Kézben a múlt, ez már a jövő
Döbbenetes, hogy mekkora fejlődésen mentek keresztül a telefonos videojátékok az előző évezred vége óta. 1998-ban történt, hogy a Nokia először mobilba tett egy időűző programot: a Snake-ből legenda lett, a műveletből pedig trend. A klasszikus telefonok korában is hétről-hétre, hónapról-hónapra ugrott a játékok minősége, a drasztikus fordulatot a piacon azonban egyértelműen az okostelefonok debütálásától, kifinomodásától származtathatjuk. A gyártók elkezdtek processzorerőben és memóriában egymásra licitálni, az így keletkező hatalmas teljesítménytöbbletek pedig lehetőséget nyújtottak arra, hogy a mobiljátékok piaca is kinyíljon és olyan minőséget nyújtson az átlagfelhasználóknak amelyre pár esztendővel ezelőtt még egy dedikált kézikonzol sem volt képes.
A mobiltelefonok térnyerését és az azokra megjelenő játékok minőségét ignorálni lehet, de a minőségbeli fejlődést mindenképp el kell ismerni. A megújult Gamepod csapata épp ezért a jövőben a korábbinál nagyobb figyelmet szentel az iPhone-ra, Windows Phone-ra, Androidra, valamint a BlackBerry-re és Firefox OS-re megjelenő játékoknak (ez utóbbi kettő azért nem lesz gyakori), külön tesztekben megyünk utána a nagy címeknek, alkalom adtán talán a csalódást keltőket is megnézzük majd, vagyis nagyvonalakban minden erőnkkel azon leszünk, hogy a csúcs konzolos és PC-s játékok mellett a mobilosokra is felhívjuk egy kicsit a figyelmet. A Windows Phone kapcsán ez el is kezdődött, mert a lapcsaládnál méretéhez képest talán ez a platform volt a leginkább elhanyagolva.
Mostani cikkünkben három zseniális, más platformra már korábban megjelent, jelenleg pedig Androidra is elérhető címet mutatunk be a tisztelt olvasóknak. Ha bármelyikünket megkérdeznék, melyek azok a játékok, amelyeket feltétlenül érdemes lenne magunkkal vinni mondjuk egy hosszabb vonatútra, a háromból az egyiket biztos mindenki megemlíteni, ez pedig több mint elég ahhoz, hogy pár sorban értekezzünk róluk. A paletta széles, hiszen az Android hat esztendővel ezelőtti debütálása óta rengeteg játék jelent meg, mi pedig igyekeztünk a közelmúlt nagyobb durranásaiból szemezgetni.
Hirdetés
Pocket Minecraft
A Minecraft évek óta izgalomban tartja a játékosokat, ezt pedig a fejlesztő Mojang nagyszerűen használja ki: a konzolok mellett ugyanis többek között Androidra is piacra dobták a programot. Eleinte azonban kisebb átvágásnak érezhették a játékosok az ezer forint feletti produktumot: borzalmasan behatárolt, szűk területen lehetett csak építkezni, ráadásul nem voltak barlangok sem, így az ember másfél-két óra után kiismerhette a neki generált terepet és sem a felfedezés öröme, sem a túlélés művészete nem kapott helyet a telefonos kistestvérben. Ennek vetett véget a nyári hatalmas frissítés, amellyel szinte mindent sikerült a játékba építeni, amiért a PC-s, konzolos nagytestvérért rajongani lehetett, így pedig már mindenki számára nyugodt szívvel ajánlható a több száz, esetenként akár több ezer órányi szórakozást is nyújtani képes játék.
Grafikailag a Minecraft mindig is minimalista volt, így a nagytestvérek puritán, a véletlen pályagenerálás miatt helyenként mégis eszméletlenül látványos külsejét nem volt kihívás telefonokba ültetni. Az új frissítésben azonban a külsőt nem kísérik érezhető korlátok: a terepet minden egyes új játék esetén a végtelenségig képes legenerálni a telefon is, ráadásul szörnyekkel teletömött barlangokra, mesterséges intelligencia által irányított lakókkal alaposan megtömött falvakra is bukkanhatunk kalandozásaink során. Természetesen az Android-változat is kétféle játékmódot kínál a próbálkozóknak: kreatívban a feladatunk pusztán annyi, hogy az élettelen tájon a nálunk levő végtelen nyersanyagok segítségével azt és úgy építsünk fel, munkáljunk meg, ahogy nekünk tetszik. Az igazi mókát a túlélőmód jelenti, amely bár még mindig egyszerűbb, mint a PC-s nagytestvérben, a kétféle nehézségi foknak és a random generációból adódó folyamatos kihívást kínáló terepnek köszönhetően eszméletlen nagy élmény.
Nappal a feladatunk annyi, hogy létrehozzunk egy hajlékot, amelyben túlélhetjük az éjszakát, amikor is a táj megtelik a mára kultikussá vált szörnyekkel. Ételre is – bár egyelőre nincs a telefonos változatban éhezés – szükségünk lesz: elveszített életerőnket kizárólag táplálékkal pótolhatjuk, márpedig a terepen való kisebb-nagyobb esésektől és a kóborló szörnyek ütéseitől-lövéseitől folyamatosan sérülni fogunk. A lehetőségeink száma végtelen: pár játékbeli napot eltöltve folyamatosan kényszert érzünk rá, hogy egyre nagyobbá és nagyobbá varázsoljuk hajlékunkat, az építkezés közben jövő zseniális design-ötleteinket pedig csak kalandozással és bányászással válthatjuk valóra. Az érintőképernyős irányítást a lehető legegyszerűbbre és legkézenfekvőbbre csiszolták a fejlesztők (egy-egy kockányi területet karakterünk automatikusan átugrik, leheletfinom érintésekkel pedig pillanatok alatt építhetünk és rombolhatunk), így kis gyakorlás után a Minecraft közel akkora élményt jelent, mint a PC-s változat, ennél pedig nagyobb bók egy olyan játéknak, amelyből több tízmillió példányt értékesítettek világszerte, nem szükséges.
XCOM: Enemy Unknown
Az XCOM-sorozat zseniális újraindítást kapott a 2K és a Firaxis jóvoltából: nagyszerű 3D grafikával és hihetetlen atmoszférával támasztották fel a legendás taktikai programot, amelyet 2012-ben számos sajtóorgánumban az év játékának választottak. Az eredetileg konzolra és PC-re megalkotott videojátékot aztán pár hónap késéssel, idén áprilisban ültették át Androidra is, méghozzá úgy, hogy semmit sem vettek ki a hordozható változatból, egy az egyben azt kapjuk meg, amit a nagygépes változatok is nyújtottak.
A programban a feladatunk az, hogy egy határok nélkül működő szervezet, az XCOM tagjaként szembenézzünk az idegen invázió fenyegetésével. Két terepen kelt helytállnunk a planetáris kaland során: egyrészt egy igen összetett stratégiai részben fel kell építenünk a bázisunkat, fejlesztenünk kell a technológiánkat és fel kell vérteznünk a taktikai csapásmérő egységeinket a rájuk váró kihívásokra, másrészt (és messze ez a legnagyobb móka) szemtől-szemben, egy négyzetrácsokra osztott gyönyörű 3D-s csatamezőn, a párfős szakaszt irányítva meg kell vívnunk a galád idegenekkel. Bár egyszerűnek tűnik a dolog, valójában már az első pillanatokban, az első összecsapásoknál is hihetetlenül észnél kell lennünk: fejlesztéseink hosszú hetekig elhúzódhatnak, és akár a teljes játék végkimenetelét is megváltoztathatják, arról nem is beszélve, hogy egy-egy eleső baka hiányát akár az utolsó pillanatig is megérezhetjük. Katonáink szintet léphetnek és fejlődhetnek a bevetések során: egy-egy tapasztalt veterán pedig akár több tucatnyi újonccal felveheti a fegyvert.
Az Android-változat annyira mesteri lett, hogy szinte lehetetlen rajta fogást találni. A grafika tényleg hozza a PC-s szintet, ennek azonban természetesen megvan az ára: alsó-, sőt, középkategóriás telefonokkal és tabletekkel is meggyűlhet a baja, már ami a gépigényét illeti, emellett pedig, miután a tényleg a platformok határait feszegeti a 3D-s megjelenítés terén, így a legerősebb akkumulátorokat is képes pár óra alatt lemeríteni. Ettől függetlenül az XCOM: Enemy Unknown egy nagyobb kijelzőn valójában folyamatosan olyan élményt nyújt, mintha eleve Androidra találták volna ki: a körökre osztott taktikai harcok pont a végtelen időnek hála fantasztikusan irányíthatók az érintőképernyőn, ráadásul a stratégiai részhez sem kellenek reflexek, így azok is elboldogulhatnak vele, akik még csak most ismerkednek a mobiljátékokkal. A számtalan nehézségi kapcsoló és a nagyon hosszú kampány garantálja, hogy akár hosszú-hosszú hetekre is fantasztikusan szórakozzunk, a kivitelezése pedig fantasztikus lett, érződik rajta, a fejlesztők szívvel és lélekkel dolgoztak a produktumon.
Baldur's Gate Enhanced Edition
A szerepjáték műfaj feltámasztójának számító Baldur's Gate generációjának egyik, ha nem a legmeghatározóbb címe lett. Okosan adaptált D&D rendszerén, nagyszerűen megírt fantasy történetén és elképesztően gyönyörű, művészi grafikáján ráadásul nem képes fogni az idő: ma is pont annyira szórakoztató, mint 15-16 esztendővel ezelőtt. Persze a mai szemmel nézve már nevetségesen alacsony felbontása és a nem éppen logikusan felépített kezelőfelülete megért egy kis ráncfelvarrást, ezért jelent meg PC-re az Enhanced Edition, amely a játék technikai részén pont annyit javított, amennyire szükség volt, ráadásul új történetszálakkal és NPC-kel is feldobta a programot, még ha ez utóbbi kettő nem is sült el feltétlenül tökéletesen.
Ezt a kissé modernizált, ám mégis minden elemében klasszikus szerepjátékot is megkaptuk Androidra, ráadásul olyan minőségi portolással, hogy még a szőrösszívű rajongóknak is érdemes tenniük vele egy próbát. A történet szerint egy kalandort alakítunk (akit a D&D szabályrendszere segítségével alkothatunk meg számtalan faj és kaszt variációjából), aki világéletében egy kastélyban élt, elzárva a világ zordságától. Ám a gonosz, amely elől el akartak rejteni bennünket, utolér: mostohaapánkat meggyilkolják a szemünk láttára, mi pedig ott maradunk az Elfeledett Birodalmak veszélyektől és titkoktól hemzsegő világában. Nem ismerjük a környezetünket, nem tudjuk, ki és miért akart velünk végezni, és fogalmunk sincs, mihez kezdhetnénk. Birtokunkban a nevekkel, amelyeket mostohaapánk hozott halála előtt a tudomásunkra, elindulunk egy fogadóba, amellyel életünk talán legnagyobb kalandjába sétálunk bele.
A Baldur's Gate Enhanced Edition portja pont annyira fantasztikusan jól sikerült, mint a játék a maga korában: hátrányaként mindösszesen azt tudnánk felhozni, hogy még a sok-sok optimalizálással együtt is rengeteg ikon kell ahhoz, hogy hatékonyan tudjuk irányítani, így kis és közepes méretű kijelzőkön inkább szenvedés lesz vele a játék, mintsem öröm. Ettől függetlenül érdemes vele tenni egy próbát: a harcok automatikusan leállíthatók, hogy minden utasítást többször átgondolva (és a félretapintások törlésével) adhassunk ki, a fantasztikus festményekből álló játéktér zoomolható is, ráadásul, miután alapvetően 2D-s programról van szó, közepes teljesítményű készülékeken is fantasztikus élményt nyújthat akár hosszú-hosszú napokon és heteken keresztül.
NightBagoly
