A végső gonosz kiadás
Kevesen lehettek, akik a Diablo 3 megjelenése előtt egyetértettek volna azzal az állítással, hogy ennek a sorozatnak bizony konzolon van a helye. Az első rész ugyan kapott még egy – csapnivaló – PlayStation-portot, de az csak arra erősített rá, hogy ehhez a stílushoz, ehhez a játékmenethez elengedhetetlenül egérre van szükség. Aztán tavaly boltokba került a Diablo 3 konzolon is, és egycsapásra minden megváltozott: a kontrollerre szabott irányítás sokkal intenzívebbé varázsolta a korábban szimpla klikkelésből álló csatákat, a jobb analóg karra tett kitérés manőver pedig már-már akciójátékosi szintre emelte az összecsapásokat. Ezt követően nem is lehetett kérdéses: a PC-n tavasszal nagy sikert arató kiegészítő is megérkezik majd új otthonára.
Az Ultimate Evil Edition névre hallgató kiadás az alapjátékot is tartalmazza, így akinek nem volt korábban része Diablo harmadszori kinyiffantásában, az most is az elejéről vághat neki a küzdelemnek. Már az első percben látszik a sorozat vonzereje: a harcok pörgősek, karakterünk fejlődése gyors iramú és azonnal érezhető, a véletlenszerűen ömlő zsákmány pedig ugyanolyan lelkesítő erőt jelent egy pálya tizedszeri megtisztításakor, mint első nekifutáskor. Az alapjátékban szereplő öt kaszt gyökeresen eltérő taktikákat hoz magával és mind különböző játékstílust követel meg – és ez a kiegészítővel érkező lovagra is ugyanígy igaz.
Ez a vastagon páncélozott harcos szinte halhatatlan, annyi védekező, gyógyító varázslata, életereje és regenerációs képessége van – és persze szent igéivel és (a megfelelő szint elérése után már egy kézzel forgatott) pallosaival méretes sebzés leadására is képes. A crusader van olyan egyedi, hogy még akkor is élvezet lesz nekifogni nevelgetésének, ha korábban esetleg mind az öt kasztot maximális szintre emeltük. Ráadásul érdemes lehet visszatérni a régi ismerősökhöz is, hiszen a szintlimit 70-re emelkedett, ami persze új varázslatokat, rúnákat is magával hoz – ráadásul kicsit remixelték az eddigi képességeket is, így bőven van mit taktikázni a jól ismert kasztokkal kapcsolatban is.
Westmarch új városa igen furcsa alakoknak ad otthont. [+]
Az új kaszt persze csak apró szelete a kiegészítő, oppardon, az Ultimate Evil kiadás újításainak, hisz kapunk például egy újabb fejezetet a sztoriból is. Noha díjnyertes történetmesélésre, meglepő fordulatokra továbbra sem számíthatunk, az új ügyeletes főgonosz, Malthael kiválóan tölti be feladatát: ellenszenves, baromi erős, és lecsapása esetén gejzírként szórja a kincseket. A halál ezen angyalának legyőzése közepesen hosszú feladat, és mivel a táj kellemesen változatos, sokkal szórakoztatóbb tud lenni, mint mondjuk az alapjáték harmadik, rém unalmas fejezete. Westmarch kusza városa, a Vérmocsarak vészjósló vidéke, vagy épp a Pandemonium erőd mind-mind igen hangulatos környezetet biztosítanak a démonvadászatra.
Hirdetés
Izgalmas kalandok
Míg az alapjáték nem sok extrát kínált a sztori végigküzdését követően (persze a végtelenségig lehetett élvezetesen tápolgatni, csak épp mindig ugyanazokon a tájakon), addig az Ultimate Evil Edition külön figyelmet szentel arra, hogy a játékosok ne süppedjenek unalomba ez után sem. A végigjátszást követően nem csak az extra nehézségi szintek nyílnak meg, de az Adventure játékmód is. Ez felkínálja a kampány öt fejezetét, azaz az öt hatalmas területet, mindegyiken öt véletlenszerűen generált küldetéssel. Nagyon bonyolult dolgokra nem kell számítani, általában valami főellenség legyőzése vagy kisebb járat teljes megtisztítása a feladat, de ezek a pörgős, általában öt-tíz perc alatt simán leküzdhető küzdelmek száműzik az üresjáratot a programból, és csak a taktikus küzdelemre koncentrálnak. Ezekért nem csak rengeteg kincs és pénz a jutalom, de vérkövek (ezek egy új kereskedőnél költhetők el) és Rift Keystone töredékek is járnak.
Ez utóbbiakból öt szükséges egy teleportkapu megnyitásához, és az így megnyíló minilabirintus, azaz Nephalem Rift a játék legakciódúsabb pillanatait hozza. E járatokban ellenfelek legyőzésével tudunk lassan feltölteni egy mércét, amelynek telítődése magával hozza egy rendkívül erős főellenség megjelenését. Ezek kivégzése tényleg embert próbáló feladat (legalábbis magasabb Torment nehézségi szinteken), de a zsákmány mindig megéri a belefektetett időt és energiát.
Mivel a legjobb tárgyak csak magas nehézségi szinten esnek, ott is leginkább a Nephalem Riftekben, az Ultimate Evil kiadás végjátéka az Adventure módban fog telni, jó esetben három haverral – vagy akár ismeretlen társsal – az oldalunkon. És mivel itt a pályák nagy része ténylegesen randomgenerált, mint ahogy a kincsek és ellenfelek is végtelenül változatosak, mindezt hosszú-hosszú órákon, napokon át az unalom legkisebb jele nélkül tehetjük meg. Karakterünk a maximális szint elérése után is jócskán fejlődik; sőt, az igazi előrelépés itt indul meg igazán. Nem csak az új és új fegyverekről és páncélokról van szó (bár ezek is hihetetlenül fontosak), de a Paragon-szintekről is: ezek minden karakterünkre univerzálisan hatnak, és így szinte a végtelenségig (de legalábbis 800 plusz szinten át) tudunk tápolódni ezekkel.
A konzolos Diablo 3 már az alapjáték megjelenésekor megérte a pénzét, most pedig sikerült még élvezetesebbé tenni. Igen felhasználóbarát megoldás, hogy korábbi mentéseinket szabadon tudjuk átvinni az Ultimate Evil Editionbe (én például Xbox 360-on kezdett karakteremmel PS4-en játszottam tovább), és az is, hogy az előző konzolgeneráción rendkívül kedvező áron jelent meg a játék. Az Adventure módnak köszönhetően eltűnt az unalom, a fejlődés még intenzívebb, mint eddig és még az elvárt újítások – az új kaszt, az új területek, kisebb újítások – is a vártnál jobban sültek el. Csalódás csak az lehet, ha a PC-re folyamatosan érkező patch-eket a híreszteléseknek megfelelően tényleg nem írják át konzolra – de remélem fogyott olyan jól e platformokon is a játék, hogy ezt a barátságtalan húzást nem lépik meg a Blizzardnál. Nem vártam volna előre, de a még egy évnél is fiatalabb újgenerációs konzolok felhozatalának egyik legjobb, legtartalmasabb és kooperatív módban legélvezetesebb játéka lett a Diablo 3!
Pro
- A korábbi mentéseinket át tudjuk vinni az Ultimate Evil Editionbe.
- Az Adventure mód eltünteti az unalmas részeket.
- Az új elemek kimondottan jóra sikerültek
- Az átvezető videók
- Konzolon is maximális, kompromisszumoktól mentes élményt nyújt
Kontra
- A történet ezúttal sem világbajnok.
- Gond lenne, ha a PC-s patch-ek nem jutnának el a konzolokra.
