Játékélmény és konklúzió

A játékélmény kapcsán sok jelzőt lehetne használni, de az összkép sajnos itt is árnyaltabb, mint amire számítani lehetett. A Fallout negyedik része egyrészt egy egészen összetett és tartalmas világot ad a felhasználóknak, akik folyamatosan barangolhatnak és új helyszíneket fedezhetnek fel, kötélidegek és ritka elhivatottság kell ahhoz, hogy valaki úgy induljon el egy küldetés irányába, hogy nem akad le valahol máshol. Ez a rész szuper, a gond magukkal a küldetésekkel van, az első 10 óránk gyakorlatilag rablóbandák kiirtásából és tárgyak A-ból B-be történő eljuttatásából fog állni, ha esetleg elhinnénk, hogy mondjuk a kutyánk szimatát igénylő küldetés kicsit is más, akkor tévedünk. A történet sokkal laposabb, mint az előző részeké, de persze ott sem az vitte a hátán az egészet, hanem azok a karakterek és egészen szürreális történések, amiket a mellékküldetések során kaptunk, de itt valahogy ezek is elmaradnak, vannak jópofa karakterek, de sokkal szürkébb az egész rendszer, mint amire egy ilyen csinnadrattával beharangozott szoftvertől várni lehetne. Problémaként éltem meg továbbá azt is, hogy a világ nincs eléggé tele élettel. Kevés az ember, kevés az ellenség, a leginkább grandiózus helyszíneken is éppen, hogy lézengenek egy páran. Korábban lehetett mondani, hogy technikai korlátok vannak, most már csak azt lehet, hogy a Bethesda a saját motorjának korlátaiba ütközött, a jelenlegi PC-k és konzolok ugyanis el kéne, hogy bírjanak ennél több élő tartalmat is egy ilyen hangulatos világban.

Nem csak belső, külső nézetből is játszhatunk. [+]

A párbeszédek kapcsán visszalépés tapasztalható, tulajdonképpen minden kérdésre négyféle módon tudunk válaszolni, vagy bővebb információt kérhetünk, vagy helyeselhetünk, vagy elutasíthatjuk a dolgot, vagy beszólhatunk valami szarkasztikusat. Ez utóbbi kettőt sosem fogjuk használni, mert küldetésektől esünk el általuk, az információkérés valamennyit hozzátesz a világ kidolgozottságához, de néha azért magukat ismétlik a szereplők, a bólogatás meg nyilván az a reakció, ami kell ahhoz, hogy legyen mit csinálnunk a játékban. Annyival még feldobták a dolgot a készítők, hogy néha képességeinknek megfelelően lehetőségünk van kiskaput használni, meggyőzhetjük beszélgetőpartnerünket, hogy mégis tegye meg, amit amúgy nem akar, esetleg kicsikarhatunk egy kicsit több pénzt a küldetések teljesítéséért, de mivel a pénz elég súlytalan a játékban, ezért egy idő után ez sem fog sok örömöt okozni. A karakterfejlődés is egyszerűbb lett, nincsenek külön alapképességek és perkek, hanem minden szintlépéskor kapunk egy pontot, amit egy óriási, nagyon jól megrajzolt prospektuson oszthatunk szét. Vagy egy alaptulajdonságunkat növeljük, amivel ahhoz tartozó dolgokat nyithatunk meg, vagy ezekre a speciális dolgokra rakhatunk. Ez a rendszer egy kicsit lassítja, hogy karakterünket az általunk kiszemelt irányba vigyük el, de amúgy is nehéz eldönteni, hogy merre érdemes rakni, mert rengeteg tulajdonság van és fogalmunk nincs, hogy pár óra múlva melyik lesz a hasznos.

A különféle frakciók természetesen ebből a részből sem maradtak ki. [+]

A harcrendszer sem lépett előre, nagyon röviden eszetlen lövöldözésként lehetne leírni a dolgot. Ellenségeink gondolkodás nélkül rontanak nekünk, mi pedig tenyerelhetünk a lövésgombra, mert a körökre osztott játékmenetet szemléltető V.A.T.S-t ritkán fogjuk használni, ugyanis olyan gyengén céloz benne a karakterünk, hogy jobban tesszük, ha a lövést igénylő akciópontjainkat a sprintelésre tartogatjuk. És valahol itt kéne lennie a lapozás gombnak, ha az év játékáról írnánk, hiszen még oldalakon keresztül kéne sorolni azt, hogy milyen újításokat hozott a Fallout 4, de az a nagyon szomorú helyzet, hogy nem hozott újításokat. Nagyjából ugyanúgy néz ki, mint a több éves elődei, de sokkal laposabb a története, kevésbé izgalmasak a karakterei, nincsenek nagyon benne új tárgyak, új ellenségek, vannak az együgyű segítőink és az építkezős rész, amivel el lehet ütni az időt, de sok értelme nincs, meg a bugoknak köszönhetően néha pont olyan frusztráló, mint úgy összességében az egész játék. A világ persze fantasztikus, rá lehet kattanni a témára és néha egészen magával tudja ragadni az embert, de azért jogosan lehet az az érzésünk, hogy a Bethesda inkább csak a felszínt kapargatta, biztosra ment. A Fallout 4 egyelőre nem az év játéka, hanem az év csalódása, egy biztonsági játék, amiből tényleg sokkal többet ki lehetett volna hozni. Így viszont csak egy lehetőségekkel teli, de csúnyácska, kicsit unalmas és kicsit íztelen játék, amire az átlagos jelzőt azért nem lehet használni, mert ma már nem ilyenek a játékok. A Bethesda talán jobban is tette volna, ha körbenéz és nem csak az egysíkú dolgokat emeli át a konkurensektől.

Pro:

• Óriási, alapvetően hangulatos világ;
• rengeteg küldetés;
• látványos időjárási effektek;
• építkezős rész, ha valaki élvezi az ilyesmit.

Kontra:

• Unalmas történet, unalmas küldetések, unalmas párbeszédek;
• jellegtelen karakterek ijesztően béna mimikával és mozgással;
• nem különösebben szép grafika;
• idegesítő „segítők", akik nem segítenek;
• kihagyott ziccerek.

70

Bocha