Indiana Jones and the Great Circle teszt

Indiana Jones egy újabb kalandra invitál bennünket, ezúttal a titokzatos Nagy Kör titkának nyomában. A kérdés azonban adott: van a játékban a nosztalgián túl annyi, hogy lenyűgözze a mai közönséget?

Ostorcsapás

Az Indiana Jones név hallatán generációk egész sora emlékszik vissza a kalapját csintalan mosollyal megigazító, ostorát vadul suhogtató kígyófóbiás régészlegendára, aki a veszélyekkel teli expedíciók során mindig a történelem elveszett kincseit kutatta. A karakter, aki először a klasszikus filmekben lopta be magát a rajongók szívébe, azóta tévésorozatban és számos videojátékban is életre kelt. Harrison Fordot e szerepben legutóbb – és valószínűleg legutolsó alkalommal – a tavaly, legfeljebb közepes fogadtatással debütált Indiana Jones és a sors tárcsája filmben láthattuk. Bár ehhez képest sebesnek tűnhet a tempó, videojátékos szempontból 15 évnyi kihagyást követően tért vissza Indiana Jones, hogy egy videojátékos kalandra invitálja a játékosokat.

Történetünk 1937-ben játszódik, azaz filmes viszonylatban Az elveszett frigyláda fosztogatói és Az utolsó kereszteslovag eseményei közé ékelődik be. Egyik éjszaka, az üresnek hitt Marshall College falai között szemtanúi leszünk egy rablásnak, és ahogy azt Indy szerencséje diktálja, egy kolosszális betörő tör immár életére – és persze hősünk csúnyán alulmarad az egyenlőtlen fizikai küzdelemben. De vajon ki és mit lopott el az egyetem fontos iratokkal teli szobájából – és ami még fontosabb: miért? Az elindulásakor régészetinek csak erős túlzással nevezhető kutatásunk természetesen azonnal elkezdődik, és néhány fura kunkort követően piti tolvajok helyett már a Nagy Kör nevű ősi hatalom titkát hajkurásszuk a náci haderő minden ellenkezése ellenére is. Indy legújabb kalandjáért ezúttal az előbb említett gonoszok ábrázolásában is jártas MachineGames felel, akiknek a legutóbbi Wolfenstein-epizódokat is köszönhetjük. A játék közel húszórás kampánya során olyan helyszíneken barangolhatunk, mint a Vatikán politikával, Egyiptom skorpiókkal és Thaiföld ősi templomokkal teli vidékei.


[+]

Bár történetünk fő szála, maga a kutatás meglehetősen lineárisan vezeti a játékost, a felfedezhető területek méretének, valamint a meglepően sok mellékküldetésnek köszönhetően a Great Circle szabadságérzete sokkal nagyobb, mint várnánk. Természetesen már csak azért is érdemes alaposan szétnézni a pályákon, mert rengeteg rejtett kincset találhatunk, és persze mindenhol a zsánertől megszokott extra kihívások is várnak ránk: a „gyűjtsd össze az összes ősi ereklyét” és a „fotózd le mind a nyolc oszlopot” ismerős lehet mindenkinek, de olyan is akad, hogy a helyi harcosok klubjában kell néhány pofon kiosztásával megszerezni a bajnoki címet. Minderre az opcionális feladatok teszik fel a koronát, amelyek ugyan a játékmenet oldaláról nem mindig extrém kreatívak, de kidolgozottságukra, átvezető videóikra egyetlen rossz szó sem lehet.

[+]

Az általában belső nézetből zajló játékmenetben a lopakodás kiemelt szerepet kapott, hiszen a filmekből is tudjuk jól, hogy Indy nem feltétlenül a nyílt harcokban érzi jól magát. A sunnyogás jól működik a konfliktusok elkerülésében, és természetesen ellenfeleinket is akkor a legkönnyebb ártalmatlanítani, amikor meglepetésszerűen mögéjük lopódzunk. Az ilyen akciókhoz szükség lesz valami közelharci eszközre is, ezekből viszont a szépen berendezett pályákon lesz dögivel, a csákánytól egészen a felmosófáig. A nagyobb táborokat, a náci bázisokat azonban igen nehéz úgy kifosztani, hogy ne keverednénk szemtől szembeni ütközetbe. Nyilván akkor sem dől össze a világ, amikor kiszúrnak minket, ugyanis Indy az ökölharcban is megállja a helyét – és óriási mázlija, hogy a megtámadott katonák is inkább a bokszolást választják a riadóztatás helyett. Az ilyen összecsapásoknál az előbb említett improvizált „fegyverek” nagy segítségünkre lehetnek, még akkor is, ha a régi beat ’em upok mintájára ezek néhány ütés után elhasználódnak. Ekkor sem kell félni: ökleinket, ostorunkat, és persze a jó öreg hatlövetűt senki nem veheti el tőlünk – igaz, utóbbit csak a legvégső esetben érdemes használni, ugyanis amint eldörren az első lövés, azonnal mindenki az életünkre tör. Ostorunk viszont annál praktikusabb, ugyanis segítségével lefegyverezhetjük és megbéníthatjuk ellenfeleinket.

Kígyók. Miért épp kígyók?

Ikonikus ostorunk egyébként nem csak az összetűzések során hasznos, hanem a felfedezés során is elengedhetetlen a használata. A filmek – és a régi Indy-játékok – ismerői számára nem lehet meglepetés, hogy eszközünket lengedezésre és mászásra is használhatjuk. Ilyenkor, valamint a falhoz simulás során egyébként külső nézetre vált a játék, ami lopakodás során kifejezetten jól jön. Lopakodás és ostorcsapások, világjárás és agresszív régészkedés – de egy fontos komponensről még nem beszéltünk. Merthogy egy Indiana Jones-játék nem érdemelné meg a nevét, ha nem lennének benne különféle fejtörők és rejtvények. Érdekes megoldás, hogy a végigjátszáshoz kötelező puzzle-ök megoldásához lehet segítséget kérni, az egyéb feladatoknál viszont nincs ilyen opció – ott csak az alapos megfigyelésre, a hátrahagyott információkra lehet támaszkodni. Ezek a fejtörők néha nem is könnyűek, főleg a modern széfek kombinációinak megfejtése lehet sokszor trükkösebb, mint akármelyik ősi szobros feladvány.

[+]

A széfekben, ládákban és erszényekben sokféle zsákmányt is lelhetünk, köztük például helyi valutát, amit kizárólag az adott terület kereskedőjénél költhetünk el különböző térképekre és más eszközökre. Emellett találhatunk gyógyszeres fiolákat is, amelyek a maximum életerőnket és állóképességünket növelik. Küldetések teljesítéséért, valamint a gyűjthető tárgyakért pontokat kapunk, amelyeket különböző képességekre költhetünk el – de csak akkor, ha könyvek formájában megtaláltuk azokat a pályák eldugott sarkaiban. Külön kiemelném az egyik leghasznosabb perket, a „második esélyt”, ami akkor aktiválódik, ha épp elpatkolnánk – ennek aktiválódásakor, ha időben oda tudunk kúszni elrepült kalapunkhoz, akkor egy szellemes animáció formájában ott folytathatjuk a küzdelmet, ahol abbahagytuk.

[+]

A Great Circle-t PC-n teszteltem, és itt a játék látványvilága lenyűgöző volt, pedig a path tracing funkciót csak a megjelenés napján érkező frissítés fogja aktiválni. Az átvezetők, a fényhatások, a textúrák mind gyönyörűen kidolgozottak lettek, cserébe viszont a hardverigény is kellemetlenül magas lett – kimaxolt grafikával és bekapcsolt sugárkövetéssel például 4090-es kártyáját igényel. Persze ha a nem 4K-ban szeretnénk játszani, esetleg elengedjük a ray-tracinget, akkor kicsivel szerényebb erőmű is megteszi, de minden vason sajnos így sem fog elindulni. Teljesítménybeli problémákat kizárólag néhány elindításkor tapasztaltam, ilyenkor, ha babráltam kicsit a beállítások között, akkor megoldódott a probléma – simán lehet, hogy ezt a megjelenésig orvosolják a fejlesztők. A játék audió tekintetében is remekel: az ikonikus John Williams-dallamok hatása ugye örök, az új dalok jól illeszkednek ezekhez, és Troy Baker szinkronja a vártnál sokkal, de sokkal jobban passzol a Harrison Fordról mintázott Indy karakteréhez. Bugokkal néhány apróságot leszámítva nem igen találkoztam, cserébe az ellenfelek a legtöbb esetben nem voltak a helyzet magaslatán. Nem egyszer előfordult, hogy megtalálták eszméletlen társukat, felsikítottak, majd szimplán elsétáltak, mintha mi sem történt volna. A korábban említett „második esély” használatakor is mintha mindenki elfelejtené, hogy ott vandálkodtunk fél perccel előtte. Az is zavaró tud lenni, hogy az ellenfelek egy idő után újraélednek – tehát ha kitisztítottunk egy bázist, de később még visszatérnénk oda egy küldetés erejéig, akkor újra kell kezdeni a vadászatot.

[+]

Az Indiana Jones and the Great Circle számomra az idei év egyik legkellemesebb meglepetése volt, ugyanis nem vártam sokat tőle. Ennek ellenére a tesztelés közben azon kaptam magam, hogy órákon keresztül kutattam a Vatikánban eldugott kincseket és fotózgattam a helyi macsekokat néhány extra fejlesztési pont reményében. A fura név ellenére a történet hozza az Indy hangulatot és a nagy, nyílt pályák is temérdek tennivalóval vannak megtöltve, így üresjárattal nem igazán találkoztam. A hangulathoz természetesen a látványvilág és a zenék is sokat hozzátesznek, és még az olykor rettentően buta ellenfelek se tudnak igazán nagyot rontani az élményen. A teljességhez viszont a PC-s játékosoknak szüksége lesz egy igen combos konfigurációra, ugyanis a 120 GB-os tárhelyigény mellett a gépigénynél is vastagon fogott a ceruza.

Az Indiana Jones and the Great Circle PC-re és Xbox Series konzolokra jelenik meg december 9-én. A Premium Edition 3 nappal hamarabb játszható. PlayStation 5-re 2025 tavaszán érkezik a program. A játék az első naptól megtalálható a Game Pass kínálatában PC-n és Xboxon is.

A tesztjátékot a kiadó Bethesda biztosította.

Összefoglalás

Az Indiana Jones and the Great Circle kiválóan keveri a nyitott pályákon való szabad felfedezést és lineáris narratívát követő szakaszokat, mindezt lenyűgöző audiovizuális megvalósításban. Mind a harc, mind a lopakodás, mind pedig a fejtörők megoldása jobban működik a vártnál, köszönhetően annak, hogy a fejlesztők mindenhol a változatosságra törekedtek. Noha PC-n óriási gépigénnyel kell számolni, és az ellenfelek mesterséges intelligenciája is hagy némi kívánnivalót maga után, az élmény összességében magával ragadó.

Az Indiana Jones and the Great Circle legfőbb pozitívumai:

  • Igazi Indiana Jones-hangulat és mesés látványvilág;
  • változatos pályák, mind a kinézet, mind a teendők tekintetében;
  • élvezetes lopakodás és szórakoztató ökölharcok;
  • remek fejtörők és sok másodlagos feladat.

Az Indiana Jones and the Great Circle legfőbb negatívumai:

  • Meglehetősen bután viselkedő ellenfelek;
  • kisebb teljesítménybeli problémák PC-n;
  • zavaró módon feltámadhatnak az ellenfelek.

Balga Bence

Azóta történt

  • Dynasty Warriors: Origins teszt

    A Koei máig legsikeresebb sorozata először a kilencedik résszel próbált átalakulni, és az nagyon rosszul sült el. Ha hiszed, ha nem, az új epizóddal viszont minden hibát kijavítottak!

  • The Stone of Madness teszt

    Commandos egy kolostorban, avagy Shadow Tactics egy elmegyógyintézetben – ilyen érdekes környezetben még sosem lehetett lopakodni egy falkára való specializált karaktert irányítva!

Előzmények

  • Lego Horizon Adventures teszt

    A Horizon: Zero Dawn Remastered megjelenését követően harmadszorra is lehetőségünk nyílik átélni Aloy kalandjának első fejezetét – ezúttal azonban Lego-dinoszauruszok és szörnyű poénok társaságában.

  • Metal Slug Tactics teszt

    Nem vertek át a szemeid: a Metal Slug kajla akcióorgiáját ezúttal egy körökre osztott, négyzethálós taktikai játék próbálja meg visszaadni. És ami a legfurább, ez több tekintetben sikerült is!

  • Unknown 9: Awakening teszt

    Teljespályás letámadással indul a Namco új alkotása: a videojáték mellett képregények, podcastek és egy regénytrilógia is azt hivatott hirdetni, hogy ez itt a Következő Nagy Dobás.

  • Phoenix Springs teszt

    Annyit vitázunk arról, hogy a játékok képviselhetnek-e – és ha igen, milyen értelemben? – művészeti értéket, hogy amikor jön egy tényleg művészi alkotás, amellett hajlamosak vagyunk elmenni.