknak – ez az újrakiadás pedig tovább növelte ezek számát. Noha a rengeteg banán és az újrajátszható régi pályák következtében életeink totális kifogyása nem jelent valós veszélyt, egy-egy szint leküzdése okozhat gondokat – néha már azt sem könnyű felismerni, hogy egy adott felületre biztonságosan ráugorhatunk-e, de a csillés-rakétahordós szakaszokon aztán tényleg egyetlen rossz mozdulat elég hozzá, hogy halált és újrakezdést eredményezzen (és a ritka checkpointok miatt ez idegesítővé válhat). Az öreg Cranky Kong boltjában ezért mindenféle segítő tárgyakat lehet vásárolni: extra életeket, sebezhetetlenséget nyújtó bájitalokat, a zuhanástól megmentő lufikat vagy strapabíróbb „járműveket” – utóbbi kettő a 3DS-es verzióból érkezett. E tárgyakból már nem három, hanem kilenc darabot vihetünk magunkkal, ráadásul rendelkezésre áll a „Modern” mód is, ahol Donkey és Diddy 2-2 helyett 3-3 szívvel rendelkeznek.
Egy remek játék egész igényes portja – olyannyira, hogy a már említett extra tárgyak mellett a 3DS-verzióban szereplő kilencedik világot is megkapjuk vele –, és mégsem lehet úgy igazán lelkesedni érte – miért? Nincs egyetlen konkrét ok, valami nagy hiba amire mutogathatnánk: egyszerűen egy régi játék meglehetősen drága újrakiadásáról van szó – igen, benne vannak más verziók eddig exkluzív extrái, de ezeken kívül nem kapunk semmi újat, így aki látta már, és 2010 óta azért erre volt lehetőség, annak nem mutat újat. Egy másik, talán fontosabb dolog, hogy a folytatás, a 2018 óta Switch-en is elérhető (és így olcsóbb) Tropical Freeze több szempontból is felülmúlja elődjét – hogy mást ne mondjak, a töltési idők ott nem voltak ennyire hosszúak. Akinek teljesen kimaradt az életéből a remek Returns-miniszéria, annak ezért inkább azt az epizódot ajánlom kezdésnek, de amint leárazzák, ezt a verziót is érdemes lehet beszerezni. A Nintendo egy sima portot ígért, és pontosan azt is kaptuk – de ahhoz, hogy úgy istenigazából lelkendezzünk, vagy az ár, vagy a tartalom terén kellett volna változtatni.
A Donkey Kong Country Returns HD kizárólag Nintendo Switchre jelent meg.
A tesztjátékot a kiadó Nintendo biztosította.
Összefoglalás
A Donkey Kong Country Returns HD egy remek platformjáték újrakiadása, ami pár könnyítésen, és a kevesek által látott 3DS-es világ tévére ültetésén túl nem teszi sem gazdagabbá, sem megközelíthetőbbé az élményt. A már-már klasszikus móka hasonló kíméletlenséggel, precíz platformerezéssel és kiváló pályákkal vár, így még mindig egy kiváló élmény – csakhogy a még jobban sikerült folytatása már hét éve – és ma már sokszor olcsóbban – elérhető Switch-en.
A Donkey Kong Country Returns HD legfőbb pozitívumai:
- Még mindig egy változatos és ravasz platformjáték;
- a könnyebbítések egy fokkal kíméletesebbé teszik;
- szuperek az újrakevert zenék.
A Donkey Kong Country Returns HD legnagyobb hiányosságai:
- Indokolatlanul kíméletlen tud lenni;
- nincs benne lényegi új tartalom;
- frusztrálóan hosszú töltési idők.
Georgiadisz Leonidas