Újraindított háborúk

Két dolog biztos manapság az életben: az adók és az hogy minden évben, nagyjából ugyanakkor érkezik az aktuális Call of Duty rész. Bár sokak szerint a széria az elmúlt években egyre jobban veszít értékéből, mégis szinte az összes részt veszik mint a cukrot, még a sokak által kritizált Infinite Warfare-ből is elment több mint 10 millió. (Teszem hozzá, hogy egyáltalán nem volt rossz játék az sem, az űrhajós sci-fi kedvelőknek többnyire bejött a formula) Felhasználva a több fejlesztő csapat meglétét, az Activision a II. Világháborús helyszín után (WWII) tavaly felélesztette a Black Ops szériát egy kizárólag többjátékos móddal rendelkező új résszel (Black Ops 4), 2019-re azonban valami jóval nagyobb dobásra készültek, amelynek folyománya lett a Call of Duty: Modern Warfare bejelentése. A játék nem véletlenül kapott számozás nélküli címet, ugyanis ezzel utaltak arra, hogy nem a régi trilógia folytatásáról van szó, hanem egy teljesen új történetről, vagyis egyfajta soft-reboot lett a program. Ennek lényege, hogy a cím ismerős, felbukkan egy korábbi szereplő, de a helyszín és a sztori teljesen más.

A történet szerint 2019-et írunk, a globális terrorizmus pedig egyre rosszabb és véresebb, a civil áldozatok száma pedig napról napra több. Ebbe a világba csöppenünk bele kezdetben egy különleges alakulat tagjaként, célunk pedig “néhány” hordónyi, extrém veszélyes ideggáz visszaszerzése, azonban az akciónk végén néhány rosszarcú elrabolja tőlünk a zsákmányt. Innentől kezdve Angliában és a fiktív Urzikstanban kell levadásznunk az ellenfeleinket, méghozzá egy régi ismerős, John Price közreműködésével. Míg a COD széria korábbi részei legtöbb esetben az hatásvadász, ám ettől függetlenül remekül kinéző események láncolatait mesélték el, addig az idei epizód némileg földhözragadtabb, sötétebb és bizony mocskosabb. A készítők nem voltak restek olyan eszközökhöz nyúlni, amelyek során nem elég, hogy foszfor támadás eredményeit láthatjuk közelebbről, de ártatlan civilek lemészárlása is előkerül, miközben egy megárvult testvérpárnak kell nagyon rövid idő alatt felnőtteket is hamar megtörő dolgokon keresztül mennie. Számos játékos anno a Modern Warfare 2 repülőteres jelenetein akadt ki, biztosak vagyunk benne, hogy itt is hasonló reakciókat kapunk egyesektől a történet egy pontján felbukkanó mészárlást látva.

Maga a kampány egyébként nem túl hosszú, COD-os mércével nagyjából hozza a kötelezőt, hiszen átlagosan 5-10 óra alatt teljesíthető nehézségi szinttől függően, ebben nem sok változást látható az idei epizódban sem. Kedvenc részletek nyilván mindenkinek akadnak, nekünk leginkább az éjjellátós rajtaütés, valamint a követségi ostrom jött be, utóbbi szinte egy az egyben másolja a 13 Hours: The Secret Soldiers of Benghazi című film adott részletét. Fegyver repertoárunk a már megszokottakból áll, hiszen ismét felbukkannak olyan klasszikusok mint például többek között az M4A1, a Dragunov, vagy a jó öreg AK-47-es. A gunplay rengeteget változott az előnyére, immáron lehetőségünk van sarkokon kinézve célozni, valamint különböző párkányokra is letehetjük a fegyvereinket. A fentieket olvasva látható, hogy a készítők nagyon próbáltak a realizmus felé haladni a projektjükkel, viszont ne feledjük, ez még mindig egy játék, vagyis azért kissé visszaránt minket a valóságba, az ismét automatikusan visszatöltődő életerő például.

Azt meg kell hagyni, hogy a Modern Warfare kifejezetten jól néz ki, mert bár akadnak kissé elmaradottnak tűnő része (Egyes tereptárgyak továbbra sem a legszebbek, valamint ugye továbbra sincs teljesen rombolhatóság), összességében a játék a piac egyik legjobban kinéző alkotása, erre pedig rátesz egy nagy lapáttal az is, hogy PC-n támogatott az RTX kártyák használata is, ha valaki esetleg némi extrára vágyna. A hangok és a zenék hozzák a kötelezőt, az átvezető animációk minősége fantasztikus (Valamint az is, hogy a gameplay részletek vajsimán váltanak át videó jelenetbe), az összkép pedig mondhatni szinte tökéletes. Kár, hogy tényleg nem tart az egész túl sokáig, de ha kellő mennyiségben sikerül eladni a programot (Bőven 600 millió dollárt kerestek már vele a készítők és az Activision), akkor talán jöhet a folytatás, amelyet a Modern Warfare sztorijának utolsó jelenetei remek módon egy kisebb csavarral fantasztikusan felvezetnek.

Csapatjáték

Bár szeretjük a Call of Duty játékok sztori módjait (Hiszen azok többnyire remek interaktív akciófilmek a legtöbb esetben), mégis a széria szerves részét képezi a többjátékos élmény, amellyel akár több száz órát is eltöltünk (Akár a következő rész megjelenése után is). Az első és legfontosabb, hogy az Infinity Ward itt is próbálta a valóságűséget megtartani, vagyis nincsenek ugráló, falmászó katonák, meg futurisztikus fegyver arzenál, illetve a pályák is valódinak tűnnek. (És bizony akadnak a valóságban is létező helyszínek, például a londoni Piccadilly Circus) Akik játszottak már korábbi COD részekkel (Vagy úgy egyáltalán katonai FPS-ekkel), azoknak a legtöbb játékmód ismerős lesz korábbról, hiszen megtaláljuk itt a klasszikus TDM-et, a Free-For-All-t, a Domination, Hardpointot, Headquarters-t, stb. Újdonságként hat a 20 fős TDM és Domination, valamint a Ground War, amely leginkább a Battlefieldek Conquest módjait próbálja leutánozni, járműves harcokkal, 32 fős csapatokkal, killstreakekkel, végtelen sniper mennyiséggel és még több káosszal. Megmondom őszintén a BF-ekben sem szerettem ha túl sokan vagyunk egy pályán, de ha valaki szereti a stílust és nem zavarja, hogy időnként jóval többet hal mint öl, úgy annak ajánlott ez a játékmód.

Sajnos mikor ezeket a sorokat írom, az éjszakai pályákat kivették multiból, de állítólag később majd visszakerülnek. Fegyverek terén a single playerben látottakon túl extrákat is kapunk, ezeket használva pedig egyre több helyen tudjuk majd módosítani (A legtöbb alap eszköz 9 szerkesztési pontot kap), de egyszerre mindössze 5-öt tudunk aktiválni, így érdemes meggondolni, hogy a közelharcra, vagy a távolsági támadásokra szeretnénk fókuszálni az adott összeállítással. (Ezekből mondjuk kapunk 5 helyet, szóval szinte az összes kombinációt kipróbálhatjuk idővel, csak győzzük fejleszteni a halálosztóinkat) Visszakapjuk ismét a jól megszokott perk rendszert, amelyekből alapból hármat tudunk aktiválni, ezeket később még plusz hárommal ki tudjuk egészíteni a specializáció megszerzésével. Ekkor viszont a killstreakeket elfelejthetjük, pedig akadnak közöttük ismét remek darabok, elég csak a lehívható tankra, a lövegtoronyra, a Juggernautra, vagy az ikonikus AC-130-as Gunshipre gondolni. (Visszatér a Tactical Nuke is 30 fegyver kill után, azonnali győzelmet hozva a teamnek)  Ezek bár nagyon erősek és hasznosak, használatuk nem jelent azonnali wint, csak ritka esetben. A túlzott kill mennyiség jóval ritkább itt mint a korábbi részekben, kivéve ha az ember előveszi a Claymore-t, meg a 725-ös shotgunt, de ezekről kicsit később. Aki szereti a gyűjtögethető és kinyitható cuccokat, azoknak jó hír, hogy a Modern Warfare mellőzi a lootboxokat, minden skin és fegyver megnyitható a különböző challenge-ek és PVP missziók teljesítésével.

Decemberben jön a Battle Pass rendszer, amiért már valós pénzért fizethetünk, azonban is maximum skineket kapunk, vagyis mindenki eldöntheti, hogy erre szüksége van-e a későbbiekben. (Illetve azt még nem tudjuk, hogy a valós időt mutató karórákból később kapunk-e ingyenes példányokat, mert azok jelenleg csak egyes csomagok megvásárlásával tudunk feltenni a bal kezünkre. A többjátékos mód két (Talán mondhatni legnagyobb) újítása a cross-play rendszer engedélyeztetése, valamint a Season Pass eltörlése. Utóbbi lényege egyszerű, minden pályát ingyen megkap mindenki, azokért sem kell fizetni külön, míg előbbi lehetőséget ad arra, hogy a PC-s, Xbox One és PlayStation 4 felhasználók együtt játszanak egymással. Ha az opciót bekapcsolva hagyjuk, akkor elvileg olyan, más platformot használó személlyel kerülhetünk egy csapatba, akik ugyanolyan perifériákat használnak, vagyis elméletileg nem kell attól aggódni, hogy a kontrollereseket lealázzák az egér-billentyű használók. (Bár néha azért akadnak furcsaságok a vegyes lobby-kkal). Utóbbi érdekessége, hogy a konzol verziók is megkapták végre a támogatást natívan, vagyis különböző drága átalakítók nélkül hozzák nekünk a “PC”-s élményt.

Összességében a Call of Duty: Modern Warfare PVP módjáról elmondható, hogy az elmúlt évek egyik legjobb élményét hozza köszönhetően a kissé földhözragadtabb és visszafogottabb játékmenetével, azonban nem szabad elmennünk az mellet sem, hogy egyáltalán nem sikerült hibátlanra a program.

A sötét oldal

Korábban már írtam róla, hogy egyeseknél a kívántnál gyakrabban kerül elő a Claymore és a 725-ös Shotgun (Illetve egyeseknél az M4A1), ezzel arra próbáltam utalni, hogy a játék sajnos kínos balance problémákkal rendelkezik jelenleg. Két nagyobb patch már elérhető lett a sorok írásának idejére, a fejlesztők azonban további finomhangolásokra készülnek, amelyra nagyon szüksége van a programnak. (Van aki például mesterlövészt játszott már a hírhedt 725-össel, ilyennek nem szabadna előfordulnia) Aztán ott van a Spec Ops mód, amely a klasszikus epizódokból ismerős lehet. Ennek lényege, hogy kooperatív módként néhány társunkkal együtt kellene különböző feladatokat adott pályán elvégezni, mindezt az eredeti tervek szerint szorosan a kampány sztorijának folytatásaként. A gond az, hogy ha működik épp a rendszer akkor is szörnyű az összkép. A klasszikus mód mellett ott van a jelenleg elérhető 4 Operations, ahol adott küldetés típusokat kellene elvégezni és adott ellenfelek ellen csatába vonulni, azonban maga a rendszer nehezíti meg extrán ezt nekünk.

Ha nem lopakodunk, akkor a gép egyből tonnaszám küldi ránk a katonákat (4-6 Juggernaut kivégzése esélytelen), mi pedig percekkel később azt vesszük észre, hogy elbuktuk a küldetést. Emiatt a publikus meccs keresést el is lehet felejteni, maximum barátokkal érdemes próbálkozni, ha érdekel minket a végkifejlet, valamint a megnyitható karakterek mint extrák. Arról nem is kell beszélnünk, hogy a Spec-Ops mintha jóval rondább lenne, az alapjátéknál, összességében úgy tűnik, mintha ezt nem igazán fejezték volna meg az Infinity Ward szakemberei (Arról nem is beszélve, hogy maguk a feladatok is rém egysíkúak, szinte semmi élmény nincs bennük.) Harmadik negatívumként pedig muszáj megemlítenünk a technikai gondokat, amely sajnos mindhárom platformon előfordulnak, de talán leginkább az Xbox One (X) használókat érinti problémásan. Utóbbi platformon, ahogy mi is tapasztaltuk (Emiatt késett ez a beszámoló is), sok esetben a játék összeomlik, kivág minket a főmenübe, nagyon sok esetben magát a konzolt is vészleállítja, vagyis egyszerűen kikapcsolja.

Ezt kezdetben ráfogták egyesek arra, hogy meghibásodott a gép, vagy nem szellőzik jól, azonban egyre több ilyen visszajelzés érkezett már a premier óta, később a fejlesztők is elismerték, hogy ez egy létező probléma. PlayStation 4-en és PC-n leginkább az történik, hogy kidob a rendszer szintén a főmenübe, valamint az asztalra, ezek ellen egyelőre nem tudunk mit csinálni, reméljük hamarosan érkeznek erre javítások. (Az utóbbi gondok miatt kapta a végső pontszámot a program, ha ezeket megoldják, nyugodtan oda lehet képzelni +5-öt az értékeléshez)

A Modern Warfare az elmúlt évek egyik meglepetés FPS-e, kíváncsian várjuk, hogy az Infinity Ward milyen frissítésekkel készül az elkövetkező hónapokban (Pletyka szinten felbukkant egy jövő év eleji Battle Royale mód érkezése), mi biztosan ott leszünk még hosszú ideig. (Vagy legalábbis a következő évi epizódig)

A Call of Duty: Modern Warfare 2019. október 25-én jelent meg PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra, mi One X-en teszteltük a programot.

Pozitívum:

• Remek audiovizuális prezentáció,
• élvezetes kampány,
• ingyenes jövőbeni tartalmak,
• cross-play támogatás,
• natív egér-billentyű használat konzolokon is.

Negatívum:

• Fegyver-balance problémák,
• szörnyű Spec-Ops mód,
• mindhárom platformon összeomlik a program időnként.

85

oriic