Hirdetés
Macskalózok aranykora
Vannak játékok, amelyeket újító mivoltuk, friss ötleteik, kreatív fordulataik miatt szeretünk – és vannak olyan alkotások is, amelyekkel egyszerűen jó érzés játszani. A szingapúri fejlesztésű Cat Quest-széria mindenképpen az utóbbi csoportba tartozik: a könnyed akció-RPG koktél az élvezetesen tempós fejlődésnek és a szimpatikusan aranyos tálalásnak köszönhetően még egyszerű harcrendszere ellenére is magával ragadja az embert – legalábbis kétszer már így történt. És bár nem illik rontóccal kezdeni egy tesztet, mégis lelövöm már most a poént: a Cat Quest legfeljebb tálalása, a kalózos körítés tekintetében újult meg, mégis kifejezetten szórakoztató az a hét-nyolc óra, amit rejtélyeinek felgöngyölítése, kincseinek összegyűjtése és neves ellenfeleinek levadászása igényel. Semmiben sem rosszabb, mint elődei – de igazi előrelépést sem fogunk találni benne.
A legnagyobb változás a második részhez képest az, hogy a világtérkép ezúttal egy tengeri szigetvilágot ábrázol. A kalózos körítés persze nem csak papagájos mentési pontokkal, kincskeresős feladatokkal, illetve félszemű-falábú karakterekkel tette gazdagabbá a játékot, de természetesen a hajókázás is fontos elemmé vált. Igaz, komplex flottamenedzselésre és dinamikus gazdasági modellezésre nem kell számítani: cseppet sem realisztikus könnyedséggel manőverezhető bárkánkból bárhol kiugorhatunk, azt a millió dokk bármelyikén megidézhetjük, és fejleszteni is zsákmányként szerzett ikonokkal tudjuk. Valódi kalózkodásra, más hajók kifosztására, netán békés kereskedésre nincs lehetőség, a többi vitorlást egyre vadabb lőszerekkel töltött ágyúinkkal kell megszórni, a zsákmány pedig csak a szokásos XP-ben és aranyban mérhető. Bár gyorsutazás nincs, az eleinte oly hatalmasnak tűnő világot pár pillanat alatt át lehet hajózni, így ez sosem válik igazán zavaróvá.
Természetesen most is egy buzgó szellem által instruált macskát fogunk irányítani, ezúttal az északi sarkcsillag egy szilánkját keresve – vagy legalábbis valami ilyesmit, hisz a kincs egész pontos mibenléte sokáig olyan homályos lesz, mint mondjuk a One Piece pontos leírása. Akármi is legyen végső zsákmányunk, a fókusz sokkal inkább az odáig vezető úton van – vagyis elsősorban nem a történetmesélés, hanem a szigetvilág felderítése és kifosztása, a millió rivális elpáholása, és persze mindennek motorja, a kellemesen gyors fejlődési rendszer szórakoztatják a játékost. Utóbbi talán a Cat Quest-játékélmény legfontosabb darabja: a nyolcórás végigjátszás alatt elért legalább 60 szintlépés, illetve az egyre-másra halmozott közelharci és távolsági fegyverek egy szimpla, de annál élvezetesebb „megint erősebb lettem!” visszacsatolási láncot építenek.
A páncélok, fegyverek és passzív bónuszokat biztosító csecsebecsék ráadásul egyenként is fejleszthetők a kalózvilág egyetlen igazi városában. A kovácsmacska a véres munkával szerzett aranypénzeinkért kis túlzással a végtelenségig képes erősíteni bármelyik eszközünket – egy házzal arrébb pedig más befektetési lehetőség vár ránk: itt egy kutyamágus várja, hogy lila kristályainkkal fizetve varázslatainkat erősíthesse. Mivel utóbbiak használati erőforrását a fizikai támadásokkal tölthetjük fel, a varázslatok élvezetes szaporasággal használhatók – és bár van néhány kiválóan sebző darab is, azt is fontos tudni, hogy a gyógyítómágia az egyetlen lehetőség arra, hogy vadonban vagy dungeonben pihenőállomások híján is feltöltsük életerőnket.
Bár a játékmeneten a vártnál kevesebbet változtatott az, hogy időnk jó részét hajókázva töltjük, azt meg kell hagyni, hogy a maroknyi fejlesztő szépen feltöltötte minden kalózklisével a Cat Quest III világát. Van például egy rakás körözött bűnöző, akiknek a móresre tanításával rengeteg pénzt kereshetünk – a lista utolsó két-három kliense már jószerivel megköveteli az alapjátékban maximális 80. szint elérését is. (A végigjátszást követően megnyíló New Game+ módban a szintlimit százra tolódik ki.) A szigetvilágban megtalálható tucatnyi kék kristálykupac aktiválási sorrendje egy-egy roppant egyszerű puzzle-nek is felfogható, ennél pedig komolyabb kihívást jelentenek a különféle tornyok – főleg az volt érdekes, amelyik valójában két, egymás tükörképeként felépített épületből állt. Ezen kívül felkérnek majd minket ritka halak behálózására, megpróbálhatjuk megkeresni Cathulhut vagy megtalálni a szörnyű varázskönyvet, a Necropawmicont is. A sorozat jó szokása szerint felderítendő dungeonöket és tornyokat is kapunk: ezek továbbra is aprócska helyszínek, általában egy-egy főellenséggel és kincsesládával lezárva.
Bár a Cat Quest III-nak nincs olyan porcikája, amely ne lenne rém egyszerű, a recept még most, harmadszorra is működik. Nekem egyetlen lusta hétvégébe telt végigszaladni rajta, és még arra is maradt lelkesedésem, hogy a végigjátszást követően egy korábbi mentést visszatöltve némi extra tápolás árán minden opcionális ellenféllel végezzek és minden, még előttem álló rejtélyt felgöngyölítsek. Bár a végjáték lényegében leleplezi a negyedik rész főellenfelét (és várható alcímét), én sokkal jobban örülnék a játékmenetet érő fejlesztéseknek – valami lényegi előrelépésre most már tényleg szüksége lenne a sorozatnak. Nem kérek sokat, már az is boldoggá tenne, ha az amúgy teljesen dinamikus, menet közben bármikor aktiválható kooperatív-mód elérhető lenne online is, és nem csak egy gépen – hát miért olyan nagy kérés ez 2024-ben? Furcsa, kettős élmény tehát a Cat Quest III – egyfelől egy remekül polírozott, kiválóan játszható és élvezetes játék, másfelől viszont az elődök ismeretében zavaró, hogy mennyire nem változott meg a receptje. Igaz persze, hogy nem kell minden folytatásnak forradalomnak lennie, hogy van igazság a járt ösvénnyel kapcsolatos bölcsességekben – a morgás viszont egész biztosan hangosabb lesz, ha a negyedik rész megint csak a felszínen lesz kicsit más.
A Cat Quest III PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, Switch-re, valamint Xbox konzolokra jelent meg.
A tesztjátékot a kiadó Kepler Interactive biztosította.
Összefoglalás
Az elődökhöz igencsak hasonlító akció-RPG játékmenet, éppcsak most kalózos-hajózós szigetvilágba helyezve. Nem sokat változott a motor, a harcrendszer, vagy akár a történet felépítése sem – talán a mellékküldetések lettek érdekesebbek kicsit. Ezt nem lehet dicsérni, de a Cat Quest III még így is van olyan érdekes, hogy az ember a sok szintlépés és aranyharácsolás közepette hajlamos átsiklani e panaszok felett.
A Cat Quest III legfőbb pozitívumai:
- Kiválóra csiszolt játszhatóság;
- szórakoztató mellékküldetések és fejlődés.
A Cat Quest III legnagyobb hiányosságai:
- Még mindig nincs online kooperatív-mód;
- gyakorlatilag zéró előrelépés az elődökhöz képest.
Bényi László