Suikoden!

Hosszú évtizedekig nem tudott róla a világ, de 1993-ban a Nintendo és a Sega sikereit megirigyelve a Konami is saját konzol fejlesztésébe fogott. A képlékeny tervek sűrűn változtak – egy év múlva a terv immár egy poligonos kézikonzolról szólt. A platform annyira messze volt a befejezéstől, hogy a marketing még nevet sem talált a gépnek, és ekkor ütött be a krach: a Sony ’94 tavaszán a Konaminak is bemutatta a jóval erősebbnek ígérkező PlayStationt. A Konami fejesei egy hét alatt eldöntötték, hogy saját terveiket kaszálják, és inkább megmaradnak szoftvercégnek, mégpedig Sony-közeli szoftvercégnek – rögtön öt játék fejlesztését indították el a platformra, köztük három szerepjátékét. Ezek közül az egyik megálmodására azt a Yoshitaka Murayamát kérték fel, aki korábban jó egy éven keresztül dolgozott egy, a Konami-gépre készülő RPG-n. Ez az új játék lett az általunk Suikoden néven ismert alkotás – a meg nem jelent játék előzménysztorija. Murayama második próbálkozása végül megjelent, és 2D-s grafikája ellenére is egész szép sikert aratott, így mindenféle portok, mellékszálak, zenei albumok és regények követték – no és persze a Suikodenből egy öt számozott részből álló széria nőtte ki magát. Az eredeti PlayStationre készült két epizód még ma is rendre feltűnik a legemlékezetesebb RPG-kről vagy játéksztorikról szóló toplistákon – ezért is volt nagy öröm, amikor a Konami bejelentette ezek felújítását.

Bár a vártnál több idő telt el a 2022-es bejelentés óta, a végeredmény láttán nagy kegyesen hajlandó vagyok ezt megbocsátani. Itt van az első két Suikoden, mégpedig a lehető legteljesebb formában: nem hiányzik a Saturn-verzió hosszabb intrója és plusz küldetése, természetesen megkaptuk a PSP-s port szélesvásznú grafikáját és nyolcirányú karaktermozgását, és van egy rakás életkönnyítő extra is a csomagban – az automatikus harcok és a kétszeres csatasebesség például hű társaim voltak a végigjátszás során. A grafikusok sem elégedtek meg a nagyobb felbontású pixelrajzok létrehozásával: Junko Kawano, az eredeti karakterdesigner minden portrét újrarajzolt – ráadásul a helyszínek most már szép fény-árnyék-effektekben fürdenek. A világtérképre hatalmas, lusta bárányfelhők vetnek árnyékot, a barlangban lopakodó alakokat tényleg bevilágítják a fáklyák és a durvább varázslatok is tűzijátékként világítanak a sötétben. Azt talán nem is kell mondani, hogy a zenéket sokkal jobb minőségben újravették, és bár szinkron nem készült (az eredetiben sem volt), a hanghatások mind modernizálva lettek. És ahogy említettem, mindez egy jelentősen újrafordított angol szöveggel élvezhető: emlékezetes, hogy a Suikoden II e téren szó szerint nem volt befejezve – annyira siettek a megjelenéssel, hogy a millió hiba mellett néhány kevéssé fontos NPC szövege egyenesen japánul maradt.

Suikoden I [+]

Az egy szuszra elhadart technikai bemutatást követően érdemes kitérni arra, hogy miért is került a digitális premier előtt 200 dollárnál is többe egy-egy példány e játékokból – hogy miért is van annyi rajongója még ma is egy olyan sorozatnak, amely 2006 óta legfeljebb jóindulattal közepes mellékszálakat kapott. Bár sokan a 108 leigazolható tehető karaktert tekinti a Suikodenek fő hívószavának, szerintem ennek jelentősége eltörpül a fantasy királyságok harcát realisztikusan megközelítő történet ereje mellett. A kiváló humor és néhány jellegzetesen japános sztorielem miatt nem feltétlenül rokonítanám a Trónok harcával, de azt azért fenntartom, hogy a Suikoden II néhány jelenetében van akkora feszültség és érzelmi töltet, hogy ez az összehasonlítás nem lenne helytelen. Bár a Suikoden-játékok mind egyazon világban játszódnak, sőt, nem egy olyan karakter is akad, aki mind az öt számozott epizódban feltűnt, mégis élvezhető önállóan is minden epizód – általában mindig egy királyság nehéz pillanatait dolgozza fel egy játék: belső puccsot, polgárháborút, felrúgott békeszerződést, rúnamágiával segített megszállást és hasonlókat.

Suikoden I [+]

Az első részben például mi egy királyi tábornok fiatal fiát alakítjuk, aki igen hamar belekeveredik a császár hatalmára ácsingózó ősöreg boszorkány cselszövéseibe, és cirka egy órával az elindulást követően már a másik oldalon, a brutális rezsim ellen küzdő lázadók közt találja magát. Hősünk jól érezhetően nem élvezi, hogy egykori népe, mi több, potenciálisan akár apja ellen kellene küzdenie, de a rengeteg karakter azt is jelenti, hogy a történetet megíró Murayama millió nézőpontból tudja bemutatni a világot. A Suikoden II pedig még erősebb narratívával bír, hiszen ebben két gyermekkori barát egy árulás hatására két birodalom dühödt háborújának ellentétes oldalára kerül. Bővebben nem is írnék a tényleges eseményekről – szerintem mindenki élvezni fogja a kilencvenes évek japán RPG-átlagánál sokkal életszerűbben megírt történetet. Szinte minden karakteren érződik, hogy valaki kedvence volt a fejlesztés során, és az illető mindent megtett érte, hogy kiválasztottja jól megírt, saját jellemmel és szereppel rendelkező figura legyen. A magam részéről pedig még inkább díjazom azt, hogy ezt nem valami komor sztorival és sorról sorra epikus párbeszédekkel érték el – a Suikoden tényleg élvezetes humorral rendelkezik.

Suikoden II [+]

Ami a játékmenetet illeti, az alapokat a jól ismert PlayStation-generációs japán RPG-alapvetések jelentik: random kitörő csaták, körökre osztott küzdelmek, valamint dungeon-város-világtérkép váltások jellemzők e játékokra is. A részletek tekintetében azonban nehéz lenne hasonlót találni – és az összesen 108 potenciális szövetséges csak a kezdet. Bár nem mindenki tud velünk jönni a harcba (hiszen kastélyunkba kellenek civil szakmával rendelkező társak is), így is van játékonként 60 alak, akiket a partiba lehet pakolni. Az ő megnyitásukra millió módszer van: van, aki automatikusan mellénk áll, lesz, akivel elég beszélni, de van, akit le kell győzni, meg kell fizetni, le kell nyűgözni. És persze vannak olyanok is, akik partiba csalására magától az ember nem fog rábukkanni, így a 100%-ot hajszolók számára egy karakter-útmutató használata szükséges lehet. (És naná, hogy az első Suikoden 108-karakteres mentését a II-be betöltve óriási a jutalom!) Ez azonban nem minden: a karakterekkel együtt bővülő kastély is igen fontos szerepet tölt be a hangulat megteremtésében, mint ahogy a hadseregek csatái is. Az alap küzdelmek még a gyorsítás nélkül is fürgék, de minden Suikodenben vannak olyan részek, amelyekben egész seregek esnek egymásnak – az első részben ez még viszonylag egyszerűen zajlik, de a folytatásban már itt is taktikus ütközeteket vívhatunk. A szokványos XP-alapú fejlődési rendszert tarkítják a le-nem-cserélhető, de fejleszthető fegyverek, a karakterekre csatolható rúnák, a többfős Unite támadások, valamint a régi D&D-t idéző memorizálandó varázslatok.

Suikoden II [+]

Bár a Suikoden I végigjátszásával sem nyúlhat mellé senki (ráadásul olyan 20 órából meg is van), a második részt én a korszak legjobb szerepjátékai közé sorolom. Ha valaki még nem ismerné, akkor azért ajánlom neki ezt a gyűjteményt, ha pedig valaki már kívülről fújja, hogy miként lehet Clive-ot rekrutálni, akkor pedig azért, mert a nagyszerű játék az új fordítással és tálalással újabb életre kelt. Bár a Konaminak volt jónéhány gyalázatos éve, mostanában régi nagy sikereinek feltámasztásával sikert sikerre halmoznak. Nem tudom, hogy tudnának-e egy olyan hatodik részt készíteni, amely tényleg méltó lenne az elődökhöz (sajnos Murayama designer már nincs köztünk), de a következő Suikoden-trió ilyen minőségű felújítását nagyon szívesen fogadnám tőlük!

A Suikoden 1 & 2 HD Remaster PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, Switch-re, valamint Xbox konzolokra jelent meg.

A tesztjátékot a magyar forgalmazó Cenega Hungary biztosította.

Összefoglalás

Egy jó és egy kiemelkedő japán szerepjáték igényesen felújított kiadása. A Suikoden lefektette a széria alapjait, a második rész pedig eszelős történettel, filler részek nélkül gondolt tovább mindent. Szórakozzunk akár a minijátékokkal, akár a 108 karakter összegyűjtésével, akár a legtáposabb csapat kialakításán, ez a gyűjtemény kiszolgálja majd igényeinket.

A Suikoden 1 & 2 HD Remaster legfőbb pozitívumai:

• Technikailag kivételesen igényes újrakiadás;
• az új fordítás váratlanul sokat tesz hozzá az élményhez;
• a Suikoden II eddig is fantasztikus volt, hát még így.

A Suikoden 1 & 2 HD Remaster legnagyobb hiányosságai:

• A 108 karakter összegyűjtéséhez útmutatóra van szükség;
• nem esett még szó a következő három rész felújításáról.

Bényi László