Kicsomagolás és történet

Egy kis késéssel írom ezt a tesztet, mivel csak nemrég tudtam megvásárolni a programot. Az Alice: Madness Returns című platformjáték a 2000-ben, csak PC-re megjelent American McGee's Alice sikerét hivatott megismételni. A folytatás immár konzolokon is elérhető, ráadásul ők megkapják mellé az első rész HD változatának kódját is, amit a PC-sek csak pár napig, az Originről szerezhettek be a megjelenéskor, Alice Complete Collection címmel. Lássuk, hogy több, mint egy évtized elteltével sikerült-e hasonlóan színvonalas játékot összehozni a Spicy Horse csapatának.

A játékot kibontva látszik, hogy az Electronic Arts új, környezetvédelmi politikájának köszönhetően - a papírral való takarékosság miatt - a kézikönyvet csak játékon belül a "Manual" menüpontban, illetve online tekinthetjük meg a http://support.ea.com/app/manuals oldalon. A tokban csak egy szimpla, kétrét hajtott útmutatót találunk, melyen a szériaszám, a rendszerkövetelmény, valamint a felhasználási és garanciális feltételek szerepelnek.

Az Alice: Madness Returns (Továbbiakban: Alice 2) telepítést követően 7,63 GB helyet foglalt el a merevlemezen, ami manapság szinte már kevésnek is mondható. A játékot az Unreal Engine 3.0 hajtja, ami tisztességgel teszi a dolgát, az Alice 2 grafikája tökéletesen megfelel ehhez a stílushoz, bár itt-ott akadnak alacsony felbontású textúrák, de erről később.

A program használatához szükségünk lesz egy EA fiókra, valamint az Origin kliens telepítésére, amiben regisztrálnunk kell a hozzá kapott, egyszer használatos digitális kulcsunkat. Amint aktiváltuk a játékot, az a fiókunkhoz lesz kötve, azaz onnantól kezdve nem adhatjuk azt el. Viszont ennek van két nagy előnye is: egyrészt bármi történjék is a lemezzel, akármikor letölthetjük a digitális változatot, másrészt pedig a korongnak nem kell a meghajtóban lennie a játék elindításához.

Az Alice 2 története mintegy 10 évvel az első epizód vége után kezdődik. Alice legyőzte ugyan a Szívkirálynőt, de az elméje továbbra sem gyógyult meg teljesen. Továbbra is önmagát okolja szülei és húga haláláért, akik egy tűzben vesztették életüket. Az eltelt évtizedet Alice egy elmegyógyintézetben töltötte, míg végül sikeresen kikerült onnan, hogy egy pszichiáter segítségével végleg legyőzze a lelkében lakozó démonokat.

Az orvosa hipnózissal próbálja elfeledtetni Alice-szel az átélt borzalmakat, ám a kezelés éppen ellenkező hatást vált ki a lányból. Csodaország ismét beszippantja őt, és oda megérkezvén elborzadva látja, hogy azok az emlékei, melyeket egy szebb világról őrzött, folyamatosan pusztulnak el egy gonosz, lángoló vonat képében törtető vízió által. Alice számára világossá válik a helyzet: a szerelvényt meg kell állítani, mielőtt a lány összes emléke eltűnik.

Azt is sejti, hogy ezeknek az emlékeknek a segítségével fényt deríthet családja titokzatos halálára, ezért hát ismét elindul Csodaországon keresztül, hogy felkutassa az esetlegesen még épen maradt memóriafoszlányokat. Útja során ismét találkozik a széles mosolyú Cheshire macskával, aki segítséget nyújt számára, hogy könnyebben legyőzhesse az ellenséget, hiszen a gonoszok kiűzésével Alice végre rendet rakhat a fejében is.

Grafika és játékmenet

Ahogyan azt már korábban említettem, az Alice 2 alatt az Epic Games által kifejlesztett Unreal Engine 3.0 dohog, ami bár technológiailag nincs a topon, de az általa életre keltett világ még mindig lenyűgöző. Igaz, ez nagyrészt a játék művészeti stílusának, valamint American McGee elborult elméjének is köszönhető. A viszonylag sűrűn előforduló mosott, későn betöltődő textúrákat és néhol baltával faragott objektumokat ellensúlyozni tudja ez a szürreális, sejtelmes látványvilág, aminek köszönhetően teljesen rabul ejt minket a játék.

Az Alice 2-t egy Intel Core i7-920, 6GB RAM, AMD HD 6870 felépítésű gépen teszteltem, és 1920x1200-as felbontásban, bekapcsolt élsimítással, mindent maximumra téve folyamatos volt a játék, bár nálam alapból nem ment 31 FPS fölé a sebesség. Szerencsére azonban ezt ki lehet küszöbölni a konfigurációs fájl átírásával. Nyissuk meg a Dokumentumok - My Games - Alice Madness Returns - AliceGame - Config könyvtárban található AliceEngine.ini fájlt, és ott keressük meg a

MaxSmoothedFrameRate=31

bejegyzést, és írjuk át a 31-et arra a számra, amekkora képfrissítést elbír a monitorunk (Én 60-ra írtam az LCD miatt). Mentsük el, és immár semmi akadálya a gyorsabb grafikai megjelenítésnek, feltéve ha bírja a gépünk. Nálam ezt követően már alig-alig esett 60 FPS alá a sebesség, amit természetesen el is vártam egy ilyen régi motor esetében.

Az Alice 2 alapvetően egy platformjáték, ami annyit jelent, hogy nagyrészt kellő kihívást nyújtó ugrálós részekből épülnek fel a pályák. Természetesen az adrenalinpumpáló harcok sem maradhattak ki, útközben az Alice elméje által létrehozott torz teremtmények hadai próbálnak életünkre törni. Szerencsére ismét velünk van a Vorpal Blade névre hallgató kés, aminek segítségével pillanatok alatt felszabdalhatjuk a gyengébb ellenfeleket. Ha sarokba szorítanának, akkor a CTRL gomb segítségével gyorsan kitérhetünk az ütéseik elől. Az ügyességi feladatoknál a gyorsan mozgó objektumok kikerülésénél is jól jön ez a képesség.

Amennyiben mégis nagyon megsérülnénk, és az életerőnket jelző rózsákból már csak egy-két darabon maradtak szirmok, akkor elérhetővé válik a Hysteria (hisztéria) mód, amit az ENTER gomb lenyomásával aktiválhatunk. Ekkor Alice rövid időre sérthetetlenné válik, miközben külseje eltorzul, véres és groteszk lesz, valamint a horror hangulatot a noir színvilágba váltó játék is fokozza (fekete-fehér lesz minden, vöröses árnyalattal, külön kiemelve a vértócsákat).

Szinte érezzük a törékeny kislányból felszabaduló haragot és erőt, ahogy minden fájdalomnak fittyet hányva kaszabolja az ellenfeleket. Sajnos egy idő után ez lejár, de ha közben legyőzünk pár kisebb ellenséget, akkor tőlük nyerhetünk szirmokat, így akár az életünket is megmentheti az őrjöngés. Lesznek azonban olyan ellenfelek is, ami ellen már önmagában a vagdalkozással nem sokra megyünk, szerencsére akadnak egyéb lehetőségek is.

Megszerezhetjük például a Pepper Grinder névre hallgató, leginkább egy gépfegyverre hasonlító fegyvert is, ami a távolban lévő, valamint onnan tüzelő ellenfelek leszedésére kiváló. Később megkapjuk a Hobby Horse nevű játéklovat, ami hatalmas erővel képes ütni, ám sokkal lassabban, mint a Vorpal Blade. Ezt főleg a páncélos ellenfeleink gyengítéséhez, valamint az elpusztítható objektumok szétveréséhez használhatjuk.

Alice szert tehet még két robbanó fegyverre is, az egyik egy nyuszi formájú bomba, a Clockwork Bomb, aminek nem csak harcban, de az ügyességi feladatoknál is hasznát vehetjük. Súlyként használva platformokat aktiválhatunk vele, ám ilyenkor egy idő elteltével magától felrobban, szóval gyorsnak kell lennünk. Eleinte ezt használjuk a lerombolható falak eltávolításához is, amíg meg nem kapjuk a falovat.

Végezetül hozzájutunk a Teapot Cannon nevű fegyverhez, ami voltaképpen az aknavető helyi megfelelője. Forró teát lövell ki magából, ami a becsapódást követően felrobban, nagy területen elpusztítva az ellenfeleket. A jobb gomb nyomva tartásával tudunk erősebbet lőni vele, ilyenkor nagyobbat robban a lövedék becsapódáskor.

A fegyvereket fejleszteni is tudjuk, mégpedig a pályákon szanaszét heverő fogak gyűjtögetésével. A "Weapons" menüpont alatt tudjuk ezeket elkölteni a játék akármelyik szakaszán. A fejlesztett fegyverek nagyobb tűzerővel és gyorsasággal bírnak, így hatékonyabban vehetjük fel a harcot az erősödő ellenfelekkel szemben. Minden fegyvernek négy fokozata van, minden szinthez egyre több fogra lesz szükségünk.

Van még az Umbrella (esernyő), ami voltaképpen Alice védelméről hivatott gondoskodni, gyakorlatilag viszont az ellenfelek lövedékeinek visszaverésére fogjuk leginkább használni, bizonyos helyen enélkül nem is tudunk továbbmenni. Használatához a "Focus" (fókusz) képességre lesz szükségünk, mellyel kijelölünk egy ellenfelet, majd azt fenntartva a kellő pillanatban kinyitott esernyő visszaveri a ránk lőtt lövedéket.

Ügyességi és egyéb feladatok

A játék nagy részében ugrálnunk kell különféle platformokon, és bár elég könnyűnek tűnik, amennyiben össze akarjuk szedni Alice összes emlékét és 100%-ra kitolni az elért teljesítményt, akkor bizony kellően megszenvedünk néhány helyszínen. A továbbjutás érdekében néhol fondorlatosan elrejtett kapcsolókat és karokat kell működésbe hoznunk, valamint meglovagolnunk a csövekből kiáramló gőzt és segítségével magasabbra jutni.

Szintén a fentebb lévő helyekre történő eljutást segítik a különféle dobbantók, amelyeket kellő ügyességgel használva nehezen megközelíthető helyekre is eljuthatunk. Mivel Alice a levegőbe ugorva képes a szoknyája segítségével lassan leereszkedni, valamint még párszor további ugrásokkal fentebb és távolabbra jutni, ezért a feladatok nagy részét ily módon tudjuk teljesíteni. A bonyolultabb feladatoknál általában megjelenik a Cheshire macska, és tippeket ad a megoldással kapcsolatban. Ilyenkor érdemes őt meghallgatni.

Már a játék elején képes Alice egy gombnyomásra összezsugorodni, ilyenkor kulcslyukakon keresztül eljuthatunk titkos helyekre, valamint ekkor válnak láthatóvá azok a láthatatlan platformok és falakon lévő feliratok, melyek segítségével könnyebben megtaláljuk a továbbjutás kulcsát és a rejtett tárgyakat.

Természetesen ezek a platformok csak akkor láthatóak, ha Alice összezsugorodik, viszont ilyenkor nem képes ugrani. Amint pedig visszaáll eredeti méretébe, a platformok ismét láthatatlanná válnak. Ilyenkor igyekezni kell addig rájuk ugrani, amíg halványan derengve még valahogy látjuk őket. A nehezebb részeknél komplex rendszereket alkotnak ezek a láthatatlan platformok, így néhol kellő kihívás rajtuk ugrabugrálni.

Az ugrálós és kaszabolós játékmenetet néhol különféle minijátékokkal színesítették a készítők, ezek közül némelyik a történet részét képezi - például amikor a tehénfejű teknős barátunk hajóját kormányozva kell a víz alatt cápákra lövöldöznünk egy oldalra scrollozódó, 2D-s feladatban (Lásd kép), de akadnak benne olyanok is, amikor például egy Sonic játékhoz hasonlóan kell fogakat összegyűjtenünk, miközben csúszunk le egy kanyargós jégfolyosón.

Ezen feladatok legtöbbje azonban főleg rejtett helyeken található, és segítségükkel Alice képes több életerőre szert tenni, mégpedig úgy, hogy különféle feladatokat végrehajtva - ami lehet több ellenféllel vívott harc, de akár csak egy kérdésre válaszolva is célt érhetünk - egy tégely piros festéket kapunk. Ha négyet összegyűjtünk, akkor egy újabb rózsa jelenik meg az életerő kijelzőjén.

A játékot normál fokozaton nagyjából 10-15 óra alatt lehet teljesíteni, ami első hallásra meglehetősen soknak tűnik a mai 4-5 órás játékok világában, azonban azt meg kell említeni, hogy alapvetően egy lineáris játékról van szó, aminek legnagyobb részét az ugrándozás és a harc tölti ki.

Ám ez önmagában még nem akkora probléma, hiszen a játék nem válik unalmassá - legalábbis nekem elsőre nem volt az -, egyedüli, amit hiányoltam, azok a főellenségek voltak. Az Alice 2-ben ugyanis nincsenek bossok, habár szinte majdnem mindenkit viszontlátunk, akit az előző részben hidegre tettünk. De csak beszélünk velük, esetleg feladatokat adnak, melyek teljesítéséért cserébe ők is segítenek, viszont valódi főellenséggel csak a játék legvégén fogunk találkozni.

Játékélmény és értékelés

Elérkezett a konklúzió ideje, lássuk hát a szokásos értékelést, kezdve most is a pozitívumokkal, utána pedig jöjjenek a negatívumok.

Az Alice 2 szürreális világa, valamint az ezt létrehozó dizájnerek munkája kétségtelenül a játék egyik legnagyobb erénye. A játék képes magába szippantani bennünket, akik játszottak az első résszel, azok sok ismerős helyszínnel és szereplővel találkozhatnak. A pályatervezés szintén pozitívum, hiszen az amúgy hosszadalmas ugrálást és gyűjtögetést sem érezzük miatta frusztrálónak.

Szintén jól sikerült a harc megvalósítása, és külön "öröm", hogy egyszerre többféle ellenség támad ránk, melyeket különféle taktikával és fegyverrel lehet legyőzni. Így aztán a küzdelem hevében el kell azt is döntenünk, hogy milyen sorrendben végzünk velük. Ráadásul néha a harcok nem egy biztonságos helyen zajlanak, hanem például egy lebegő platformon, így a leesés elkerülésére is figyelnünk kell, miközben félreállunk a lövések elől.

Pozitívum még a játék hangjainak és zenéinek megvalósítása, ezek kellően nem e világi érzést sugallnak, különösen a Kalapos gyárában, de a többi helyszínen is jól eltalálták őket. Pláne az egyszemű teafőzők által kiadott gőzsüvítés és fémlábaik nyikorgása tetszett nagyon. A karakterek szinkronjai is nagyon jók lettek, a Cheshire macska ismét a jól megszokott, mély, hízelgő hangján szólal meg, ami leginkább egy vidámságra idomított hiénáéra emlékeztet.

Most pedig térjünk át a negatívumokra, hiszen sajnos azokból is akad pár darab. Közöttük egy olyan, aminek köszönhetően egy ideig nem is tudtam a játékkal foglalkozni. Az úgynevezett "Umbrella bug"-ról van szó, azaz a játékban nálam alapból nem működött az esernyő, ezért aztán elakadtam az első komolyabb ellenféllel vívott csatánál. Később ugyan fény derült a megoldásra - az FPS korlát kiszedéséhez hasonlóan itt is az ini fájlt kellett átírni -, de addigra majdnem hagytam az egészet a fenébe.

Úgyhogy aki hozzám hasonlóan elakadt azon a részen és eddig még nem talált megoldást a problémára, annak álljon most itt egy megkerülés, ezáltal működésre bírható az a fránya esernyő. Nyissuk meg a játék könyvtárában lévő Game\Alice2\AliceGame\Config mappában a DefaultInput.ini fájl, és keressük meg ezt a sort:

+Bindings=(Name="E",Command="TriggerBlock true | OnRelease TriggerBlock false")

Itt változtassuk meg az "E" billentyűt a "G"-re, mentsük el a változásokat, majd a játékon belül a billentyűkiosztásnál válasszuk a "Reset to defaults" opciót, az automatikusan hozzárendeli a G betűt. Ezután elméletileg minden oké lesz, esetleg a játékot kellhet újraindítani, ha elsőre nem működne.

Szintén negatívumként lehet felhozni a pályák kidolgozottságát. Némelyik helyszín szép, megfelelően be van rendezve tereptárgyakkal, míg máshol egy kopár pusztaság az egész, amit csak néhány objektum tör meg. Harc közben ezt észre sem vennénk, de mivel több benne az ugrálás, mint a küzdelem, ilyenkor bizony alaposan át szeretnénk kutatni a pályát, de nem találunk rajta sok mindent.

Az Alice 2 másik problémája, hogy a pályák betöltődésekor lassan rajzolja ki a textúrákat, ezért néha zavaró, ahogy visszatöltést követően pár másodpercre szüksége van a motornak, hogy kipakolja a mintákat. A manuális mentési lehetőség hiánya szintén idegesítő, hiszen - bár sűrűn ment a program, így halál esetén nem kell az egész pályát elölről kezdeni -, ha szeretnénk összeszedni a rejtett finomságokat és közben véletlenül rossz irányba megyünk, könnyen a következő fejezetben találhatjuk magunkat, ahonnan esélytelen visszamenni, hála az autosave-nek.