Itt az űrkommandó!
Ahogy azt hosszú ideje tudjuk már, ha új év, akkor új Call of Duty rész is várható, csak a fejlesztő csapatok váltják egymást évente. A Treyarch tavaly visszahozta nekünk a Black Ops III-at, amelyben kaptunk számos olyan újdonságot, amelyeket a CoD szériában nem láthattunk, idén pedig az Infinity Ward próbálja meg mindezt még jobban tetézni. Kis túlzással elmondható, hogy nagy általánosságban a Call of Duty epizódok egyjátékos módja egy néhány órás akciófilmmel ér fel, azonban a tavalyi rész kampánya nem kicsit fura volt a nagy többségnek. Emiatt reménykedtünk benne, hogy az Infinite Warfare-ben egy kicsivel komolyabb kampányt kapunk, és úgy tűnik, hogy valóban egy érdekes sztorit kaptunk, egy kifejezetten meglepő befejezéssel.
Nyugodtan kimondhatjuk, hogy az idei Call of Duty kampánya élvezetes lett. Nyilván akik élből elutasítják a futurisztikus témát, azoknak túl sok élményük nem lesz benne, azonban akik fogékonyak az űrhajós/sci-fi felállásra azok egy viszonylag jól összerakott sztorit kapnak. Természetesen nem hibátlan az összkép, egyeseknek zavaró lehet a steril űrhajók képe, szerintünk pont illik ehhez a világhoz. A játékban lényegében egy Föld-Mars konfliktusba csöppenünk bele, ehhez kapjuk meg a Retribution nevű hajót, amellyel számos bolygón és holdon fogunk majd harcolni. A csaták viszonylag változatosak lettek, egyedüli dolog ami talán zavaró lehet néhány játékosnak, az a küldetések közötti eligazítás. Lényegében arról van szó, hogy minden csata után visszatérünk a hajóra, vissza ballagunk a hídra, esetleg a saját szobánkba, majd miután megadtuk a csillagtérképen az új célunkat, ismét séta vissza a hangárba a vadászgépünkhöz.
Egyeseknek ez frusztráló lehet, azonban érdemes körbenéznünk néha, érdekes infókhoz juthatunk. A játék úgymond főgonoszát nem más alakítja mint a Trónok harcából is ismerős Kit Harington, azonban szerintünk ő a kampány egyik nagy negatívuma is egyben. A bejelentkezései, az üzenetei mind-mind hatásosak, azonban amikor találkozunk vele, nem igazán azt kapjuk, amire számítunk. A 6-8 órás végigjátszás során a fő küldetések mellett lehetőségünk lesz számos kisebb-nagyobb űrharcban részt venni, ezekkel fejleszthetjük majd vadászunkat, de levadászhatjuk az egyik magyar fejlesztőt is, aki a sztori szerint a Mars kötelékét erősíti. Amire mindenképp ki kell térnünk az az Ethan nevű karakter, aki tulajdonképpen egy prototípus android, viszont saját tudattal rendelkezik, vele a végigjátszás során számos meglepő és vicces jelenetet kapunk majd.
Érdekes dolog, hogy a játék nagyjából a szokásos látványvilággal rendelkezik, (kisebb-nagyobb fejlesztéseket azért láthatunk) viszont akadnak olyan részletek is, ahol majdnem leesik az ember álla, annyira szép az összkép. Kár, hog alig egy-két ilyen helyet kapunk, örültünk volna több ilyennek. A kezdeti küldetések után a játék második felében történnek az igazán érdekes dolgok (az OST-t érdemes külön is meghallgatni majd), így ha valaki szereti az űrhajós témát (meg a vadászgépekkel való árkád repkedést/harcot), annak mindenképp érdemes lehet egy próbát tennie a játék ezen módjával, ugyanis pozitív csalódás volt nekünk is összességében. Nem úgy mint a többjátékos mód sajnos.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
