Hirdetés
Bevezető
Isten és a sátán háborúja örök idők óta folyamatosan zajlik a halandó lelkekért – ezen szabály alól csak a szuperszenzitív, a családbarátságot extrém magasságokba emelő amerikai Nintendo által gondozott SNES-korszak volt kivétel. Angolul e platformon bármiféle célzás vallásra szigorúan tilos volt; így aztán míg az Enix által gondozott ActRaiser-ben a japán játékosok Istent alakították, és a sátán ellen küzdöttek, addig a nyugati verzióban meg kellett elégednünk a „Master” rendfokozattal, ellenfelünk pedig a nyelvről szinte olaszos könnyedséggel legördülő Tanzra nevet kapta. Mindez lehet, hogy idegesítő, de szerencsére a játék van olyan lenyűgöző, hogy pár perc után már eszünkbe sem jut nyavalyogni emiatt (ráadásul mindez nem is zúzza szét a játék leglényegét, mint ahogy az a második résszel sajnos megtörtént).
Az ActRaiser a SNES rajtjáról alig egy hónappal maradt le Japánban, ehhez képest a konzol igen hosszú és zseniális alkotásokkal teli életének egyik legkülönlegesebb, legemlékezetesebb játéka tudott lenni. Mindez persze nem meglepő, ha tudjuk, hogy ez a Quintet első játéka volt; azé a Quinteté, amely mindmáig a japán játékfejlesztés egyik legnagyobb rejtélye, és amely a Terranigma-ban kicsúcsosodó Gaia-trilógiával amúgy is örökre beírta magát a játékvilág nagykönyvébe.
A Nihon Falcom fejlesztőbrigádjából egy rakat Ys megalkotása után kiváló Quintet első önálló játéka persze mi más is lehetett volna, mint egy szerepjáték? A Masaya Hashimoto által vezetett, névleg új, ám fejlesztési tapasztalatokban gazdag brigád egy klasszikus jRPG-n munkálkodott; egy olyan RPG-n, amely egy bolygó szinte teljes „életét” mutatta volna be, egész civilizációk felemelkedésével és hanyatlásával. Ezzel a projekttel igen jól haladtak, és 1989 elejére már mintegy 70%-os készültségben volt a nagyközönség számára mindvégig titokban tartott program. Ekkor, oly sok hónapnyi fejlesztés után döntöttek úgy, hogy bemutatkozásnak egy újabb RPG – mégha oly lelkesítő koncepciójú is – nem lenne elég speciális és formabontó. (Később persze visszatértek ehhez az elképzeléshez, hisz a Soul Blazer-rel kezdődő híres trilógiájuk ezt az elképzelést dolgozta fel végül.) Ezért aztán félreraktak mindent, amin előtte dolgoztak, összedugták a fejüket, és kitaláltak egy olyan játékot, amit korábban tényleg nem láthatott a nagyérdemű.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!