Akció-városépítés

Ez pedig egy félig akciójáték, félig városépítő stratégia; egy olyan kombináció, ami látszólag teljesen őrültnek tűnik, azonban a Quintet első lendülettel gyakorlatilag mindent kihozott az új stílusból. A játékot a felhők között kezdjük, egy tényleg isteni lebegő palotában, amit kedvünk szerint manőverezhetünk a hat országot tartalmazó kontinens felett. A turistáskodás, távolról nézelődés azonban nem vezet eredményre, így hát ugorjunk fejest (szó szerint) az első birodalomba, Fillmore-ba. A Mode-7 technológiával megalkotott zuhanás a mennyekből a földre még ma is impozánsan néz ki, hát még ha idevesszük a legendás Yuzo Koshiro által megalkotott zenét, ami elképesztő crescendo-val ünnepli a mindenható lény megérkeztét.

Kicsit elhamarkodottan, hisz hiába a puttó segítő, hiába az égi lakhely, a diadalmas zenei kíséret, páncélos lovag szobrába költöző istenünk a mindenhatóságtól elég messze van – olyannyira, hogy az első scrollozó akciórész során nagy valószínűséggel elpottyantunk majd pár életet. Igen, mai szemmel nézve az ActRaiser ezen része kőkeménynek tűnik, de a NES-korszak tényleg értelmetlenül nehéz játékait követően még talán megbocsátónak is számított. Szerencsére a játék nem aljas, kiválóan irányítható, egyszerűen meg kell tanulni, hogy melyik ellenfél hogyan mozog, milyen ritmusban támad – és erre kiválóan alkalmas az első szint, ahol viszonylag kevés rém támad ránk egyszerre, így a főellenfél kentaurig azért nem olyan nehéz eljutni. Nála muszáj rájönnünk arra, hogy némileg taktikusnak kell lenni (a szót igen tág értelemben használva): nem szabad a végtelenségig ütnünk ellenfelünket, hanem pár csapás után el kell szaladni – és az sem árt, ha elcsaljuk a kis aréna bal szélére, ahol nem tud lándzsájával rohamozni.

Bármilyen másik játékban ebben az ütemben haladnának tovább az események (és amúgy az sem lenne rossz, hisz az ActRaiser akciórészei egész élvezetesek és igazán gyönyörűek), de a Quintet tartotta magát a „valami újat!” tervéhez, és következő perceket Fillmore világa felett fogjuk tölteni: mezítelen kerubunkat irányítva kell prosperáló várost varázsolnunk az egy szem koszos vályogkunyhóból. Mindezt úgy, hogy húsra éhes szörnyetegek egész serege zaklat minket és alattvalóinkat, és sokszor a természet is akadályokat gördít az utunkba. Angyalunkat szabadon irányíthatjuk a folyókkal, hegyekkel, erdőkkel teli táj fölött, csak persze óvatosan kell tennünk mindezt, hisz a szörnyek ugyanolyan agresszívan özönlenek elő a fészkeikből, mintha csak a Majesty-szériában lennénk. Szerencsére íjunk ezúttal nem az emberek szerelemre lobbantására alkalmas, hanem sárkányok, denevérek és egyéb ocsmány kreatúrák könyörület nélküli kivégzésére, így amint kitanuljuk, hogy melyik bestia miként reagál ránk, hatalmas mészárlást rendezhetünk soraik között.

Elvileg lehetséges így, pusztán közvetlen csatározással is felszabadítani a vidéket, hisz az ikonokkal jelölt fészkekben limitált számú lény lakik – de ez már az első pályán is bő 800 ellenfelet jelent, amit órákig tartana levadászni. Ennél sokkal okosabb (és élvezetesebb) megoldás az, ha úgy növeljük az egyre nyüzsgőbb várost, hogy az egyszerűen bekebelezze, és ezzel együtt megsemmisítse a szörnyotthonokat. Városunkat egész gyorsan lehet növelni, a négyzethálós térképen mindig egy-egy mezőt haladhatunk előre, és munkásaink a nagyjából félpercenként beköszöntő építkezési szakaszban ilyenkor maguktól felhúzzák az új házakat, kialakítják a búzaföldeket, lefektetik az új utakat. Arra kell csak figyelnünk, hogy az embereket és magát a várost megvédjük a támadó szörnyektől, és persze arra, hogy varázslatainkkal felszámoljuk az esetleges természeti akadályokat. A mágiák szintén egy-egy zónára hatnak; a villámmal megsemmisítjük az építkezést akadályozó bokrokat és köveket, a napsütéssel eltüntetjük a havat és kiszárítjuk a mocsarat, az esővel termővé tesszük a sivatagi zónákat és így tovább.

Az ActRaiser ezen szakasza igazából nem nehéz, szinte lehetetlen annyira elrontani a dolgokat, hogy onnan ne lehessen felállni. Szerencsére mindez nem jelenti azt, hogy ne lehetne trükközni, titkokat lelni minden zónában – ráadásul a maximális népesség elérése rengeteg külön machinációt és várostervezést igényel. Az alacsony szintű házakat le kell rombolni, hogy azokat jobb minőségben építsék újra, az időnként látomásokkal megjelenő próféták szavaira általában hallgatni kell, ráadásul minden pálya tartalmaz néhány egyedi, olykor csak későbbi képesség, varázstárgy birtokában megoldható titkot is.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!