Kikockázott kaland!
„De mókás is lenne egy Lego-verzió a játékomból” – valószínűleg ez a gondolat már sok fejlesztő fejében megfogalmazódott, de amikor licenszelésre került a sor, eddig (bizarr módon a Rock Bandet leszámítva) kizárólag filmes-képregényes univerzumokban bízott a jogtulajdonos. A ’20-as évek azonban ebbe a trendbe is változást hoztak: a korábban évente több játékot is összerakó Taveller’s Tales munkatempója rendkívüli mértékben lelassult, és az űrt betöltendő más érdeklődők is megjelentek a Lego körül. A legváratlanabb talán a Lego Fortnite megjelenése volt, de szerintem arra sem sokan számítottak, hogy a következő videojátékos feldolgozást a Horizon kapja – még akkor sem, ha rendes, fizikai Lego-készlet már készült a sorozat alapján. Panaszkodni persze nem fogok: személy szerint mindig is nagyra értékeltem a régi, néma karakterekkel csurig pakolt Lego-játékokat, ugyanis ezek a figurák különleges varázst adtak az élményhez. Pont ezért kíváncsian vártam Aloy kockásított kalandját, és persze azt, hogy az e téren tapasztalatlan fejlesztőcsapat, a Studio Gobo mennyit vesz át a Lego-hagyományokból és mennyit akar újítani.
A történet nem fog meglepetéseket okozni: természetesen az első Horizon-játék leegyszerűsített és családbarátra szerkesztett cselekményeit dolgozza fel, amit a megszokott bohókás Lego-humorral tettek még könnyebben befogadhatóvá. Talán a legnagyobb különbséget a Traveller’s Tales feldolgozásaihoz képest az jelenti, hogy itt csupán négy játszható figura áll rendelkezésünkre. Az élen természetesen Aloy van, aki itt közelharci fegyver hiányában csak íjával tud küzdeni, aztán következik a lándzsás Varl, a bombákat hajigáló Teersa, és végül Erend, az egyetlen közelharci karakter, aki hatalmas harci kalapácsával tör utat magának. A Lego Horizon Adventures teljes online támogatást kapott, így akár ketten is nekiugorhatunk a Régi Világ felfedezésének – de érthetetlen, hogy kizárólag a házigazda játékos részesül a trófeákban. Egy másik bizarr megoldás az offline, egygépes kooperációt illeti: az egymástól távol kerülő karaktereknél nem vált osztott képernyőre a játék, hanem a kettes számú játékost ilyenkor társa mellé teleportálja, ami roppant idegesítő tud lenni felfedezés közben.
A történet négy, eltérő környezetben játszódó fejezetre tagolódik, és azon belül is kisebb pályaszakaszokat kapunk. A nagyobb harcok jól elhatárolt arénákban zajlanak, ahol hullámokban érkeznek a robotdinoszauruszok és a napimádó kultisták, olykor egy-egy főellenség kíséretében. Van lehetőség az arénák körüli magasabb növényzetben megbújva lopakodni is, bár ennek hatékonysága megkérdőjelezhető, hiszen az első lövés után mindenki azonnal ránk támad. A harcokat követően és a pályákon elszórt ládák feltárásával lehetőségünk van Lego-pénzt gyűjteni, amelyet a főhadiszálláson fejlesztésekre és kozmetikai tárgyakra költhetünk. A karakterek alapfegyvereik mellé további eszközöket is találhatnak, például elektromos nyilakat vagy bombákat dobáló hot-dogos kocsikat. Természetesen Aloy szkennelőeszközét, a Fókuszt itt is használhatjuk: ezzel tárhatjuk fel a robotok sebezhető pontjait, amelyek extra sebzéssel és tapasztalati pontokkal jutalmaznak. Igen, ez azt jelenti, hogy karaktereink fejlődnek a kalandok során, igaz, a rendszer itt is meglehetősen egyszerű lett – hőseink extra sebzést vagy életerőt nyerhetnek a szintlépéssel.
Főhadiszállásunk nem csak központi hubként szolgál, de itt költhetjük el a már korábban megszerzett pénzünket is. Lehet például minden karakterre hatással levő fejlesztéseket vásárolni, de amikor már hatalmas vagyonunk van, különböző épületeket és tárgyakat is felépíthetünk esztétikai célokkal. A falu szívében található egy közösségi tábla is, amely a különböző kihívásokat szórja elénk, jutalmul pedig ugyanolyan aranykockákat ad, amelyeket a pályák teljesítéséért is kapunk. Ezekből új kozmetikai cuccokat vehetünk (vannak Ninjago, sőt, Lego City kosztümök is) és további épületeket húzhatunk fel. Nem csak e központi területre igaz, de az egész játékra: a grafika fantasztikus, és óriási pluszt jelent, hogy a korábbi feldolgozásoktól eltérően itt az egész világ Lego-elemekből készült. További pozitívum, hogy a Forbidden Westhez hasonlóan itt is elérhető magyar felirat.
Sajnos azonban a játékmenetet nem lehet ilyen szép szavakkal dicsérni: a Lego Horizon Adventures kifejezetten monoton kaland lett. A küldetések érthetetlenül egyhangúak: a felfedezés, kisebb harc, nagyobb harc, főellenség kört fogjuk újra és újra lejátszani, a más Lego-játékokat változatosabbá tevő extra feladatok, minijátékok nélkül. Mivel csak négy karakter van, és elsősorban azok is csak a harci taktikáikban különböznek a kooperatív mód is sokkal kevésbé élvezetes – egyszerűen nincs sok lehetőség a karakterek összedolgozására a csatákon kívül. A pályák egyébként igen rövidek, így egy-egy szakasz akár öt perc alatt is teljesíthető. Nekem a játék végigjátszása körülbelül hét órába telt, és bár ránézésre még feleennyit bele lehetett volna tenni a teljes kimaxolásba, ehhez nem fűlött a fogam. A korábbi Lego-játékok egyik legfontosabb eleme a millió rejtett dolog és az eltérő képességű karakterek által fűtött újrajátszhatóság volt, ami innen szinte teljes egészében kimaradt.
Sajnos a Lego Horizon Adventures tele van hiányosságokkal – és itt nem technikai hibákra kell gondolni, mert azokból szerencsére egyet sem tapasztaltam. Bár a játék nagyon szép, és tartalmaz néhány ötletes megoldást, tartalmi szempontból messze elmarad a Traveller’s Tales-féle Lego-feldolgozások színvonalától és tartalmasságától – és ennek fényében különösen durvának érzem a 26 ezer forintos árcédulát. Mindez persze nem jelenti azt, hogy egy Horizon-kedvelő szülő ne élvezné, ha gyerkőcével együtt kellene ebben az új, szögletes formában teljesítenie a régi kihívásokat, de sajnos az is biztos, hogy ez nem fogja olyan sokáig lekötni őket, mint lényegében bármelyik másik Lego-játék.
A Lego Horizon Adventures PC-re, PlayStation 5-re és Switch-re jelent meg.
A tesztjátékot a kiadó Sony biztosította.
Összefoglalás
A Lego Horizon Adventures két tekintetben tud a korábbi Lego-játékok fölé nőni: van benne online kooperatív mód, látványvilága pedig mesés, köszönhetően a teljes egészéből Lego-elemekből készült világnak. A küldetések azonban rövidek és túlzottan harcközpontúak, ráadásul az alig négy karakter azt is jelenti, hogy az újrajátszhatóság is a nullához közelít – ehhez képest 26 ezer forintos ára elég durva.
A Lego Horizon Adventures legfőbb pozitívumai:
- Online is játszható a kooperatív mód;
- tényleg Lego-elemekből készült az egész világ;
- a fejlődő karakterek visznek egy kis extrát a játékmenetbe.
A Lego Horizon Adventures legfőbb negatívumai:
- Repetitív és unalmas játékmenet;
- csak négy játszható karakter van;
- érthetetlenül kevés tartalom;
- ehhez képest messze túl van árazva.
Balga Bence