Kétlábú fémkoporsó

Mindig érdeklődve figyelem amikor egy cég nem egyszerűen bejelent egy videojátékot, de egyből kiderül az is, hogy az önbizalom korlátlan, így azt nem “csak” egy játéknak, de egy egész multimédia projektnek szánják az első perctől kezdve. A Bandai Namco 2022-ben pontosan így járt el:ezt tette ekkor tudtuk meg, hogy készül a Synduality: Echo of Ada, amely első ránézésre egy anime stílusú, külső nézetes mecha-akciójátéknak tűnt, de az is hamar kiderült, hogy azzal együtt érkezik egy anime sorozat, egy manga és light novel is, illetve később egy regénysorozat is elérhető lesz. A játék és a kapcsolódó alkotások háttér története természetesen azonos: egy olyan jövőben járunk, amelyben az emberiség nagy részét kipusztította a The Tears of the New Moon, az Újhold Könnyei költői névre keresztelt mérgező eső, mindezek mellett pedig még a frissen felbukkanó szörnyekkel is meg kell birkóznia birkozniuk a túlélőknek. Az előbbieket már meg is kaptuk, az Echo of Ada azonban még mindig várat magára - de a fejlesztők azon is dolgoznak persze. Most például egy újabb zárt bétatesztet tartottak, és ebbe az előző hétvégén fejest is ugrottam.

[+]

Persze az emberi leleményességnek nincsenek határai, így leszármazottaink iziben leköltöztek a föld alá ahol az évek során kifejlesztették a riasztó nevű, úgynevezett Cradle Coffin, Bölcsőkoporsó nevű mechákat, amik segítségével elkezdhették megtisztítani a felszínt. Ahogy az várható volt, a Driftereknek elnevezett pilóták egyedül nem értek túl sokat a végtelen veszéllyel szemben, így születtek meg a Magusok, vagyis azok az mesterséges intelligenciával felturbózott androidok, akikkel a túlélésre egy fokkal több esély nyílhat. Az elmúlt napokban a játék korai verziójába kaptam betekintést, ennek köszönhetően az alapokat sikerült kicsit tanulmányozni, miközben a fejlesztők a háttérben elsősorban a hálózati terhelést, a netkód működését figyelték. A Synduality alapjaiban egy PvPvE felépítésű extraction shooter, az alapokat tekintve hasonló ahhoz, ahogy az Escape from Tarkov, vagy mondjuk a Hunt: Showdown működik. Tény, mechás-animecsajos változatot egyelőre még nem kaptunk a műfajban, így rögtön ezzel a Synduality már rögtön ki is tűnhet a sok sáros-realisztikus rivális közül.

[+]

Indulás után egyből a sztori legfontosabb elemeit stílusosan felvázoló bevezető videót nézhetjük meg, majd egyből a kötelező tutorialban találjuk magunkat. Ez szépen végigvezet minket az alapdolgokon, majd a folyamat végén létrehozhatjuk saját Mágusunkat is. Az android létrehozásán látszik, hogy a játék e része fókuszpont volt a fejlesztők számára, számos lehetőség és finomhangolás várja azokat, akik álmaik segítőjét szeretnék kifaragni a digitális márványblokkból; beleértve azt is, hogy férfi karaktert is építhetünk. Mindezek után hozzáférést kapunk a lerobbant garázsunkhoz, majd indulhat is a móka. Induláskor egy eléggé gyenge robotot kapunk, de túl sok választás nincs, el kell fogadni egy felszíni kalandra szóló megbízást, és ha minden jól megy, el lehet majd kezdeni a gépfejlesztést is. A játék lényegét az jelenti, hogy különböző csoportok és cégek munkáit vállaljuk el, amelyek kezdetben annyiról szólnak, hogy adott régióból össze kell gyűjteni bizonyos nyersanyagokat (a legfontosabbak az AO energiakrisályok), a küldetések teljesítésével és az összegyűjtött extrák leadásával pedig bónusz kredit üti a markunkat. A pénz itt is fontos tényező, hiszen annak használatával tudjuk fejleszteni robotunkat a részegységek lecserélésével vagy erősebb fegyverek beszerzésével.

[+]

A játéknak van egy craftolási rendszere is, ahogy haladunk előre a missziókkal, úgy nyílnak meg a jobbnál jobb extrák, viszont egyelőre nem tűnik túl átgondoltnak ez a rendszer. A gyártáshoz szükséges matériák összegyűjtésével jelenleg nem éri meg foglalkozni, ugyanis elég csak némi extra pénzt összekaparni, és a boltban ugyanúgy megvehetjük az adott cuccot. Ha tippelnem kellene, egy idő után a magasabb szintű eszközöket már nem lehet így beszerezni, de erre vonatkozó hivatalos kommunikáció még nem volt. Miután elvállaltunk egy adott küldetést és végre a terepen találjuk magunkat, nagyon gyorsan el kell dönteni, hogy mivel szeretnénk foglalkozni. Jó dolog, ha valakiben felébred a felfedezősdi és ősi romokat látogatna meg, de időn nem feltétlenül lesz erre. Minden bevetésen adott ideig tudunk csak működni, a mechánk ugyanis egy hamar merülő akkumulátorral működik. Nyilván a fejlődésünkkel együtt ez az idő is növekszik majd, de kezdetben átlagosan csak húsz percünk lesz a felszínen, így alaposan át kell gondolni, hogy időnkkel mihez is akarunk kezdeni.

[+]

Ha meghalunk, vagy esetleg lejárt a visszaszámláló és nem jutottunk el egy teherlifthez, bizony minden nálunk lévő tárgyat, fegyvert, sőt még a robotunkat is elveszítjük. Az elhalálozások nagy része nálam abból fakadt, hogy nem figyeltem eléggé a támadó szörnyekre és egyéb táposabb ellenfelekre, vagy szimplán lassú voltam. Ha mégis túl voltam egy sikeres kimentésen, akkor máris jöhetett egy kis fejlesztés, aztán ugrottam is bele a következő megbízásba. Alapvetően a játék gameplay részével nincs gondom, tetszik a lövöldözés, az akció, jól működik a robotfejlesztés is, a kihalt világ titkainak felfedezése pedig a szükséges misztikumot is megadja. Nagyjából tíz óra után viszont már azt éreztem, hogy ez így valahogy kevés, és már csak a kötelező köröket futottam - vagy ami még rosszabb, percekig egy fa vagy romos épület alatt vártam, hogy elálljon az eső. Utóbbi ugyanis a régi kataklizma maradéka, a véletlenszerűen érkező zuhé, ami pusztítja a mi gépünket is. Ahogy korábban írtam a játékban más felhasználókkal is találkozhatunk, akikkel ugyan chatelni egyelőre nem lehet (ez elviekben a teljes játékban változik majd a fejlesztők ígérete szerint), viszont különböző emote-okkal integethetünk egymásnak.

[+]

Furcsa módon egyelőre senki nem volt velem szemben agresszív és én sem támadtam meg senkit pont ezért, sőt, nagyritkán még össze is tudtunk állni, hogy egy-egy nagyobb lényt együtt pusztítsunk el. Mivel csak egy bétáról volt szó, így a technikai részről túl sok mindent még nem lehet elmondani, annyit talán érdemes viszont elárulni hogy hiába az Unreal Engine, valahogy az összkép leginkább egy előző generációs játékot juttat az eszembe. Nem csúnya, de manapság ez kevés szerintem, a piacon sokkal jobban kinéző programokat láthatunk. A táj teljesen statikus, sehol egy rombolható környezeti elem ami kicsit feldobná az amúgy disztópikusnak szánt világot, és inkább színpadnak, és nem egy valódi, egykor lakott környezetnek tűnik a táj. Az a néhány felcsendülő dallam tetszett, de túl sok figyelmet nem tudtam rájuk fordítani, mert mindig az idővel voltam elfoglalva. Szerencsére kaptunk japán szinkront is ami talán kicsit jobb mint az angol, de egy idő után már inkább zavaró volt, hogy a droidunk folyamatosan mindenhez hozzászól és kérdés nélkül kommentálja az eseményeket.

Összegzés

Mivel egy hálózati terhelésre fókuszáló tesztben vehettem részt, úgy vélem, pontosabban azt remélem, hogy a játék nagy részét még nem mutatták meg a fejlesztők. Akik szeretik az extraction shootereket, de az unalomig ismert körítés helyett valamilyen újdonságra vágynak és nem ódzkodnak a japán-hangulatú témától, azoknak mindenképp érdemes lehet figyelemmel kísérni a következő bétateszteket és híreket. Egyelőre a csapat nem beszélt arról hogy kapunk-e a megjelenés előtt nyílt bétatesztet is, de szerintem ezt a lehetőséget nem fogják kihagyni. Amennyiben a készítők kellő mennyiségű tartalommal tudják megtölteni a programot, akkor biztosan akadnak majd olyanok, akiket hosszú időre leköt majd az Echo of Ada. Érdemes lesz a fejlesztőknek igyekeznie, mert bár a mecha téma sokak kedvence, sci-fi extraction shooterekből jelenleg több is készül több is, elég csak például az Exoborne-ra, vagy a Bungie-féle új Marathonra gondolni.

A Synduality: Echo of Ada PC-re, PlayStation 5-re és Xbox Series platformokra készül, a bétateszthez való hozzáférést a játék magyar forgalmazója, a Cenega biztosította.

oriic