Atombomba után

A statisztikák alapján viszonylag kevesen jutottak el a Far Cry 5 végéig, ami azt jelenti, hogy nem látták tömegek minden idők egyik legsötétebb játékbefejezését. Miután vagy 40 órán keresztül küzdöttünk az őrült szekta ellen, a legjobb, amit el tudtunk érni az volt, hogy ránk robbantottak egy atombombát és karakterünk az elmebeteg „próféta” fogságába esett egy bunker mélyén. És még egyszer hangsúlyozom, ez a jó befejezés volt!Az idei epizód, a New Dawn az első közvetlen folytatás a sorozat történetében –17 év telt el a támadás óta, és az első túlélők már vissza is merészkedtek a felszínre, ahol a természet vette át a hatalmat. Az összeomlás előtti farmok maradékain szépen épülnek az első új települések, hozzák dús terméseiket a gabonafélék és a gyümölcsfák, a vadászok előtt elképesztően gazdag zsákmányt rejtő erdők terülnek el, és persze az egykori városok is rengeteg kincset rejtenek még. Na ez az, amivel a New Dawn mit sem törődik, hisz a képbe igen hamar betörnek a karikatúrába illően gonosz krosszmotoros banditák, akik a műfaj összes kliséjét felvonultatva élősködnek a jóindulatú, reményteljes túlélő-kolóniákon.

A New Dawn tehát első pillantásra nem okoz túl sok meglepetést az előd ismerőinek: bázisokat kell elfoglalnunk, társakat kell kiszabadítanunk, kincsekkel teli bunkerek mélyére kell bejutnunk, és rengeteget kell szenvednünk az agresszív fauna következtében. Még a térkép is ismerős lesz, hisz ugyanazon a tájon járunk és olyan durván az atombomba még csak át sem alakította a dolgokat, alig kicsit lett romosabb minden – jobb, ha sem ezt nem kezdjük feszegetni, sem azt, hogy az egész világ miként is került lebombázásra, mert a játéknak nincs válasza e kérdésekre.

Hősünket egy végtelenül egyszerű karakterszerkesztőben mi rakhatjuk össze nem, bőrszín és frizura terén válogatva, és ez lényegében meg is mutatja a New Dawn legnagyobb újítását: RPG-elemek kerültek a játékba, ám a lehető legegyszerűbb módon. Persze szintlépés és képzettségek fejlesztése eddig sem volt idegen a sorozattól, de most kapunk néhány extra funkciót – ilyen például az, hogy társaink is fejlődhetnek kicsit. Vagy ott van a sokkal fontosabb rendszer, amely színkódokkal négy csoportba sorolja mind a fegyvereket, mind az ellenfeleket, legyenek azok vadállatok, vagy éppen fegyveres banditák. Ha csak egyes szintű, fehérrel jelölt puskánk van, egy hármas szintű, lila plecsnis ellenfél pokoli kihívást jelent – mindegy, hány golyót lőnénk a fejébe, életereje alig-alig csökken. Ha viszont már minden fegyverünk aranyszínben pompázik, lényegében nincs, aki meg tudna állna előttünk – még a legbrutálisabb katonáknak is elég lesz legfeljebb két lövés, és a helikoptereket is tucatszám tudjuk lelőni apró gránátvetőnkkel. A rendszer néha nevetséges helyzeteket teremt (bölényeket, akik homlokkal simán levesznek öt-hat rakétát, melegítős ellenfelek, akik húsz shotgun-fejlövést is túlélnek), de a játék első felében hoz némi izgalmat a játékba.

A fegyverek terén az előrelépés mindig főbázisunk kiépítésétől függ: ha a fegyverüzemet tápoljuk, abból jobb eszközöket tudunk megvenni (vagy tucatnyi nyersanyagot kezel a program, de ezekből mindig nagyságrendekkel több volt, mint amennyit el lehetett költeni). Van persze rengeteg más épület is – garázs a járművekhez,kórház maximális életerőnk növelésére, edzőterem társaink erősítésére stb. –, de a legfontosabb a fegyverekkel foglalkozó munkapad. Még akkor is, ha a játék úgy van felépítve, hogy jóval a szintünk feletti kalandokba csak akkor bonyolódhatunk, ha direkt keressük a bajt. Az elfoglalt bázisokat például újra és újra ki lehet fosztani: ilyenkor azok mindig eggyel magasabb szintű katonákkal telnek meg, ám az újbóli elfoglalásért járó jutalom is egyre nagyobb lesz. Mivel otthonunk fejlesztéséhez benzin kell, azt pedig jószerivel csak bázisfoglalással szerezhetünk, erre valamennyire rá leszünk kényszerítve, de zavaróan sok ismételt bázisfoglalással csak annak kell szenvednie, aki szeretné kimaxolni a játékot.

[+]

Hasonlóképp működnek az expedíciók: ha teljesítünk egyet a hét ilyen kiruccanás közül, az megnyílik a következő szinten is, ahol mind a jutalom, mind az ellenállás jóval nagyobb lesz. Ezek a bázison található helikopter fejlesztésével válnak elérhetővé, és afféle miniküldetéseket kínálnak, melyek legtöbbje négy-öt perc alatt leküzdhető, legalábbis akkor, ha megfelelően feltápolva érkezünk a helyszínre. Ezek egy, a fő játéktól teljesen különálló pályára visznek minket – mondjuk Alcatraz romjaihoz, a lezuhant ISS-hez, egy vidámpark maradékához –, ahol meg kell találunk egy csomagot, majd azzal el kell menekülnünk. A csomag felvétele után két és fél percet kell kibírni a helikopter érkezéséig, miközben végtelen számban özönlenek ránk az ellenfelek – és ahogy a teljes játék, úgy ennek nehézsége is csak azon múlik, hogy milyen szintűek a mi fegyvereink, illetve az adott pálya katonái.

Szép új világ

Ezeken az újításokon túl a New Dawn lényegében a Far Cry 5 átszínezett, érezhetően kisebb verziójának is felfogható. Ugyanolyan jól működik a harc (bár az itt megjelenő fűrészlap-vető egy élvezetesen használható fegyver), csak hajszálnyit működik jobban a lopakodás, és még a ragadozó állatok is ugyanolyan idegesítőek tudnak lenni; legalábbis addig, amíg nem érjük el az aranyszín fegyvereket. A New Dawn azonban jóval kisebb, így nem okoz gondot, hogy nem lehet repülni – míg az elődben minden felszíni gondot egy gépágyús helikopterrel oldottam meg, addig itt legalább rá voltam kényszerítve a közvetlen megoldásokra. A csaliként eldobott, vadállatokat a helyszínre vonzó húsdarab persze most is több mint erős – egész bázisokat foglaltam láthatatlanul el egy-egy medve vagy puma lépre csalásával.

[+]

A térképen azonban most nincs sok tennivaló – a vadászatra, horgászatra nem vagyunk rákényszerítve, mert tárgykészítés nincs a játékban, így az irhákat csak a fegyver- és lőszergyártásban használható nyersanyagokra lehet beváltani. A folyamatosan generálódó random miniküldetések – benzinszállító kamionok, rabszállító terepjárók, ki-tudja-honnan érkező légi utánpótlás-ládák – csak ideig-óráig érdekesek, a legalább néha minimális gondolkodást igénylő kincsvadászatokból (az előző rész átnevezett survivor cache-ei) pedig csak tíz darab van. Elvileg van mikrotranzakció is a játékban, hisz valós pénzzel is vehetünk nyersanyagokat (benzint, az egyetlen fontosat mondjuk pont nem), de erre egyáltalán nincs szükség, szóval ezt nem rónám fel a játéknak.

Sajnos a sztori sem magával ragadó, hisz gyakorlatilag egyetlen meglepő húzás, vagy különösen érdekes küldetés sincs benne. Sőt, a végső feladatok borzalmas főellenfél-harcokat hoznak, egy emlékezetesnek szánt roncsderbi pedig olyan bűnrossz, hogy sokkal egyszerűbb a startnál kiszállni a kocsiból, és mindenkit felrobbantani egy gránátvetővel.Az árulásokat kilométerekről látni előre, az meg kifejezetten nevetséges, ahogy a fejezetek közti szünetekben meg akarják világítani a gonosz szereplők hátterét, ilyen-olyan gyermekkori drámákkal megmagyarázva, hogy miért is váltak teljesen embertelen, logikátlan szörnyetegekké. Sőt, még az előd pocsék játszhatóságú, drogos víziói is visszatérnek néha, ami bennem szörnyű, már elfeledett sebeket tépett fel. Ez természetesen annak köszönhető, hogy a Far Cry 5-ben üldözött Joseph Seed, és az ő Bliss nevű kábítószere is visszatér a képbe. Vele kapcsolatos a legnagyobb megrökönyödésem is: a New Dawn alapján tulajdonképpen az bizonyosodik be, hogy mániákus tömeggyilkos Seednek tulajdonképpen igaza volt a Far Cry 5 eseményei során, ami számomra felért egy arculcsapással. (Főleg, amikor kiderül, hogy mi történt akkori főszereplőnkkel…)

A hangulat ugyanolyan furcsán kaotikus, mint a Far Cry 5-é volt: a végtelenül komolyra és drámaira vett fő sztoriszál mellett a lehető legostobább humorral megáldott mellékküldetésekkel és társ-toborzásokkal kell megszenvednünk. Komolyan, az a vicc, hogy az egyik karakter sokat káromkodik, a másik meg sokat füvezik – nevetni nem nevettem, viszont ez a sok baromkodás alaposan belerondított a posztapokaliptikus hangulatba. Olyan, mintha a fejlesztők egy része Borderlands-szerű szatírát akart volna csinálni, a másik pedig Children of Menre hajazó akció-drámát, és minden további nélkül összerakták volna ezt a két komponenst. Kutyakedvelők számára lesz néhány kiemelkedően gyomorforgató pillanat is, szóval ők készüljenek fel erre.

A New Dawn sokkal rövidebb elődjénél, szerintem olyan 16-17 órába telt, míg nem csak végigjátszottam, de összes gyűjtögetnivalóját is begyűjtöttem, minden állatát levadásztam és valamennyi bázisát és expedícióját teljesítettem harmadszorra is. Voltak ebben tényleg élvezetes órák is, amikor még voltak kincsek és mellékküldetések, amikor még nem volt meg minden skillem, amikor még a bázis fejlesztésén dolgoztam, de minden feszültség eltűnt, amint meglettek a legjobb fegyvereim. Hiába gyönyörű az új, élénk színekben pompázó világ (bár irritálóan kevés NPC szaladgál e világban), hiába üvöltenek remek zenék a különféle magnókból, még ennyi idő is bőven elég volt ahhoz, hogy monotóniába fulladjon a New Dawn. Erre a sorozatra is ráférne már egy nagygenerál…

A Far Cry: New Dawn PC-re, PS4-re és Xbox One-ra jelent meg.

Pro:

• Ideig-óráig élvezetes a bázisfejlesztés;
• akciódús, rövid expedíciók.

Kontra:

• A szintalapú FPS-küzdelem nem tökéletes;
• dögunalmas küldetések;
• lapos történet és szörnyű bossfightok.

70

Grath