Új hozzászólás Aktív témák

• #27605 h-1-i lelkes újonc Miklós315 #27603

  Új Válasz 2023-07-23 19:58:24 #27605

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  h-1-i

  lelkes újonc

  válasz Miklós315 #27603 üzenetére

  Bizony, bizony mondom nektek, keressetek logikai ellentmondásokat az ellenkező felekezetek tanaiban, és ragaszkodjatok hozzá, hogy az ellenfeletek maga viselkedett úgy, hogy "a kiátkozás állapotáig jutott"...

  Azt hiszem, Jézus nem parancsolt nekünk ilyesmit.
  Azt viszont igen, hogy szeressük egymást. Ebben benne van az, hogy egyetlen pápának sem lett volna szabad kiátkoznia valakit, akinek teológiai felismerései vannak. Luther vitára bocsátotta a 95 pontot, nem ultimátumot küldött a pápának... És olyan pontokat akartak visszavonatni vele, amik nyilvánvalóan helyesek és fontosak voltak.

  Az egyház és állam viszonyáról vallott tanaival Luthernek nem értek egyet. No de, erről már volt szó. Senki sem ugorhatja át az árnyékát. Senki sem haraphat bele következmények nélkül az őt etető kézbe. A pápát is etette valaki, Luthert is. A szponzorok mindkét oldalon "szentek", és a teológiai vita ringjén kívül állnak.

  Való igaz, hogy Luther nem egy Aquinoi Tamás volt. Nem a logikai összefüggések hibátlan szövetében gyönyörködött. Hanem a Szentlélek alkalomszerű, esetleges megnyilvánulásaiban volt erős. "Tanait", amik nem is igazán tanok voltak, hanem csak hirtelen felismerések, később rendszerezték. Mégis, nagyon sok fontos, és ma is aktuális dolgot mondott ki, pusztán abból, hogy olvasta a Szentírást, és elkezdte újból használni.

  Kálvintól számon kérni, hogy kerülje el az egyházszakadást, egy kicsit anakronisztikus szándék. Addigra az már adva volt. Ő csak profi módon alkalmazta, amiben feladatot kapott. Kálvin, Lutherrel ellentétben valóban tudott rendszerben gondolkodni. És nagyon jó pásztori lelkülete volt. Ma is hihetetlen vigasztalóak, megerősítőek az írásai. Nem másodkézből, hanem közvetlenül az ő írásain keresztül érdemes róla tájékozódni. Ha valakiről, akkor Kálvinról tényleg mindenki a saját szája íze szerinti képet festette.

  Az ellenreformáció korában egyébként sokat olvasták a reformátorokat. Rengeteg felfedezést vettek át az ellenreformáció idején. Pont azért, hogy "otthon" is meglegyen a katolikus híveknek, és ne kelljen érte "idegenbe" menni. Ez is a stratégia része volt.

  Mondjuk, ezt azért nem tartom korrekt eljárásnak... Valaki odaszánja az életét, vállalja a kockázatot, hogy megjelenjen valami építő új. És amikor kiderül, hogy az jó, akkor az embert magát kiátkozzák, a tanait, a módszereit pedig elkezdik használni... Szeretném, ha a katolikus egyház egyszer II. János Pál pápán túl is, eljutna odáig, hogy elismerje a protestánsok szerepét a saját fejlődésében. Kölcsönös tisztelet volna...

  A bátorságról... Igaz, Husz János egyenesebb ember volt. Tisztelem is érte. Ha mindenki úgy végezte volna, mint ő, akkor ma nem lenne reformáció. Viszont volnának mártírjaink. Apropó, Istennek kedves dolog olyan mártíroknak szobrot állítani, akiket mi magunk égettünk el máglyán, de később rájöttünk, hogy a fenébe, ennek valóban igaza volt? Vagy inkább az a kedves, ha a nevüket is elfelejtjük örökre, csak a felfedezéseiket használjuk? Esetleg az a helyes, ha a nevükhöz kötjük a felfedezést, és mivel őket elítéltük, ezért azt sem fogadhatjuk el soha többet, amire ők rájöttek? -- Nehéz dolog ez a bűnbánat... különösen egy szent és tévedhetetlen intézmény esetén. Mert ha beismerjük a tévedésünket, ki fog hinni nekünk? Ezért sem lesz ökumené még egy ideig...

Új hozzászólás Aktív témák