Csodálatos Pandora
14 évvel ezelőtt James Cameron újra meghódította a világot: a rendező az 1980-as években a Terminátor filmekkel, az 1990-es években pedig a Titanic-kal töltötte meg a mozitermeket, majd 2009-ben jött az Avatar és kasszát robbantott. Jelenleg is ez a legnagyobb bevétellel rendelkező mozifilm a világon, ráadásul a tavaly érkezett második rész is elképesztően teljesített, úgyhogy a négy legnagyobb bevételt termelő filmből hármat is Cameron jegyez. Már az első film sikerét látva is egyértelmű volt, hogy nem csupán egy estés szórakoztatás volt a cél, hanem egy teljes franchise megalkotása, filmekkel, rajzfilmekkel, könyvekkel, képregényekkel, eladható kacatokkal és természetesen játékokkal. Ennek az univerzumnak a legújabb szelete a Ubisoft kiadásában megjelent Avatar: Frontiers of Pandora.
A történet 8 évvel az első film eseményei előtt indul, mikor az RDA egyik bázisán megismerkedünk pár na’vi gyermekkel, akiket állítólag az emberek mentettek meg, miután a törzsük elhagyta őket, és most az Ambassador Program (TAP) keretein belül ismerkednek az emberi lét szépségeivel. Persze mint mindig, ebben a csoportban is van egy renitens, aki nem fogadja el a fogvatartóik által kínált igazságot, fellázad az emberek ellen, ami az életébe kerül, és ez a tragédia a megmaradt gyerekeket kellőképpen megrémíti, hogy ne próbálkozzanak szökéssel. Viszonylagos békében, tanulással telik el 8 év, mikor a Jake Sully által vezetett lázadás után az RDA-nak menekülnie kell a Pandoráról, így a TAP bázisát is kiürítik, és főszereplőink felesleges teherré válnak. Szerencsére az emberek között is vannak jók, így végül sztázisba menekítenek mindenkit, melyből 16 év után ébresztenek fel, immáron a Víz útja eseményei idején: innen indul maga a játék, ahol az egyik fogvatartott na’vi bőrébe bújva kezdődnek kalandjaink.
[+]
Mivel az Avatar: Frontiers of Pandora egy FPS, így végig belső nézetből szemléljük az eseményeket, és válunk eggyé Pandora csodálatos világával. Ettől függetlenül kapunk egy nagyon részletes karakter-generálási lehetőséget, ahol még a testünkön világító pöttyöket is személyre tudjuk szabni. A hosszú bevezető után, immár az általunk alkotott na’vi képében lépünk ki a romos komplexumból a pazar, élettel teli természetbe. Nem túlzás azt állítani, hogy a Massive Entertainment csapata a látvány kapcsán mindent belepakolt a játékba, amit csak lehetett. Az első lépéstől az utolsóig részletgazdag és lenyűgöző az egész. Hatalmas, szabadon bejárható nyílt világot kapunk, így megismerhetjük ennek a csodálatos holdnak a nyugati féltekét is. Három főbb területet fedezhetünk fel, mindhárom teljesen egyedi, és persze gyönyörű. Igen, nem tudom elégszer leírni, mennyire hihetetlenül szép ez a játék, és egyben ez az egyik legnagyobb erénye is. A másik pedig egyértelműen a hangzás! Már indítás során visszaköszönnek a filmekből ismerős dallamok, és ezek végig kísérnek minket az utunk során. Bárhol járunk a térképen, mindenhol lenyűgöző a természet hangja, ahogy interakcióba lépünk a növényzettel, vagy éppen meghalljuk a körülöttünk rejtőzködő állatok neszeit.
[+]
Sokan tartottak attól, hogy egy átszínezett Far Cry játékot kapnak majd 70 euróért, és ez a félelem nem volt alaptalan. Nincs új az Alpha Centauri alatt, ugyanis a készítők korábbi címeiben már megszokott játékmenetet kapjuk meg most is, csupán a körítés más. Ettől függetlenül egészen élvezetes a buja környezetben különlegesebbnél különlegesebb gyümölcsöket keresgélni, megtanulni, hogy melyiket mikor és hogyan érdemes szüretelni a legjobb minőség érdekében. Izgalmas kihívást nyújt a lehető leghatékonyabban vadászni, miközben a kíméletességre is odafigyelünk, hálát adva Eywának a nagylelkűségért és a megszerzett javakért. Mindeközben természetesen fő- és mellékküldetések sokaságán keresztül ismerjük meg Pandora nyugati tartományának főbb klánjait, és a segítségükkel megtanulunk ismét igazi, vérbeli na’viként élni, és harcolni az otthonunkért, mely egyben a fő célja is a játéknak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
