Új hozzászólás Aktív témák

• #27579 h-1-i lelkes újonc lezso6 #27574

  Új Válasz 2023-07-21 22:06:10 #27579

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  h-1-i

  lelkes újonc

  válasz lezso6 #27574 üzenetére

  "De ez biztosan rossz értelmezés, mert semmi értelme. Manapság jelent a "szegény" szó anyagi szegénységet, ámde az eredeti szövegben közel sem biztos, hisz más fordításban meg "boldogok a lelki szegények". Szóval itt nem feltétlenül anyagi szegénységről van szó, hanem pl az a fajta szegény is lehet, aki a kevéssel is megelégszik, azaz nem kapzsi. Aki folyton csak felhalmoz, és sosem elég neki, az nem boldog."

  A "Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa" Lukács evangéliumában maradt fenn. A közismertebb változat, "Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa" Máté evangéliumában található.

  Márk, Máté és Lukács evangéliuma nagyjából ugyanazt meséli el, de ilyen apró különbségek vannak köztük, aszerint, hogy pontosan melyik szemtanú adta tovább az eseményeket, és milyen közegben szólal meg. Márknál nincsenek ilyen boldogmondások. Máté evangéliuma a Palesztinában élő zsidókból lett keresztyénekhez szól, mint első olvasókhoz. Náluk már kialakult vallásos közösségeket feltételez, az Ószövetség törvényei szerinti rendtartással. Náluk a szegényeknek külön méltósága volt, egyedülálló módon támogatták őket a tehetősebbek, erre vallásos előírás is volt. Úgy vélték, hogy Isten különös figyelmet szentel a szegényeknek. Így amikor szegény emberről beszéltek, akkor alázatos, segítségért könyörgő, imádkozó, a hívő emberek segítségében és főleg Isten segítségében reménykedő áldott embereket értettek alatta sokszor. "Lelki szegények"... Olyan szegények, akik gazdagítják a közösség kapcsolatát Istennel. Isten nevét nem volt szokás kimondani, ezért ahol lehetett, "mennyek országát" mond, és Isten országát érti alatta. (Görögül így írják: "ΜΑΚΑΡΙΟΙ οἱ πτωχοὶ τῷ πνεύματι, ὅτι αὐτῶν ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν")

  Lukács "pogánykeresztyéneknek", görög háttérből érkező, akkor alakuló gyülekezeteknek írt, vagyis, inkább ilyen gyülekezeteket szervező vezetőknek. Lukács címzettjei kiemelten olyan emberek, akik elhagyták családjukat, és misszióba mentek valahová, ott eltöltöttek hosszabb-rövidebb időt, vagy letelepedtek, lemondtak a saját vagyonukról, hogy az ott élő kis közösségeknek szentelhessék az életüket. Ennek eredményeképpen konkrétan szegények lettek, mint mifelénk a múlt rendszerben a papok-lelkészek, akik alól gyakorlatilag kihúztak minden anyagi bázist. Isten országáért szegénnyé vált emberek. Kicsit hasonlóak Lévi törzséhez, akik az Ószövetségben a papi szolgálatért cserébe ellátást kaptak, nem pedig birtokot. (Görögül: Μακάριοι οἱ πτωχοί, ὅτι ὑμετέρα ἐστὶν ἡ βασιλεία τοῦ θεοῦ. "Boldogok a szegények, mert tiétek az Isten országa". Itt direktben hozzájuk szól, és mind a négy boldogmondásban hallgatóit mondja boldognak a jelenben.)
  A két boldogmondásban közös, hogy azért boldogok a szegények, mert Istentől függ a napi megélhetésük, ha hűek maradnak az Istentől rendelt küldetésükhoz. Tehát a külső erő, a felülről kapott többlet teszi boldoggá őket, nem a belső jellemfejlődés.

Új hozzászólás Aktív témák