Lenni, vagy nem lenni?

PC-re már 2014-ben, PS4-re pedig 2015-ben jelent meg a horvát Croteam korszakalkotó puzzle játéka, a The Talos Principle, amit sokan azóta is a filozofikus hangvételű belső nézetes modern logikai játékok etalonjának tartanak. Tény, hogy e produkció farvizén jelentek meg, és futottak be szép karriert olyan játékok, mint a Pneuma: Breath of Life, The Turing Test vagy a The Witness. Bár a műfaj (egyik) ősatyja a Myst sorozat, az elmúlt években ezek a címek alkották a zsáner gerincét. Az Xbox One játékosoknak sajnos egész mostanáig kellett várniuk rá, hogy a Serious Sam sorozat alkotóinak játékát kipróbálhassák. De vajon megérte-e?

A The Talos Principle alapötlete, ennyi idő után már ismerős lehet, de ne feledjük, a konzolgeneráció hajnalán még újdonságnak számított: felébredünk egy furcsa robottestben, nem tudjuk, hol vagyunk, és csak egy istenszerű hang szól hozzánk. Annyit tudunk meg, hogy logikai feladatok megoldásával úgynevezett Pecséteket (Sigil) kell összegyűjtenünk, amik tulajdonképpen a Tetrisből megismert elemek. Hogy mindezt milyen céllal tesszük, eleinte nem tudjuk, mint ahogy azt sem, kik vagyunk, hogyan kerültünk ide, és egyáltalán valóság-e ez az egész, bennünket is beleértve.

Itt kezdődik a játék filozófiai része, a logikai feladványok (amik tulajdonképpen 3D-s labirintusok) mellett ugyanis bejön a képbe az alapkérdés: mi számít valóságosnak? Mi a létezés alapja és értelme? Honnan tudjuk, hogy mi kik, vagy mik vagyunk? A kérdések talán triviálisnak és fárasztónak tűnnek, de a játék ezt a témát korrekt módon, érdekesen, időnként némi humorral tálalja. A különböző világokban számítógépes terminálokba léphetünk be, ahonnan dokumentumok lekérésével, és egy rejtélyes mesterséges (?) intelligenciával folytatott eszmecserékkel áll össze egyre jobban a kép. A The Talos Principle kiválóan egyensúlyoz a megoldandó feladatok és a történetmesélés között, végig megtartja rejtélyes és magával ragadó hangulatát.

A játékmenet alapjai egyébként nagyon egyszerűek. Több, mint 120 labirintus vár megoldásra, ezekben egyszerű, de később komolyan egymásba fonódó mechanikákkal juthatunk előre. Energiakapukat kell kinyitni zavarókkal vagy kapcsolókkal, lőtornyokat, robbanó drónokat kell hatástalanítani vagy elkerülni, és színes lézersugarakat kell a megfelelő helyre irányítani prizmákkal. A játék fokozatosan mutatja be ezeket, a nehézségi görbe szerencsére viszonylag egyenletes, de elég meredek. A három nehézségi fokú (zöld, narancssárga, piros) feladványokból csakhamar a legnehezebbek maradnak, a három bejárható fő világ közül a második vége felé már komolyan dolgoztatni kell az agytekervényeket. De megéri, mert a játék folyamatosan jutalmaz, itt még a titkok mögött is újabb titkok rejlenek, és az egész sokkal okosabb és összetettebb, mint elsőre látszik. Érezhető, miért inspirált annyi más játékot a The Talos Principle, de a mai mezőnyben is az egyik, ha nem a legjobb ilyen jellegű játék.

A jókora csúszással érkezett Xbox One verzió egyébként a legjobb konzolos adaptáció lett. Szerencsére nem egy lusta portot kaptunk, hanem egy igényes játékot, ami alapból magában foglalja a Road to Gehenna című DLC-t, és Xbox One X támogatást is kapott. Az erősebbik konzol tulajdonosai választhatnak „Grafika” (4K/30 fps) és „Teljesítmény” (1080p/60 fps) módok közül. Itt sajnos becsúszott egy bug: a játék minden indításkor a 4K módra áll, így aki a simább mozgásra vágyik, annak ezt minden alkalommal át kell váltania. Reméljük, ezt javítják majd.

Bár a képfrissítés nem tökéletes – a játék a nagyobb helyszíneken képes csúnyán és zavaró módon belassulni –, azért a helyzet nem vészes, és alapvetően jól fut. Látványra pedig ennél a négy éves játéknál sem lehet panaszunk. A helyszínek gyönyörűek, van ennek a Serious Sam grafikus motornak egy különleges, szinte fotorealisztikus minősége, ami ennél az alkotásnál különösen jól mutat. Gyönyörű színek, látványos bevilágítás, és alapvetően nagyon szép textúrák jellemzik a játékot. Látszik rajta, hogy nem aprólékos a kidolgozása, mégis nagyon szép a szemnek, akár belső, akár külső nézetből játsszuk (ez is választható opció). Ugyanez igaz a hangokra és a zenékre is, mindkettő kiválóan ellátja a feladatát, és a kalandnak ezektől lesz egy valóban magával ragadó, szinte földöntúli hangulata.

Nagyon jól bele lehet mélyedni a The Talos Principle feladványaiba, és filozofikus, elgondolkodtató történetébe, párbeszédeibe. Az Xbox One változat nagyon jól sikerült, a játék hossza, kihívása, titokzatossága és szépsége pedig ennyi év, és több hasonló cím után is ütős maradt. Aki eddig még nem játszott vele, most sem késő bepótolni – néhány technikai megbicsaklást leszámítva műfajának egyik legjobb darabja, és valószínűleg még nagyon sokáig az is marad.

Pro:

• zseniálisan megtervezett feladványok egyszerű alapokon;
• elgondolkodtató, ügyesen kidolgozott történet;
• könnyű irányítás;
• nagyon szép látvány és Xbox One X támogatás.

Kontra:

• a képfrissítés nem igazán stabil;
• egy kissé túl gyorsan válik nehézzé;
• egy-két kisebb bug.

80

dreampage