Crackdown 3: A Kampány

2014-es bejelentése óta a Crackdown 3 a hányattatott sorsú fejlesztésnek köszönhetően szinte már internetes mémmé vált, megtestesítve a Microsoft first-party portfóliójának minden gyengeségét. Tény, hogy a projekt sosem volt jó kezekben, hiszen a megszületését is David Jones (a Lemmings, a GTA és az eredeti Crackdown alkotója) vetette fel, miután ki szerette volna használni a felhőben rejlő lehetőségeket. Kampány eredetileg nem is került volna bele, de a megjelenés csúszása (és a felhő technológia nehézségei) miatt végül a brit Sumo Digital kapta a feladatot, hogy élesszék újra, és hozzák el az aktuális generáció számára a Crackdown-varázst.

A teljesen eltérő fejlesztők és célok miatt a játék végül két darabban, szó szerint két külön kliensként jelent meg (természetesen a játék megvásárlása, vagy az Xbox Game Pass-os letöltése mindkettőhöz hozzáférést ad): a Kampány és a Wrecking Zone névre keresztelt, felhőalapú online multiplayer mód. Önmagában már ez is elég furcsa, és jól mutatja, mennyire nem volt egyben az egész projekt, ilyen körülmények között pedig aligha lehet minőségi élményre számítani. Ezek után talán meglepő, de a Crackdown 3 nem rossz játék, elsősorban a kampánynak köszönhetően, aminek az élményét a brit fejlesztők teljes sikerrel mentették át az Xbox One / Windows 10 platformra.

Az első két rész ismerete abszolút nem szükséges, de azért a játék félmondatokban megemlíti. A korábbi epizódok eseményei után terrortámadások iktatják ki a világ áramellátását. A sötétségben csak egy város marad érintetlen: New Providence, egy szigetre épült metropolisz, amelyet a TerraNova bűnszervezet húzott fel, és amelyre a támadások túlélőit „menekítik”, persze nem minden sötét szándéktól mentesen. Az Ügynökség, a szuperképességű rendőrökből álló egység Jaxon parancsnok (Terry Crews) vezetésével a városba érkezik, hogy elpusztítsák a TerraNovát, és felszabadítsák a várost.

A játék alapfelállása tehát változatlan: adott egy nagyváros, amit pontról pontra vissza kell foglalni a rosszfiúktól. A módszer szerencsére egy fokkal változatosabb, mint volt: többféle célpontot, épületeket, gépeket és más kisebb helyszínt kell szétlőni, mire megjelennek a főellenségek, akiket aztán a másvilágra küldhetünk. Ám hiába a változatosnak tűnő kínálat (fúrótornyok, börtönök, légvédelmi rendszerek, propaganda tornyok stb.), tulajdonképpen végig ugyanazt csináljuk: ugrálunk és zúzunk minden mennyiségben. 2007, az első Crackdown megjelenése óta az open-world játékok műfaja óriásit fejlődött, és a mai mezőnyben ez már nagyon egyszerű, fapados játékmechanika. Ami viszont nem jelenti azt, hogy ne lenne szórakoztató!

A fejlesztők szerencsére 100%-osan újra tudták alkotni az eredeti Crackdown élményét, irányítását és fejlődési rendszerét, és ettől válik a játék a maga egyszerűségében rendkívüli, jó értelemben vett őrületté. Nehézkesen indul, de ahogy Ügynökünk egyre erősebbé válik, úgy fogunk mi is egyre jobban szórakozni. Hihetetlenül nagy ugrások és magasságok, extrém tűzerő, óriási robbanások mindenütt, teljes káosz, autók, tankok dobálása – elképesztő zúzás megy úgy 2-3 óra játék után, a városban elszórt zöld „Agility Orbok” és rejtett gömbök keresése pedig (amik szintén képességeinket növelik) ugyanolyan addiktív és szórakoztató, mint régen. A játék legalább annyira 3D-s platformer, mint lövöldözős cím, és az egész olyan, mint egy 80-as évekbeli akciófilm: buta, fapados, de humoros, izmos és pusztító.

Ezt a retró, de mégis jópofa játékmenetet tökéletesen kiegészíti a Crackdown 3 stílusa és körítése, ami viszont minden szempontból a mai kornak megfelelő. Maradt a képregényszerű grafika, mintha csak egy külső nézetes Borderlands epizódot látnánk, de nagyon szépen kidolgozott karakterekkel, változatosabb ellenfelekkel, teljesen stabil képfrissítéssel, Xbox One X-en 4K felbontással és döbbenetesen jó HDR-rel megtámogatva. A város rajzfilmszerű, szögletes épületeit extrém mód feldobják a színes fényreklámok, mindenhol van valami mozgás vagy látványelem. Technikailag persze nem nagy szám, ne is várjunk fotorealizmust, de a játék úgy tudott fejlődni, hogy közben vérbeli Crackdown maradt. Mindezt ütős zenék és jófajta beszólások egészítik ki (a magyar szinkronról sajnos ezúttal le kell mondanunk).

Aki eddig nem ismerte, vagy nem szerette a Crackdown sorozatot, az nyilvánvalóan most sem fogja megkedvelni, főleg nem teljes áron, mert annyit nem ér. De a Sumo Digital minden dicséretet megérdemel, hogy egy ennyire hálátlan feladatot ilyen profin megoldottak, a végeredmény pedig egy 10-15 órás színtiszta, rombolós káosz, igényes körítésben. A franchise rajongói pedig örülhetnek, mert számukra ez igazi folytatás lett, semmit nem vesztett az elődök vonzerejéből.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!