A dolog

John Carpenter kedvence John Carpentertől – ennél nagyobb dicséret talán nem is kell a magyarul A dolog címmel megjelent 1982-es horrorfilmhez. A láthatatlan sarkvidéki „fertőzés” nyomán kialakuló paranoid atmoszférát nagyszerűen bemutató film ugyan az ET-nél kicsit kevésbé optimista találkozás-egy-idegen-lénnyel riválisaként megbukott a mozipénztáraknál, de azóta megítélése folyamatosan csak javult, és ez elkerülhetetlenül egy 2002-es folytatáshoz, majd egy 2011-es előzménysztorihoz vezetett. A helyzet érdekessége, hogy a folytatás kizárólag játékformában jelent meg, de sok hasonló esettel szemben ez a rendező hozzájárulásával, sőt, egy apró szereplésével egyetemben történt meg. Noha ez hangulat tekintetében igen sikeres feldolgozás volt (jóval inkább, mint a sokszoros büdzséből készült második film), az irányítástól a pályatervezésen át a játékmenetig mindennel akadtak komoly problémák, így ha volt játék, amire ráfért egy felújított kiadás, hát az mindenképpen a Thing volt.

A Remaster szó ezúttal tökéletesen írja le, hogy miről van szó: felületi kezelésről a grafikát, az irányítást és a programhibákat illetően – de ezen túl minden maradt a régiben. Ami a sztorit illeti, ennél nem is kell több: néhány nappal a film lezárását követően érkezünk az elhagyatott antarktiszi bázisra meg egy rém ellenszenves amerikai katonatiszt alakjában. Eleinte csak a metsző hideg, illetve a megannyi zárt ajtó okoz problémákat apró kommandónknak, de amint megtaláljuk a darabokra tépett, vagy éppen bizarr módon felpuffadt egykori tudósokat, rögvest kiderül, hogy itt egyszerű meghibásodásnál többről van szó. Norvég és amerikai kutatóállomásokat fogunk bejárni, néha fegyverek és rádiók, máskor túlélők után kajtatva a fagyos viharban és sötét épületekben – mindenütt a film brutális végjátékának maradványaiba ütközve – még az is kiderül, hogy pontosan mi lett a sorsa a főszereplő MacReadynek.

[+]

Noha a lassú, sokáig teljesen harcmentes indulás vérbeli horrorjátékot sejtet, a Thing tényleges műfaja akció, a játék második felére már szinte állandó és igen heves akció: apró, ugrándozó idegen bestiák egész tömegét lőjük majd szét, és nagydarab, emberekből átalakult szörnyetegeket napalmozunk sorozatosan. Szerencsére az új kiadás bevezette, hogy mozgás közben is lehessen lőni, de a fura célzásnak köszönhetően az akció még így sem olyan élvezetes, mint egy átlagos mai játékban. Bár közvetlenül mindig Blake kapitányt irányítjuk, mellette seregnyi egyéb karakter is megfordul majd parányi osztagunkban. Egyszerre legfeljebb hárman követhetnek minket, és az ő életben tartásuk, pátyolgatásuk a játék talán legegyedibb vonása. Azon túl, hogy katonáink között megfordul majd gyógyító szanitéc vagy a sérült berendezéseket is javítani képes technikus, a Thing valamennyire modellezi a társak mentális állapotát is. Ez egyfelől azt jelenti, hogy a katonák csak akkor engedelmeskednek, ha bíznak bennünk – e mércét értelemszerűen csökkenti, ha véletlenül megsebezzük őket, ám növeli, ha lőszert adunk nekik, netán felgyógyítjuk őket. A másik mutatójuk a rettegési szintjük: ha sikeresen vadásszuk az ellenfeleket, ezzel általában nincs gond, hiszen ez önbizalmat ad minden katonának, de ha túl sokat lófrálunk kollégáik kivéreztetett hullái közelében, akkor még a veterán kommandósok is hajlamosak idegileg kikészülni. Bár a játékba épített oktatómód hajlamos óriási feneket keríteni e rendszereknek, valójában a vártnál jóval kevesebbet kell társainkkal foglalkozni: mindig adjunk nekik lőszert, és ha nincs orvosunk, akkor nekünk kell a többieket gyógyítani is.

[+]

A film legfőbb drámáját ugye az adta, hogy a kutatóbázisban rejtőző entitás képes megfertőzni bárkit, felvéve alakját, belülről szabotálva a többiek túlélési esélyeit. A játék ezt is igyekezett átvenni, többek között egy vérelemző kütyüvel, ami képes megmondani, hogy valamelyik emberünk esetleg fertőzött-e (ha magunkon végezzük el, az növeli a többiek belénk vetett bizalmát). Ez az alapjátékban nem ért sokat, mert egyszerűen scriptelve volt, hogy egy adott szereplő mikor alakul át vérszomjas döggé, így a vizsgálat fabatkát sem ért, ha a forgatókönyv a következő szobához átalakulást írt elő. Noha ezek az előre meghatározott jelenetek most hiányoznak, sajnos az ellenőrzés most sem ér sokat, mégpedig egyszerűen azért, mert embereink bármelyik durvább csata során képesek megfertőződni. Valószínűleg sokkal jobban bele kellett volna nyúlni a játékba ahhoz, hogy a Thing e része tényleg izgalmas, élvezetes rendszerként működhessen. A társak intelligenciája amúgy kettős: noha képesek elakadni szinte bármilyen tereptárgyban (néha kész rémálom rávenni őket egy kanyargós lépcső megmászására), a csatában nyújtott teljesítményük ötös osztályzatot érdemel. Ha van lőszerük, akár egymaguk is végeznek egy seregnyi aprólékkal, egész jól helyezkednek és csak a legritkább esetben vándorolnak be lángszórónk elé.

[+]

A Nightdive igényesen, látható szeretettel nyúlt ehhez a problémákkal teli játékhoz, de mivel azt csak suvickolni tudták, újraépíteni ezúttal nem, az eredeti gondok nagy részét nem is sikerült eltüntetni. Az aprócska, helyenként tényleg meglepően parányi pályák ma például furcsán hatnak, és az érthetetlenül komplex tárgymenüt és pajtásvezérlőt sem sikerült újratervezni. A realisztikusabb bevilágítás hatására néhol túl sötétté vált egy-egy szoba, és megesett, hogy egy számítógépet vagy kapcsolószekrényt azért nem láttam meg, mert pont egy ilyen sarokban lapult. És akkor ott van a teljes félelem-bizalom-fertőzés rendszer, ami valamivel jobban működik, mint korábban, de még mindig nem úgy, ahogy az ember szeretné. Nosztalgia (akár szimplán a film iránt is) hiányában nehézkes a Thing felújításának értékelése – az ember csak sajnálni tudja, hogy az egykori fejlesztők nem tudták befejezni az ígéretes második részt, mert az minden korabeli beszámoló szerint pont e hibák kiküszöbölésére épített volna.

A The Thing Remastered PC-re, PlayStation 5-re, Switch-re, valamint Xbox Series konzolokra jelent meg.

A tesztjátékot a kiadó Nightdive biztosította.

Összefoglalás

Egy 2002-es majdnem-kultklasszikus szeretettel teli felújítása: nem csak szebb, de érezhetően jobb is lett a játék a Nightdive fejlesztőinek kezében, de sajnos annyira nem áramvonalas, irányítása nem elég modern ahhoz, hogy egy mai játékosnak is megkötések nélkül ajánlani lehessen. Ha volt játék, ami inkább teljes remake-et érdemelt volna, az ez, mert az egyik legnehezebb dolgot, a film különleges hangulatának átvételét, a történet ügyes folytatását sikerült megoldani – a játékmenetre viszont egy teljes nagygenerál is ráfért volna.

A The Thing Remastered legfőbb pozitívumai:

• A film folytatásaként még mindig kiváló;
• az első pályák horrorhangulata nagyszerű indulás;
• a társak meglepően hatékonyak csatában.

A The Thing Remastered legnagyobb hiányosságai:

• Az irányítás, a csapatvezérlés, a tárgykezelés nehézkes;
• a sztori második fele már szinte csak a harcról szól;
• a fertőzési- és morálrendszer még mindig nem működik jól.

Bényi László