Óda a régi rajongókhoz

Ahhoz, hogy megfelelően lehessen értékelni egy újrakiadást, érdemes tisztában lenni azzal, hogy az ehhez kapcsolódó kifejezések mit is jelentenek. Egy remake egy régi játék megújítását jelenti: az alapok megmaradnak, de a játékmenetet – néha radikális változásokat is hozva – a mai kor ízléséhez próbálják igazítani, esetleg csak karaktereket és a sztori fő pontjait megőrizve a régi klasszikusból; erre a legjobb példát talán a Final Fantasy VII vagy a Resident Evil-széria új verziói jelentik. A remaster szó viszont egy más jellegű felújítást jelent: ez az eredetiből csaknem mindent meghagy, és azt szebb grafikával, esetleg egy-két, ma már elvárt játékmenetbeli funkció beépítésével tálalják. Egy remaster valódi értelme az, hogy a régi alkotás új platformokon is elérhetővé váljon, hogy akik ma megint kipróbálnák, kicsit jobb minőségben, legálisan tudják azt megtenni. A komplex című Legacy of Kain: Soul Reaver 1 & 2 Remastered is pontosan ilyen: valószínűleg sok új rajongót nem fog szerezni a sorozatnak, de akiket 1999-ben elvarázsolt az első, netán 2001-ben rabul ejtett a második Souls Reaver, azok most kicsit szebb, kicsit jobb formában térhetnek vissza Nosgoth világába.

A széria e kedvelői biztosan tudják, hogy az ötrészes Legacy of Kain-sorozat második és harmadik részéről van szó – az első rész talán teljesen eltérő, 2D-s játékmenete, talán az azzal kapcsolatos régi pereskedés miatt hiányzik, a két későbbi epizód pedig… nos, nem lennék meglepve, ha mondjuk jövőre azok is érkeznének egy hasonló gyűjteményben. Az eredeti Soul Reaver még PlayStationre jelent meg, a Soul Reaver 2 viszont már PlayStation 2-re, így az ma is jóval modernebbnek érződik. Szerencsére a Nightdive játékrégész fejlesztői azért itt-ott belenyúltak e régi játékokba: a jobb analóg karral most már szépen irányítható a kamera, és bár finoman szólva sem annyira hasznos, mint szeretnénk, de térképünk is mindig lesz. Természetesen a grafika 4K-ban fut, a karaktermodellek pedig sokkal részletesebbé váltak – és az R3-mal bármikor válthatunk a régi, adott esetben pixeles, kevesebb poligont és effektet használó régi, illetve a felújított látványvilág között.

[+]

Az első Soul Reaver anno 1999-ben egy új karaktert hozott be a vámpírurak által uralt történetbe: Káin beosztottját, Razielt. A nem szimplán felskálázott, de az új engine-ben mindenestül újjáalkotott intró elmeséli, hogy amint kiderül, hogy Raziel akár főnökénél is erősebbé válhat, Káin azonnal a Holtak tavába vetteti, ahonnan csak évezrednyi szenvedés után kerül elő, hogy rögvest – kényszerűségből – egy csápos ősisten szolgálójává lépjen elő. Feladatunk természetesen a bosszúállás, de a szárnyait és más testrészeit vesztett, vér helyett immár lelkeket szürcsölő Razielnek addig sok feladata lesz – vissza kell szereznie egykori hatalmát, sőt, új erők birtokosaként kell majd megküzdenie Nosgoth veszélyeivel. A harc meglehetősen egyszerű, bár az, hogy a vámpírok végleges megöléséhez mindenféle trükköket (napfénybe taszítás, vízbe lökés, felnyársalás és hasonlók) kell bevetni, mindenképpen érdekesebbé teszi. Vannak kisebb fejtörők is, sajnos majd’ mindegyik a sziklakockák ide-oda húzgálására épül, ami jóval a stáblista lepörgése előtt unalmassá válik.

[+]

A játékmenetben azonban van még egy extra csavar: Raziel nem csak a fizikai világban képes tevékenykedni, de a szellemi síkra is át tud ugrani. Itt nem csak másféle ellenfelek várnak rá, de itt nem létezik víz, ráadásul a fémkapukon egyszerűen át tud lépni. A két létsík közti váltogatás sokhelyütt a továbbjutás kulcsa, és ezt a második rész még érdekesebb pályaépítéssel használja ki. A Soul Reaver 2 egy hasonló bosszúhadjáratról szól, mint elődje, éppcsak itt Moebius időmágus munkálkodásának hála Nosgoth egy ősi, még élő verziójában kell fegyelmezni és gyűjtögetni. A játékmenet igen hasonló, bár a harcrendszer egy gombbal gazdagodva kicsit taktikusabbá vált, és az előd pálya-boss-pálya-boss felépítése is sokkal változatosabbá vált itt. A legnagyobb előrelépés mai szemmel a második részben a mentett állások kezeléséhez kapcsolódik: a Soul Reaverben bárhol lehetett menteni, de az állástöltés mindig a játék legelejére tett vissza, ami még a térkapuk ellenére is rém irritáló volt. A Souls Reaver 2-ben csak fix pontokon lehet menteni, de azok pontosan oda is raknak vissza.

[+]

A Soul Reaver egykor a PlayStation girbegurba poligonjaira tervezett idegen tájai ma különleges hangulatúak – a teljesen üres, és sokszor elhagyatott, céltalannak tűnő terek sikeresen idéznek meg egy elfeledett, teljesen idegen világot. Nekem nem egyszer a Lovecraft által leírt ősi, eónokkal ezelőtt elnéptelenedett városok jutottak eszembe az értelmetlenül díszes, folyosók és termek láttán. A második rész látvány terén sokkal több poligont és textúrát nyújt, de valahogy ez mai szemmel kicsit mintha még ósdibbnak hatna. Ami viszont még ma is tökéletesen megállja a helyét, az a szinkronmunka, és azzal kapcsolatban a történetmesélés. A Shakespeare-en nevelkedett színházi színészek sztentori hangja fantasztikus intenzitást ad Raziel és Kain vitáinak, a vámpírcsaták felszíne mögött pedig a szabad akaratról és eleve elrendeltetettségről szóló történet pedig kellően gótikus ahhoz, hogy szórakoztasson. Minden cirkalmas mondat mintha egy lecsukódó koporsó végzetességét hordozná magában, és Káin aztán főleg olyan, mintha permanens módon CapsLock effekttel beszélne.

[+]

Ez a kiadás azonban remaster – és ahogy a bevezetőben írtam, nem valószínű, hogy sok totális újoncot fog berántani. Azokat szolgálja ki, akiket az eredeti megjelenés környékén bűvöltek el ezek a korukat megelőző játékok, és akiknek talán még néha ma is szomorúan jut eszébe, hogy 2003 óta nem kapott folytatást a sorozat. Ők nagyszerű kiszolgálást kapnak: van galéria, zenehallgató, trailergyűjtemény, szinkronfelvételes bakparádé, teljes forgatókönyvek, és ami a legjobb, az első részből időhiány miatt kivágott félkész szinteket is megtaláljuk a bónuszok között. Ezeken nincsenek ellenfelek, és a pályák sincsenek befejezve, de a rajongóknak így is kiváló ajándék ez a néhány helyszín-csonk. És ez az egész kollekcióról elmondható: nincs úgy felújítva, hogy egy modern játékost is lekössön és kiszolgáljon, de akiknek már csak az rémlik, hogy milyen jót szórakoztak ezzel a jó értelemben színpadias és az átlagnál jóval ravaszabb akciójátékkal az ezredforduló tájékán, azok most is örömmel mehetnek Káin nyomában felderíteni Nosgoth groteszk világát.

A Legacy of Kain: Soul Reaver 1 & 2 Remastered PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, Switch-re, valamint Xbox konzolokra jelent meg.

A tesztjátékot a kiadó Aspyr biztosította.

Összefoglalás

Egy gyűjtemény, ami azt mutatja be, hogy mit ér egy (két) játék, amely az ezredforduló környékén mind prezentáció, mind játékmenet terén megelőzte kortársaik jó részét: a régi rajongóknak csodálatos nosztalgiabomba, de a dicső múltról akár évtizedekkel lekésett modern játékosok számára ebből még a hasznos modernizáció mellett sem sok jön át.

A Legacy of Kain: Soul Reaver 1 & 2 Remastered legfőbb pozitívumai:

• Játékmenet terén is belenyúltak itt-ott;
• az extra tartalmak terén roppant igényes.

A Legacy of Kain: Soul Reaver 1 & 2 Remastered legnagyobb hiányosságai:

• A Soul Reaver 1 mentési rendszere az eredeti;
• a játékmenet és a pályatervezés is archaikus.

Bényi László