Indiana Jones and the Great Circle teszt

Indiana Jones egy újabb kalandra invitál bennünket, ezúttal a titokzatos Nagy Kör titkának nyomában. A kérdés azonban adott: van a játékban a nosztalgián túl annyi, hogy lenyűgözze a mai közönséget?

Ostorcsapás

Az Indiana Jones név hallatán generációk egész sora emlékszik vissza a kalapját csintalan mosollyal megigazító, ostorát vadul suhogtató kígyófóbiás régészlegendára, aki a veszélyekkel teli expedíciók során mindig a történelem elveszett kincseit kutatta. A karakter, aki először a klasszikus filmekben lopta be magát a rajongók szívébe, azóta tévésorozatban és számos videojátékban is életre kelt. Harrison Fordot e szerepben legutóbb – és valószínűleg legutolsó alkalommal – a tavaly, legfeljebb közepes fogadtatással debütált Indiana Jones és a sors tárcsája filmben láthattuk. Bár ehhez képest sebesnek tűnhet a tempó, videojátékos szempontból 15 évnyi kihagyást követően tért vissza Indiana Jones, hogy egy videojátékos kalandra invitálja a játékosokat.

Történetünk 1937-ben játszódik, azaz filmes viszonylatban Az elveszett frigyláda fosztogatói és Az utolsó kereszteslovag eseményei közé ékelődik be. Egyik éjszaka, az üresnek hitt Marshall College falai között szemtanúi leszünk egy rablásnak, és ahogy azt Indy szerencséje diktálja, egy kolosszális betörő tör immár életére – és persze hősünk csúnyán alulmarad az egyenlőtlen fizikai küzdelemben. De vajon ki és mit lopott el az egyetem fontos iratokkal teli szobájából – és ami még fontosabb: miért? Az elindulásakor régészetinek csak erős túlzással nevezhető kutatásunk természetesen azonnal elkezdődik, és néhány fura kunkort követően piti tolvajok helyett már a Nagy Kör nevű ősi hatalom titkát hajkurásszuk a náci haderő minden ellenkezése ellenére is. Indy legújabb kalandjáért ezúttal az előbb említett gonoszok ábrázolásában is jártas MachineGames felel, akiknek a legutóbbi Wolfenstein-epizódokat is köszönhetjük. A játék közel húszórás kampánya során olyan helyszíneken barangolhatunk, mint a Vatikán politikával, Egyiptom skorpiókkal és Thaiföld ősi templomokkal teli vidékei.


[+]

Bár történetünk fő szála, maga a kutatás meglehetősen lineárisan vezeti a játékost, a felfedezhető területek méretének, valamint a meglepően sok mellékküldetésnek köszönhetően a Great Circle szabadságérzete sokkal nagyobb, mint várnánk. Természetesen már csak azért is érdemes alaposan szétnézni a pályákon, mert rengeteg rejtett kincset találhatunk, és persze mindenhol a zsánertől megszokott extra kihívások is várnak ránk: a „gyűjtsd össze az összes ősi ereklyét” és a „fotózd le mind a nyolc oszlopot” ismerős lehet mindenkinek, de olyan is akad, hogy a helyi harcosok klubjában kell néhány pofon kiosztásával megszerezni a bajnoki címet. Minderre az opcionális feladatok teszik fel a koronát, amelyek ugyan a játékmenet oldaláról nem mindig extrém kreatívak, de kidolgozottságukra, átvezető videóikra egyetlen rossz szó sem lehet.

[+]

Az általában belső nézetből zajló játékmenetben a lopakodás kiemelt szerepet kapott, hiszen a filmekből is tudjuk jól, hogy Indy nem feltétlenül a nyílt harcokban érzi jól magát. A sunnyogás jól működik a konfliktusok elkerülésében, és természetesen ellenfeleinket is akkor a legkönnyebb ártalmatlanítani, amikor meglepetésszerűen mögéjük lopódzunk. Az ilyen akciókhoz szükség lesz valami közelharci eszközre is, ezekből viszont a szépen berendezett pályákon lesz dögivel, a csákánytól egészen a felmosófáig. A nagyobb táborokat, a náci bázisokat azonban igen nehéz úgy kifosztani, hogy ne keverednénk szemtől szembeni ütközetbe. Nyilván akkor sem dől össze a világ, amikor kiszúrnak minket, ugyanis Indy az ökölharcban is megállja a helyét – és óriási mázlija, hogy a megtámadott katonák is inkább a bokszolást választják a riadóztatás helyett. Az ilyen összecsapásoknál az előbb említett improvizált „fegyverek” nagy segítségünkre lehetnek, még akkor is, ha a régi beat ’em upok mintájára ezek néhány ütés után elhasználódnak. Ekkor sem kell félni: ökleinket, ostorunkat, és persze a jó öreg hatlövetűt senki nem veheti el tőlünk – igaz, utóbbit csak a legvégső esetben érdemes használni, ugyanis amint eldörren az első lövés, azonnal mindenki az életünkre tör. Ostorunk viszont annál praktikusabb, ugyanis segítségével lefegyverezhetjük és megbéníthatjuk ellenfeleinket.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

  • Dynasty Warriors: Origins teszt

    A Koei máig legsikeresebb sorozata először a kilencedik résszel próbált átalakulni, és az nagyon rosszul sült el. Ha hiszed, ha nem, az új epizóddal viszont minden hibát kijavítottak!

Előzmények

  • Lego Horizon Adventures teszt

    A Horizon: Zero Dawn Remastered megjelenését követően harmadszorra is lehetőségünk nyílik átélni Aloy kalandjának első fejezetét – ezúttal azonban Lego-dinoszauruszok és szörnyű poénok társaságában.

  • Metal Slug Tactics teszt

    Nem vertek át a szemeid: a Metal Slug kajla akcióorgiáját ezúttal egy körökre osztott, négyzethálós taktikai játék próbálja meg visszaadni. És ami a legfurább, ez több tekintetben sikerült is!

  • Unknown 9: Awakening teszt

    Teljespályás letámadással indul a Namco új alkotása: a videojáték mellett képregények, podcastek és egy regénytrilógia is azt hivatott hirdetni, hogy ez itt a Következő Nagy Dobás.

  • Phoenix Springs teszt

    Annyit vitázunk arról, hogy a játékok képviselhetnek-e – és ha igen, milyen értelemben? – művészeti értéket, hogy amikor jön egy tényleg művészi alkotás, amellett hajlamosak vagyunk elmenni.