Resident Evil HD Remaster teszt

Hirdetés

HD horror, remaszterizált rettegés

Az eredeti Resident Evil 1996-ban valóságos csoda volt, amely nem csak a PlayStation végül elsöprőnek bizonyuló sikeréhez járult hozzá jelentősen, de a Capcom óriáskiadóvá válása is nagyrészt e programnak köszönhető. Pedig fiatal designerek munkája; vagy hát éppen ezért lehetett annyira újító, mert sikerre éhes, a konvenciókkal nem törődő emberek dolgoztak rajta. Mára persze a sorozat igencsak más körökben mozog, mint a legendás első rész, de talán pont ezért volt itt az ideje annak, hogy a HD-kiadások korszakában a Resident Evil is visszatérjen egy újabb körre. És vissza is tért, mégpedig az alaposan felújított 2002-es, GameCube-ra megjelent kiadás alapján készített verzióval.

Az alapfelállást vélhetően mindenki számára ismert: különleges rendőrségi kommandónk tagjai egy Raccoon City melletti ősi villában ragadnak, miután helikopterük lezuhan a kivonulás közben. A segélyhívások kannibalizmusról szóltak, de a valóság még borzasztóbb: a hullák agresszív zombiként térnek vissza az árnyékvilágba, és mivel társaink rövid úton eltünedeznek mellőlünk, egyedül kell felfedeznünk a labirintus-szerű, többszintes kúriát és néhány hasonlóan félelmetes helyszínt. Noha e játékban is szerepel Wesker, szóba kerül az Umbrella cég és végén a T-vírus nevet is megismerjük, az első játék még követhető, mondhatni szimpatikusan egyszerű történettel rendelkezik – igazi felüdülés a legutóbbi részek sokszorosan megkevert hatalmi harcai, őrült összeesküvés-elméletei és szimplán ostoba sztorijai mellett.

Resident Evil HD Remaster
A kiváló kameranézeteknek köszönhetően alig látszik, hogy csak a karakterek és néhány megmozgatható, szétlőhető tereptárgy 3D-s, minden más előre renderelt háttér. [+]

Miután egyedül maradunk a Spencer-villában, hamar rádöbbenünk, hogy bár a látványvilágot közel hozták a mai szinthez, a járékmenet egyetlen fontos változtatást leszámítva megmaradt a régi. Azoknak persze, akik ma is pontosan tudják, hogy melyik teremben is van a shotgun, vagy hol találhatóak a mentési pontok, ez nem lesz gond, de újoncokkal szemben a HD Remaster pontosan olyan ellenséges, mint amilyen az alapjáték volt. És nem is csak arról van szó, hogy normál fokozaton két harapás is elég az elhalálozáshoz, hanem arról is, hogy a megannyi, objektíven nézve meglehetősen ostoba, logikátlan fejtörő megoldása annyi felderítést, ide-oda mászkálást és próbálkozást igényel, amihez egyszerűen nem vagyunk hozzászokva. Persze amikor már a megjelenés napján video-végigjátszások várnak az emberre, nem feltétlenül akadunk fenn ezen, de aki magától akar rájönni, hogy melyik nyílvessző hegyét letekerve nyitható meg egy átlagosnak kinéző koporsó (és ezáltal a továbbvezető út), vagy hogy hol muszáj használni a kutyasípot, mert csak egy specifikus halálos bestia nyakláncából kotorható ki egy nélkülözhetetlen tárgy, arra kemény napok várnak.

Resident Evil HD Remaster
Az egyszeri zombik és persze kutyák mellett más veszélyekkel is találkozhatunk. [+]

Szerencsére legalább a kalandozás kevésbé idegesítő, hála az új irányítási rendszernek. A már a 2002-es remake idejében is ósdinak számító tankszerű közlekedési metódus helyett választható új, dinamikus futkosás sokat könnyít az életünkön, még akkor is, ha a fix kameranézetekkel nem mindig ésszerűen működik együtt. Egy-két óra beletelik, míg megszokjuk, hogy a kameraváltásoknál miként kell reagálnunk, de néhány nem várt nézet még így is megzavar. Szerencsére azonban az életünk nem sokszor múlik ezen – kevesebb ellenség vár ránk az egész játékban, mint az utóbbi idők Resi-játékainak egy-egy pályáján. Igaz, épp ezért a velük való elbánás sem lesz egyszerű – amíg nincs nálunk a shotgun vagy a magnum, zavaróan sok töltény kell egy-egy bestiának, ráadásul ha a fejük véletlenül szét nem toccsant, muszáj lesz felgyújtanunk őket a végleges kiiktatáshoz. És persze, ne feledjük, itt célzás közben nincs mászkálás – csak egyhelyben álldogálva tudunk lövöldözni, így minden csata sokkal izgalmasabb, mintha tudnánk hátrálni, vetődni.

Resident Evil HD Remaster
Az új, jóval fürgébb manőverezést engedő irányítási metódussal jóval könnyebb egyszerűen kikerülni a zombikat – és mivel már normál fokozaton is alig van lőszerünk, ez igen hasznos. [+]

A hatalmas kastély kiismerése, az egyre nyakatekertebb módon kinyitható ajtókon való átjutás, az egyre furább kulcsok megszerzése általában igen kellemes élmény. Az üvegen átvetődő zombi-dobermannok még mindig a frászt hozzák az emberre, és úgy általában is félelmetes a hangulat, köszönhetően a zenéket általában helyettesítő környezeti hangoknak és stílusosan belőtt kameranézeteknek. Igaz, a rendkívül szűkös tárgylimit és a precíziós célzás hiánya néha zavaróvá válik (főleg, amikor rosszul emlékszünk rá, hogy a következő szobában a drágakő vagy az embléma fog-e kelleni, és caplathatunk vissza a legközelebbi tárgytárolóhoz), de a tintapatronokat igénylő mentés kiváló eszköz a stresszérzet növelésére.

Noha a grafikai turbózás és a kezelés megreformálása mellett nincsenek igazán tartalmi újítások (a Resi 5-ös kosztümök említésre is alig méltók), aki rákattan a játékra, az bizony sokáig szórakozhat vele. A két, kicsit eltérő módon induló és irányítható karakter, a négy nehézségi fok és tíz befejezés már alapból is rengeteg újrajátszásra ad lehetőséget, ráadásul a 2002-es verzió extra játékmódjai is itt vannak, a tényleg csak a profiknak, az egész játékot kívülről ismerőknek készült láthatatlan zombis változattól a minket agyondinamitozva követő kamikaze zombis megvalósításig (igaz, néhány remek fegyvert is megnyithatunk). Noha a Resident Evil ma már korántsem szól akkorát, mint két évtizede, vagy akár 12 évvel ezelőtt, még mindig kellemes szórakozást nyújt. Főleg, ha hajlamos vagy megbocsátani néhány furcsa húzását…

Pro:

  • A hangulat még ma is magával ragadó
  • Rég volt részünk egy ennyire a túlélésre koncentráló játékban
  • Az új kezelési mód új életet lehel a programba

Kontra:

  • A kamera és a dinamikus irányítás igen sűrűn akad össze
  • A játékmenet tekintetében is kibírtunk volna némi modernizálást

80

Hirdetés

Azóta történt

Előzmények