A rémület appjai
A Wales Interactive az elmúlt években kifejezetten rákapott az élőszereplős film-játékok kiadására. Elég, ha olyan címekre gondolunk, mint a The Bunker, a műfaj talán jelenlegi legjobbja, a Late Shift, a Doctor Dekker vagy a Shapeshifting Detective. Bár azt túlzás lenne állítani, hogy a zsáner reneszánszát éli, az biztos, hogy ezeknek a játékoknak is van létjogosultsága. A legújabb ilyen jellegű produkció malajziából érkezett, a Kaigan Games fejlesztésében. A Simulacra végső soron egy logikai játék, hangulatos horror körítésben.
Anna, történetünk főszereplője eltűnik, a telefonját pedig mi találjuk meg. A játék célja, hogy a készüléken lévő appok segítségével összerakjuk az eseményeket, üzenetben vagy más módon megkeressük a lány ismerőseit, és kiderítsük, hol van, hogy végül megmentsük. Az ugyanis már az első percekben kiderül, hogy nem egyszerű eltűnésről van szó, a történet előrehaladtával pedig csak egyre félelmetesebbé válnak a dolgok, a horror elemeket sem nélkülözve. Már az is furcsa, hogy miért épp a mi ajtónk elé került maga a telefon, de innen csak sötétebb lesz minden.
Az egész játék úgy van megalkotva, hogy egy okostelefon képernyőjét látjuk (természetesen a Simulacra elsősorban igazi telefonokra lett kitalálva, itt is működik legjobban). Az eszközön különböző appok vannak – van galéria képekkel és videókkal, SMS, de közösségi média, email kliens, webböngésző és még randi alkalmazás is. A történetben mind szerephez jut, és mindent alaposan át kell tanulmányoznunk a továbblépéshez. Ez kezdetben könnyű, hiszen az appok jelzik, hogy valami történt, például ismerősöktől kaptunk üzenetet, vagy a randi appban írt valaki, később azonban már nem elég ezeket követni, hanem komolyabb nyomozó munkára lesz szükség. Régi emailekből kell kibogarászni webcímeket, amiken keresztül telefonszámokhoz jutunk, amiket fel kell hívnunk, és így tovább. Egyre több adathoz férhetünk hozzá, és ezekből egyre félelmetesebb és gyanúsabb részletekre derül fény Anna múltját illetően.
A gyakorlatban ez egy pusztán logikai játékot jelent – sérült képeket és üzenettöredékeket kell visszaállítanunk, beszélgetni kell ismerősökkel, és meg kell találni a továbblépéshez szükséges infókat. Ha nem egy internetes leírás alapján pötyögünk, akkor ez bizony emberes feladat, de sosem válik unalmassá. A Simulacra ugyanis nagyon jól ötvözi az egyszerű játékmechanikákat az erős hangulattal, és nem fukarkodik a pimasz, ijesztgetős trükkökkel sem. Egy sötét szobában, fejhallgatóval játszva bizony ráhozza az emberre a frászt… Térbeli hangok (például mintha kopognának az ajtónkon, vagy mögöttünk suttogna valaki), hirtelen eltorzuló képek, pislákoló lámpa stb. Azt gondolnánk, hogy egy virtuális telefont nyomkodva semmi komoly nem történhet, de a maláj fejlesztők erre kiválóan rácáfolnak.
Bár a játékot eredetileg mobilokra tervezték, ahol nyilván a leghatásosabb, hiszen itt átveszi a tényleges képernyőnk szerepét (így olyan, mintha valaki más készülékét tartanánk a kezünkben), a Simulacra PC-re, és most már konzolokra is elérhető. Szélesvásznú, nagy képernyőkön is működik a dolog, de azért vannak kompromisszumok. A fektetett képarány miatt a hasznos terület nagyon kicsi, csak a kép közepén látjuk a telefont, a háttér statikus. A kontrolleres irányítás jól működik, de van egy nagy hátránya, méghozzá akkor, amikor valamit gépelnünk kellene. Ilyenkor a virtuális telefon saját, nagyon lassú billentyűzete nyílik meg, nem a konzol sajátja, amin gyorsabban lehetne betűzni. USB-s billentyűzetet nem volt alkalmam próbálni, az Xbox One Chatpad viszont nem működik, ami nagy hátrány. Van egy pont a történetben, ahol időre kéne szavakat beírni, ez pedig a játék saját, lassú és nehézkes billentyűzetén pötyögve szinte lehetetlen feladat. Ezt leszámítva azonban nincs vele gond, a produkció szépen és gördülékenyen teszi a dolgát, néhány okos gyorsgombnak köszönhetően kifejezetten kényelmesen lehet az appok között ugrálni.
Végezetül ott vannak a produkciós értékek, amik nem mellékesek egy élőszereplős játék esetében. Bár videóból viszonylag kevés van, a főszereplő Wendy Van Horen alakítása nagyon jó, a többiek pedig, akik a hangjukat kölcsönözték a játékhoz, szintén tisztességes munkát végeztek. Az egyszerű alapötletet sikerült remek hangulattal és körítéssel „felöltöztetni”, a történetvezetés is jó, ahogy a folyamatosan megnyíló, egyre tágabb lehetőségek is. Ráadásul még befejezésből is többféle van, úgyhogy akár többszöri végigjátszásra is alkalmas.
A Simulacra egy újabb minőségi „film-játék”, még ha ezúttal nem is a videók kapják benne a legnagyobb szerepet. Az egyszerű logikai és dedukciós mechanikákat erős hangulattal és remek forgatókönyvvel toldja meg, úgyhogy aki szereti a horrort, a feszültséget, és nem fél néha megijedni, annak mindenképp ajánlott darab. Bár telefonra olcsóbb, és ott jobban is működik, a konzolok nagy képernyőjén is hatásos, kipróbálásra érdemes darab. Néhány álmatlan éjszakára biztosan.
Pro:
- egyszerű, de jól összefűzött logikai játékmechanikák;
- izgalmas és félelmetes történet;
- olcsó, de annál hatásosabb ijesztgetés;
- jó színészi alakítások, erős hangulat.
Kontra:
- tévéképernyőn nem ideális elrendezés;
- segítség híján komolyan meg lehet akadni benne;
- a virtuális billentyűzeten nagyon nehéz gépelni.
70
A Simulacra elérhető Android és iOS telefonokra, PC-re, PS4-re, Xbox One-ra és Switch-re.
dreampage