Obduction teszt (Xbox One)

Négy évvel az eredeti megjelenése után a Microsoft konzoljára is elérhető lett a Myst alkotóinak legutóbbi játéka, az Obduction. Megérte rá ennyit várni? A válasz bonyolult.

Lenyűgöző, akadozó világok

Aki már az 1990-es években is aktívan játszott, az szinte biztosan összefutott a Myst sorozattal. A Cyan Worlds előre renderelt képekből álló interaktív puzzle játéka minden idők legkelendőbb PC játéka volt (csak a 2000-ben megjelenő Sims tudta letaszítani a trónról), és a számítógépek mellett az aktuális konzolos platformokat is megjárta. Folytatása, a Riven talán még jobb program lett, és örökre bebetonozta a nevet a rejtélyes, különleges hangulatú kalandjátékok történelmébe. A fejlesztők próbálták tovább vinni a híres franchise-t, és bár egy ízben komoly anyagi gondjaik is támadtak, a csapat fennmaradt, és a mai napig új világokat alkot. Legutóbbi produkciójuk az Obduction, amely 2016-ban jelent meg PC-re, ezt egy évvel követte a Mac és a PS4 kiadás. Az Xbox One játékosok ebből (is) kimaradtak, de most be lehet pótolni a fantáziadús történetet, a Microsoft konzoljára is megérkezett az idegen kaland.

Az Obduction teljesen új IP (szellemi termék), de nagyon sok tekintetben a Myst sorozat alapjaira épít. Belső nézetes, szabadon navigálható puzzle játékról van szó, de a hagyományokhoz hűen akár a régimódi statikus, klikkelős irányítási mód is választható. Az alapfelállás is hasonló a nagy elődhöz. Névtelen és szótlan főhősként akaratunk ellenére egy különös és bizarr világba kerülünk, ahol hamar nyilvánvalóvá válik, hogy semmi sincs igazán rendben. Hogy kerül egy idilli bányászváros egy idegen bolygóra? Mik ezek a furcsa szerkezetek? Legfőképp hová tűnt mindenki? A látványos 3D-s világokat néhány mellékszereplő teszi csak élőbbé, akiket videóbejátszások formájában ismerhetünk meg. A virtuális grafika és az élőszereplős betétek furcsa ötvözete már korábban is remekül működött, és itt is kellemesen bizarr, egyedi hangulatot adnak a játéknak.

Sajnos a kaland nem marad végig ennyire érdekes és fantáziadús. Az első világ, Hunrath egy parádésan megtervezett, okosan felépített, izgalmas feladványokkal, ismerős és idegen elemekkel, szerkezetekkel benépesített környezet, amiben öröm előrejutni, újabb és újabb szegleteit felfedezni, ahogy feltárul előttünk a történet és a továbbjutás kulcsa. Csakhogy miután innen „kiszabadultunk”, a játékmenet egyre inkább leül. Az Obduction sarkalatos pontja a teleportálás. A játékban szereplő négy világ között idővel több ponton is utaznunk kell, méghozzá ide-oda, ami a logikai feladványok egyik kulcsa. Itt nem olyan fejtörők vannak, amiket helyben meg lehet oldani, épp ellenkezőleg. Az egész térképen, sőt világokon átívelő próbák elé állítanak a fejlesztők. Az egyik világban meghúzunk egy kart, ami órákkal később, több másik terület bejárása után nyeri el értelmét. Kőkemény rejtélyek, amikhez a játék gyakorlatilag nulla segítséget nyújt, így mindenkinek sok sikert, aki internetes leírás nélkül akarja végigjátszani.

Egy másik, számomra nehezen értelmezhető pontja a játéknak, hogy egy komplett idegen jelrendszert kell megtanulni, ami a négyes számrendszerre épül, de teljesen eltérő kijelzőkkel és panelekkel, amik később mindössze hidak felépítésére szolgálnak. Szerintem ez teljesen felesleges, ráadásul frusztráló időhúzás, ami helyett sokkal érdekesebb lett volna egyedi feladványokat telepíteni arra a világra. Több óra is úgy telik el az Obduction közepe táján, hogy vég nélkül hidakat építünk és teleportálgatunk a világok között. A pályadizájn dicséretére legyen mondva, hogy nem lehet végérvényesen elrontani a dolgokat (és ezáltal örökre elakadni, hiszen a mentés automatikus), de így is teljesen felesleges köröket kell futni (néha szó szerint) ezekkel a „feladványokkal”, amik igazából szinte semmit nem tesznek hozzá az élményhez.

Obduction Xbox One

A fenti panaszok ellenére az Obduction egy érdekes és jó játék, a műfaj kedvelőinek feltétlenül ajánlott. Szinte tökéletesen visszaadja a Myst sorozatban látott furcsa, rácsodálkozós hangulatot, egyedi világokkal, bizarr gépezetekkel, jó adag háttértörténettel. A statikus, többnyire élettelen, mégis látványos világokat élmény bejárni, úgyhogy az mindenképp kijelenthető, hogy a Cyan legnagyobb erőssége még mindig a soha nem látott, érdekes univerzumok megteremtése, amit náluk jobban talán senki nem csinál.

Térjünk rá azonban magára az Xbox One verzióra, amire négy évet kellett várnunk. Az örömteli megjelenést sajnos beárnyékolja a port minősége, ami csalódás, főleg ennyi idő után. A Microsoft konzolján az Obduction borzasztó darabosan fut – az Xbox One X támogatás kimerül abban, hogy a fejlesztők felcsavarták a felbontást 4K-ra, tekintet nélkül a teljesítményre. Egyszerű rögzítetlen képfrissítést kapunk, vagyis ha felnézünk az égre, akkor tükörsima, de abban a pillanatban, hogy a játéktérre fordulunk, ez 20-30 fps közé esik. Néhány ponton pedig szinte diavetítéssé korcsosul (összehasonlításként: PS4 Prón 60 fps a standard, és ott még VR támogatás is van). Ehhez jön még, hogy az Xbox verzió – nyilván az S konzol hardveréhez igazítva – nagyon alacsony grafikus beállításokkal fut. A textúrák közelről homályosak, árnyékok pedig szinte nincsenek is, a növényzet alatt például csak életlen pacákat látni. Nekem szó szerint szem- és fejfájást okozott az első néhány óra, annyira nehéz volt megszokni ezt a darabos képfrissítést. Hiába puzzle játék, ez jelentősen rányomja a bélyegét az élményre.

Obduction Xbox One

Minden másban megegyezik az Xboxos Obduction a korábban kiadott változatokkal. Kapunk néhány opciót a grafika és az irányítás beállításához, de semmi olyat, amit máshol nem, technikailag pedig csak minimálisan lett kipofozva a játék. Sajnos még SSD-ről játszva is gyakoriak a kisebb-nagyobb akadások, a világok közötti teleportáláskor hosszúak a töltési idők, sőt egy alkalommal nekem le is fagyott a játék, és kidobott a konzol menüjébe.

Csalódás, hogy az Xbox One tulajdonosok ilyen hosszú várakozás után is a játék legrosszabb változatát kapták, egy látszólag elhanyagolt portot, ami kifejezetten rosszul fut jelen állapotában. És mégis: az Obduction van annyira érdekes alkotás, hogy a zsáner rajongóinak ajánlani lehessen. A technikai gyengeségeket talán idővel javítják, a kaland értékéből pedig ezek nem vonnak le semmit. Bár néhány helyen monotonná és lapossá válik, a végére felpörög és hihetetlenül érdekes kalanddá válik ez a szellemi örökös. Ha a Myst véget is ért, azért jó látni, hogy az általa meghonosított műfaj tovább él, mi pedig tovább repülhetünk a fantázia szárnyán új világokba.

Pro:

  • tartalmas és nehéz logikai kaland;
  • látványos és fantáziadús világok és háttértörténet;
  • játékmenetében abszolút hű az elődökhöz;
  • gyönyörű tájak, részben érdekes fejtörők, okos pályadizájn.

Kontra:

  • Xboxon nagyon darabos képfrissítés;
  • alacsony grafikus beállítások (textúrák, pop-up, árnyékok…);
  • a történet középső harmadában monoton és lapos játékmechanikák.

70

Az Obduction elérhető PC, Mac, PS4 és most már Xbox One platformra is.

dreampage

Azóta történt

  • Quern – Időtlen Gondolatok teszt (Xbox One)

    Magyar fejlesztésű és magyar nyelvű, belső nézetes puzzle kaland érkezett a Microsoft konzoljára, csaknem négy évvel a PC-s eredeti után. Kiváló produkció, egy nagy bökkenővel.

  • Assetto Corsa Competizione teszt

    Konzolokra is megérkezett napjaink egyik legélethűbb autós játéka, ám a konverzió minőségét látva nem örülhetünk felhőtlenül. Tesztpadon az ACC.

  • Call of the Sea teszt

    A tenger hívására válaszolhatunk az Out of the Blue és a Raw Fury kalandjátékában, amely meglepően minőségi formában dolgoztatja meg az agytekervényeinket.

  • In Rays of the Light teszt

    Ha kipusztul az emberiség, csak a természet és a csend marad. Az atomháború veszélyeinek érdekes bemutatása egy orosz fejlesztő szemszögéből, közepes sikerrel.

Előzmények

  • The Complex teszt

    A Wales Interactive jóvoltából egy új interaktív filmmel játszhatunk. A The Complex sci-fi és thriller húrokat egyaránt penget, még ha a végeredmény nem is tökéletes.

  • Simulacra teszt (Xbox One)

    Amikor egy fiatal lány eltűnik, és telefonja rejtélyes módon hozzánk kerül, akkor elszabadul a félelem és a horror. Ennek pedig kivételesen örülhetünk is.

  • Eastshade teszt (Xbox One)

    Konzolon is felfedezőtúrára indulhatunk, és bejárhatunk egy rejtélyes szigetet, megfestve annak legszebb tájait, és megismerve a különleges helyi lakosságot.