Fury Road

Óriási rajongója vagyok azon játékoknak, amelyek ravaszul átértelmezik egy-egy műfaj kötelezőnek tartott elemeit, így hozva létre egy ismerős dolgokból táplálkozó újdonságot. A legújabb példám erre a Keep Driving, ami tulajdonképpen egy egyszerű harcrendszerrel ellátott RPG – mégis úgy van becsomagolva, hogy ez eleinte fel sem tűnik a játékosnak. Ennek megfelelően a játék úgy is bemutatható, mint road movie-nak álcázott coming of age történet, valamikor a 2000-es évek elejének nosztalgikus időszakára helyezve. A gyermekkorból már kinőtt, a felnőttkort még elutasító rövid időszakról szól ez a mese: végre nyár van, a totális szabadság időszaka, és első, lepukkant, talán valami rokontól örökölt verdánkban ülve ez a szabadság még végtelenebbnek tűnik. A Keep Drivingban mindössze egyetlen konkrét célunk van: eljutni (és ott bejutni) a térkép másik oldalán rendezett Fesztiválra, ahol majd bandázunk a rég nem látott haverokkal – de hogy ezt milyen útvonalon, milyen társaságban, milyen kalandok közt tesszük, az csak ránk van bízva.

A játék elején kiválasztjuk autónkat, meghatározzuk a szüleinkkel ápolt kapcsolat minőségét, valamint azt, hogy mit viszünk magunkkal – potenciálisan életmentő szerszámokat, netán anya főztjéből egy köbmétert, avagy kevésbé praktikusan a klasszikus gitár-sör kombót – és már indulhatunk is a térképen kijelölt következő település irányába. A szülői viszony tulajdonképpen a nehézségi szintet jelenti (ha jóban vagyunk velük, hajlamosak kihúzni minket mindenféle slamasztikából), a kocsiválasztás pedig a játék minden részére kihat, hiszen a három modell között a rakteret, az ülések számát és a motor minőségét tekintve óriási különbségek vannak. A gyors karakteralkotás pár pillanat alatt megvan, és máris a gázpedálra taposhatunk!

[+]

Az utazás majdhogynem automatikus, hiszen a kocsit nem mi vezetjük – de nem kell aggódni, így is lesz bőven feladatunk. Mint mondtam, a Keep Driving valójában egy RPG, és ez leginkább az út során bekövetkező eseményeken vehető észre. Bármilyen valódi idegesítő úti eseményről is legyen szó, az tulajdonképpen egy csata formájában csapódik le: egy idegesítően lassú, de megelőzhetetlen traktor, egy, a lehúzott ablakon becsapódott, de távozni nem tudó darázs, vagy mondjuk a pöffeszkedve felvonuló motorosbanda is ilyen formában jelenik meg. Kátyúk, juhnyáj és zavaró útfestés; zsaruk, elütött állat és agresszív sofőrök; autóroncs, traffipax és hétköznapi eltévedés is lehet ilyen esemény, amit le kell győzni. Bármi is legyen az aktuális veszély, egy egyszerű csata következik, ahol képességeinket, illetve a kesztyűtartóba gyömöszölt tárgyakat használva kell semlegesíteni a „támadásokat”. A színkódolt rendszer roppant könnyen megérthető (a kék támadások a kocsinak okoznak sérülést, a narancsszín a benzint csökkenti, a zöld a mi energiánkat szívja és így tovább), hiszen mindent a megfelelő színű képességgel vagy tárggyal lehet kiiktatni. A csaták taktikai komplexitása a státuszváltozásokkal, speciális körülményekkel és a fejlődő utastársak extra képességeivel és bónuszaival növekszik – szerencsére az ütközetek még a játék végén is rövidek, de a képességek és tárgyak véges mivolta miatt folyamatosan a változó körülményekhez kell alakítani stratégiánkat.

[+]

A Keep Driving egyik legfontosabb részét a potenciális társak adják, azok a stopposok, akiket a nagy utazás közben felvehetünk. Belőlük összesen 13 van, és mivel a játék az újrajátszhatóságra épít, egyetlen nekifutás alatt csak néhánnyal fogunk találkozni. Van köztük aranyos kutyájával koncertre tartó punk, az oltártól menekülő menyasszony, fiatal hippi és egyszer még egy filmekből ismerős narancs kezeslábast viselő fickót is felvettem, aki konkrét célpont híján egyszerűen minél messzebbre szeretett volna kerülni a börtönéről híres városból. Furcsa… E társak nem csak saját történeteik lassú elmesélésével színesítik a játékot, de ha valakit beültettünk a kocsiba, az onnantól kezdve minden kalandban részt vesz velünk együtt. Mind erős egyéniség, akikhez a szűkös helyen nekünk is alkalmazkodni kell: az egyik állandóan szemetel, a másik csak füvezni akarna, a harmadik meg mondjuk stikában elszívja az összes ciginket (amit ugye normál esetben a csaták során vethetnénk be). Noha csak három szinten keresztül, de ők folyamatosan fejlődnek mellettünk, új és új aktív képességeket és passzív bónuszokat megnyitva.

[+]

Bár a Keep Driving jutalmazza az újrajátszást, és tulajdonképpen, ha nagyon akarjuk, roguelite felépítésűnek is nevezhetjük, ezt nem ezt a címkét sütném rá először. Minden nekifutás teljesen másként zajlik és mivel nincs meta, ami mindent visz, tényleg saját fejünk, hangulatunk után mehetünk – egyszer annyit fejlesztgettem menő izomautómat, hogy rém hamar elfogyott a pénzem, így minduntalan párnapos alkalmi munkára kényszerültem, másszor meg a négy extra utas szállítására alkalmas szedánnal egész pereputtyot verbuváltam magam köré, és a fesztivált feledve igazi cél nélkül jártuk be a térkép érdekesnek tűnő pontjait. Minden nekifutás tele van olyan pillanatokkal, amelyek egy régi, félig elfeledett nyári autózást anno 2000 körül a világ legizgalmasabb kalandjává tettek. Igazi nosztalgiabomba volt a kicsit fakó, de igen szépen kidolgozott pixegrafika társaságában bejárni ezt a tájat – szégyenkezni, amikor pénzfogytán anyunál kell telefonon kilincselni egy kis kölcsönért, benzinkúton olvadt csokit zabálva tanulmányozni a zavaros papírtérképet, netán újra megélni azt a nyomort, amikor egy átbulizott éjszaka után fejfájósan, korgó hassal és zavaróan koszosan kell levezetnünk több száz kilométert, miközben mindenki horpaszt körülöttünk. Nagyszerű játék lett a Keep Driving, ráadásul a stopposoknak köszönhetően olyan változatos is, hogy az ember szívesen elindít egy új menetet, amint sikerült valahogy befejezni az előzőt.

A Keep Driving csak PC-re jelent meg, a konzolos verziók az év második felében érkeznek.

A tesztjátékot a kiadó YCJY Games biztosította.

Összefoglalás

Egy különleges, road movie-ba helyezett nosztalgiaparádé azokról a nyarakról, amikor úgy éreztük, miénk a világ, és csak a barátok meg a szórakozás számít. Nyilván nem realisztikus ragtapasszal küzdeni egy traktor ellen, de hát még ez az abszurditás is csak jól jön, hiszen még a harcrendszer is szórakoztató lett.

A Keep Driving legfőbb pozitívumai:

• Tökéletes nosztalgiabomba 20 évvel ezelőttről;
• fürge, de taktikus, és állandóan változó harcok;
• remek zenei aláfestés svéd indie zenakaroktól;
• jól megírt, az egész élményre kiható társak.

A Keep Driving legnagyobb hiányosságai:

• Az irányítást szokni kell, kontrollert nem kezel.

Bényi László