Második próbálkozás
Májusban számot adtunk arról, hogy a Psyonix a nem túl ismert, PlayStation 3-exkluzív, SARPBC rövidítéssel illetett játéka után újabb autósfoci játékkal próbálkozik, ha valaki lemaradt volna az előzményekről, illetve a fejlesztők ígéreteiről, az elolvashatja az előzetesünket, most kizárólag a játékmenetre koncentrálunk, a Rocket League-et ugyanis már nagyjából egy hónapja próbálgatjuk PC-n, de ezzel egy időben PlayStation 4-en is játszhatóvá vált a szoftver.
A játék megnyitásakor kiválaszthatjuk a kívánt játékmódot, ezek alatt értünk onilne multiplayert, egy bemutató módot, akad egy végigjátszható szezon, illetve a tét nélküli gyakorlásra is lehetőségünk nyílik. Ha egy szimpla, egyjátékos meccset szeretnénk lezavarni, akkor kiválaszthatjuk az arénát, a csapatok méretét, illetve a nehézségi szintet. Ha mindent sikeresen kiválasztottunk, akkor felkészülhetünk a káoszra, a focipálya megfelelő pontján elhelyez minket a gép, az autó méretéhez képest irreálisan nagy labda a futball szabályainak megfelelően középen landol és mindenki egyszerre startol rá a játékszerre.
A pályán kívül esett labda után természetesen nem bedobás vagy belökés következik, szöglet sincs, amerre pattan a labda, arra kell menni, így szerencsére elég könnyű kontratámadásokat indítani, a kezdő módokban elég buta is az ellenfél ahhoz, hogy nekünk csak óvatosan be kelljen gurítanunk az ellenfél kapujába a labdát, mire a másik csapat játékosai a saját térfelükhöz érnek, már meg is szereztük a gólt. Ha valamelyik csapat pontot szerez, ismét középkezdés jön.
Előfordulhat, hogy egy elszalasztott lehetőség után még szemmel is elveszítjük a labdát, akkor a Space gomb lenyomásával automatikusan a játékszerre irányítja a kamerát a program. A játékmenet szerves része az ütközés, természetesen a valóság talajától teljesen elrugaszkodva, hatalmas pörgések, látványos repülések tarkítják az egyébként sem unalmas környezetet és ha már megemlítettük a látványvilágot, akkor essen néhány szó a grafikáról. Az egyszerűségéhez mérten a gépigény sem túl magas, az ajánlott szint teljesítéséhez elég 2 gigabájtnyi szabad hely a merevlemezen, egy négymagos 2 GHz-es processzor, 4 gigabájtnyi memória, illetve Nvidia 260 szériánál vagy ATI 5850-nél jobb videokártya. A szoftver maximum 1440 x 2560 pixeles felbontást támogat.
Ha minden lehetséges grafikai beállítást maximálisra állítunk, akkor szépek a stadionok, remek a látótávolság, az árnyékok is hellyel-közzel rendben vannak, az autók kidolgozottságára sem lehet panasz. A motorhangok nem épp a legjobbak és egy igazán jó, hangulatos háttérzene is hiányzik, de a többi hangeffekt kifejezetten mókás, életszerűségről viszont nyilván kevéssé beszélhetünk. Az éjszakai pályák is hangulatosak, felettünk a csillagos égbolt, de a környező tereptárgyak (fák, hegyek) már érezhetően gyengén vannak megalkotva. Az biztos, hogy a Rocket League nem a grafikájával veszi le a játékosokat a lábukról, de nem is kell folyamatosan azzal foglalkozunk, hogy miért végeztek rossz munkát a grafikusok.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
