A Boot Camp lényegében nem más, mint a támogatása annak, hogy inteles Mac gépünkre Windows-t varázsoljunk. Hogy miért lehet szükség egy Mac-en Windows-ra? Egyszerű a válasz: bármennyire is sok program és játék érhető el közvetlenül az Apple termékére, még mindig akad olyan szoftver, amelynek nincs igazi alternatívája, vagy legalábbis nem olyan szintű, mint azt elvárnánk. Persze az is megeshet, hogy egyszerűen csak a Windows-os változathoz szokott a felhasználó, viszont az Apple termékek hardverét szeretné használni. A lényeg tehát, hogy ezzel a remek lehetőséggel rövid idő alatt tudunk Windowst varázsolni gépünkre úgy, hogy az OSX is megmarad. Ha pedig a Windows fent van, már semmi nem gátolhat meg minket abban, hogy egy-két olyan játékot is kipróbáljunk, melyeket a redmondi cég rendszerére írtak. De ne szaladjunk ennyire előre, sajnos azért akadnak problémák.

Első lépésként helyet kell biztosítanunk az új operációs rendszernek, ezt szerencsére egész egyszerűen tudjuk kivitelezni a Boot Camp segédprogram segítségével. A szoftvert Applications menü Utilities mappájában találjuk. Itt néhány kattintással beállíthatjuk az új partíciót, eldönthetjük, hogy hány gigabájt helyet szánunk a Windowsnak, vagy választhatjuk akár az előre meghatározott 32 GB-ot is. A döntés előtt érdemes mérlegelni, hogy a Windows mellé még mit kívánunk telepíteni, és persze azt, hogy mennyi szabad helyet tudunk nélkülözni az OSX-es felületünktől. Ezután behelyezzük a telepíteni kívánt Windows-t, ez lehet XP, Vista vagy akár Windows 7 is (a legújabb Boot Camp esetében). Jelen esetben a Vista segítségével próbálkoztunk. A telepítőlemez egy elegáns mozdulattal csúszik be a Mac oldalába, ha megvagyunk, már nyomhatjuk is a restartot. A telepítéshez egyébként érdemes előkészíteni egy „hagyományos” billentyűzetet és egeret, addig amíg az Apple perifériákat nem konfigurájuk be teljesen. Az újraindulás alatt az ALT megnyomásával előcsalhatjuk a Boot menüt, amiből a Windows DVD-t kiválasztva már a telepítés menüjébe kerülünk. Itt értelemszerűen haladunk tovább, majd a partícionáló részhez érve az előzőleg a Boot Camppel előkészített merevlemez részt NTFS fájlrendszerűvé formázzuk, vagyis képessé tesszük a Vista „fogadására”. Innentől nincs is más hátra, mint végigmenni lépésről-lépésre a telepítésen és az esetleges instrukciókat követni.

Miután a telepítő mindennel végzett és immár két használható operáció rendszerük van, az indításnál a már előbb taglalt ALT billentyűvel tudjuk előcsalogatni a Boot menüt, ahol töltsük be a frissen telepített Windowst. Miután betöltődött, még mindig nem végeztünk ugyanis még a tökéletes működéshez a drivereket is fel kell telepítenünk. Általában a hang, wifi és a perifériák okozhatnak gondot. Éppen ezért még szükségünk van a géphez kapott DVD-re, amit behelyezve az optikai meghajtóba elméletileg néhány kattintás után már fel is kúszik minden szükséges meghajtó program. Igen ám, de amennyiben magyar nyelvű Winnel rendelkezünk  - ami elég valószínű -  gondok adódhatnak. Az automatikus telepítés után csak annyi tűnhet fel, hogy például nincs hang, hiába érzékeli úgy az oprendszer, hogy megfelelően működik, a hang nem hajlandó megszólalni a hangszóróból, és a billentyűzet/egér sem egészen úgy működik, ahogy kellene.

Ilyenkor természetesen jön a kézi próbálkozás, elővarázsolva a DVD tartalmát és megkeresve a Driver mappát már láthatjuk is a különböző összetevők meghajtó programjait. No, lássuk tehát, hogy mik a lehetőségek. Kezdjük talán azzal, ami elsőre a „legszembetűnőbb”, a hanggal. Rákattintva a driverre egy hibaüzenettel találkozunk, ami nyelvi ütközésre hivatkozva nem hajlandó települni. Vagyis az automata telepítés során sem települhetett. Na, és akkor innen hogyan tovább? Jöhet a jogos kérdés. Hang nélkül viszonylag kellemetlen lenne játszani, ugyanis ezt semmivel nem tudjuk helyettesíteni, míg a billentyűzetet és az egeret lecserélhetjük egy USB-s változatra. Első körben valószínűleg mindenki Driverkereső körútra indulna jó barátunkkal, a Google-lel szorosan együttműködve. Azonban ez a tapasztalat szerint nem hoz megfelelő megoldást. Tehát vagy előkeresünk a fiók aljáról egy angol nyelvű (vagy más támogatott nyelvű Windowst), vagy amennyiben a fiókok módszeres kiborogatása és polcaink lepakolása sem hoz eredményt, vagyis nem találunk ilyet, jöhet egy alternatív megoldás. Némi keresgélés után ráakadunk egy Vistalizator nevű programra, amivel könnyedén átállíthatjuk az operációs rendszer nyelvi csomagját. Valószínűsítem, hogy olvasóink a magyar mellett az angolt preferálják, vagyis a Vistalizátor mellé ezt a nyelvi csomagot kell még begyűjteni. Ha ezek megvannak, akkor már a program elindításával és a nyelvi fájl betallózásával már cserélhetjük is a nyelvet. Amint ezzel végeztünk visszatérhetünk az előbb végigzongorázott Driver mappába és ekkor már valóban végigmehetünk az összetevőkön, szép sorjában végül minden a helyére kerül és a végén még a hang is megszólal. Vagyis némi időráfordítás után elmondhatjuk, hogy közel 100%-os (na jó azért picit túlzunk) rendszert telepítettünk.

Mi van még hátra? Ja, hát persze amiért a Windowst felszenvedtük a gépre azok jelen esetben a játékok, de akármilyen egyéb szoftver is szóba jöhet. Még mielőtt azonban ebbe belemerülnénk, azt megjegyzem, hogy talán érdemes elkerülni a Boot Camp frissítését a Windows-on belül, mert a legújabb verzió ugyan tökéletesre csiszolta a perifériák működését, de a hang ismételten eltűnt. Még jó, hogy ezt a frissítést csak a teszt végén eszközöltem. De ezt akár zárójelben is megjegyezhettem volna, mivel ez lehet, hogy Windows függő, vagyis más verziónál előfordulhat, hogy nem okoz ilyen problémát.  Ja és ha már Windows-on belüli Boot Camp menünél tartunk, akkor itt érdemes beállítanunk, hogy melyik operációs rendszert szeretnénk elsődlegesnek, nyilván itt mindenkinek egyénileg kell eldöntenie, hogy per pillanat melyiket használja gyakrabban, mire van inkább szüksége.

Na, de akkor nézzük csak a játékokat. Lényegében innentől már semmi különleges dolgunk nincs, behelyezzük a játék lemezét az optikai meghajtóba (digitális disztribúció esetén értelemszerűen használjuk a letöltött telepítőt) és a szokásos módon végigzongorázzuk a telepítést. Jelen esetben a Gears of War, a F.E.A.R. és a Settlers 6 esett át ezen. Igen, valóban nem túl friss játékok, de hirtelen ezek akadtak a kezembe, és egy gyors teszt szempontjából abszolút megfelelnek. Szóval a telepítés után már indult is a GoW, vagyis indult volna, ha nem szól közbe azaz aranyos kis hiba ami az eredeti szoftvert sújtja, miszerint 2009. január 28-a után nem hajlandó elindulni, szóval még egy gyors patch keresést is be kellett iktatni, de utána már zökkenőmentes volt a dolog. A játék elindult, a beállítások megfelelő konfigurálása után pedig élvezhető minőségben játszani is tudtam. A rövid teszt alatt ugyan egyszer hibaüzenettel kilépett a játék, de különösebb gondok nem adódtak, így hát jött a következő áldozat a F.E.A.R. Ezzel még annyi probléma sem volt, mint az előző játékkal, stabilan, szépen futott és minden gond nélkül tűrte a több órán át tartó játékot is. Stratégiai vágyamat kiélve tettem egy próbát a Settlers 6-tal is, amire viszont csak kevés időt tudtam szánni, de így is elmondható, hogy gond nélkül vette az akadályt. Végső konklúzióként azt a következtetést vontam le, hogy amennyiben nincs más lehetőség akkor egy elfogadható alternatíva lehet a Boot Camp.

Fontos megjegyezni, hogy ezt valóban csak alternatív megoldásnak érdemes kezelni, bőven adódhatnak problémák, hiszen se a játékokat, se a Windowst nem erre a rendszerre tervezték, bármennyire is összeférhetőnek tűnnek elsőre.

A cikksorozatunk pedig ezzel a picit rövidre sikeredett résszel még nem ért véget, az elkövetkezendőkben picit közelebbről megvizsgáljuk, hogy milyen digitális disztribúciókból vásárolhatunk magunknak játékot Mac-ünkre, valamint továbbra sincs elfelejtve, hogy a régebbi PowerPC alapú Macintosh tulajok számára is kínáljunk némi fogódzkodót a játékok irányába.

A rendelkezésünkre bocsátott tesztgépért pedig köszönet az Apple hazai képviseletének.