Bloodborne, Bravely Second

Bloodborne

Egy korai érkezéssel sikerült jó helyet szereznem és kipróbálnom a Bloodborne új verzióját. Noha ez pontosan ugyanott játszódik, mint az E3-as fejlesztői és a gamescomos játszható demó, most már több kaszt közül lehetett választani. Ez sokkal inkább kihat a játékmenetre, mint ugyanez a döntés a Souls-játékokban, hisz itt az eltérő fegyverek ténylegesen más-más taktikát követelnek meg.

A hatalmas kőkalapácsot hordozgató karakter például sokkal ritkábban tud támadni, mint az a tépett köpenyt viselő figura, aki karcsú pengékkel osztja a halált – igaz, megfelelő időzítés esetén akár egy találat is elég lehet egy falusi kinyiffantásához. A bal kézben hordott puska csak ritkán jut szóhoz, én főleg a támadásra lendületet vevő ellenfelek kizökkentésére használtam, egy lövés után általában be tudtam vinni pár ütést. Ez persze igen hasznos is tud lenni, ám nekem még mindig hiányzik a pajzs, ami annyiszor mentette meg a bőrömet a Dark Souls 2-ben (lehet persze, hogy lesz ilyen karakter is). A stamina használatára, kitérésre és ellentámadásra épülő rendszer mindenesetre a Souls-szériában látottak modernizált, kicsit felpörgetett változata, és bár a demó nem sok ellenféltípust kínált, minden ütközet izgalmas tudott lenni.

Még mindig millió kérdés van a február 6-án megjelenő játékkal kapcsolatban. Lesz benne mágia? Milyen online funkciók várhatók? Milyen lesz a fejlődési rendszer? Az viszont tisztán látszik, hogy a játszhatóság rendben van, és persze a látványvilág is lenyűgöző. Az első félelmek ellenére nem könnyítettek jelentősen a játékon, talán csak a fürgébb, precízebben irányítható karakter miatt tűnhet úgy, hogy gyorsabban véget ér minden csata.

Bravely Second

Minden idők egyik legostobább nevű játéka, a Bravely Default Flying Fairy, folytatást kap, mégpedig a szintén nem éppen sokat mondó Bravely Second címmel. Sebaj, ezt már az elődnek is megbocsátottuk, olyan varázslatos játék volt; aki nem játszott vele, az (pótolja!) egy klasszikus hangulatú RPG-t képzeljen el, egy különleges harcrendszerrel. Ebben a karakterek támadásait egy nehezen elmagyarázható módszer szerint előre is elsüthettük, kockáztatva azt, hogy később körökön át kell tétlenül várakozniuk.

A második rész rövidke, 15 perc alatt letudható demójában ugyanez a rendszer tért vissza, azzal a nem apró csavarral, hogy a mágiarendszer is kapott egy méretes csavart azzal, hogy minden varázslatot két extra opcióval lehetett megvadítani. Mivel minden japánul volt, csak kísérletezésre hagyatkozhattam, de így is kiderült, hogy a villámvarázsnak adhattam nagyobb sebzést, területre hatást és bénítást is extra manapontokért cserébe. A menükben varázslatonként legalább hat opció volt, így egy képzett mágus vélhetően a négyfős parti legvadabb terminátorává képezhető ki.

Mindenképp meg kell említeni a parádésan sikerült látványvilágot is: noha az első résznek sem kell szégyenkeznie e téren, a Bravely Second hihetetlenül jól nézett ki. A régies papírmasé építményekké kihajtogatható könyveket idéző pályaépítés mind a város, mind az erdő bejárását igazi élménnyé varázsolta. A karakterek is remekül festenek, mind a renderelt videókban, mind pedig a jóval stilizáltabb megközelítést használó ingame jelenetekben. Noha egy 30 órás RPG-ről nem feltétlenül lehet néhány csata és egy főellenség leküzdése alapján részletes véleményt formálni, nálam ezzel a demóval a Bravely Second előlépett a 3DS legvártabb játékai közé!

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!