Új hozzászólás Aktív témák

• #12088 thyeby őstag Speciali #12070

  Új Válasz 2011-12-18 23:56:06 #12088

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  thyeby

  őstag

  válasz Speciali #12070 üzenetére

  Nem megugrasztani akartalak, ne haragudj. Igazad van, hogy így első olvasatra meredek, amit írtam - de átgondoltan írtam. Nem most gondoltam én ezt át, hanem évtizedek alatt. És nem célzottan Neked szólt, hanem a külföldi munkáról általában.

  Arról van szó, hogy én megértettem Vörösmaty-t:

  "A nagy világon e kívűl
  Nincsen számodra hely;
  Áldjon vagy verjen sors keze:
  Itt élned, halnod kell."

  Az egzisztencia nem csak pénzt jelent. Magyarra lefordítva körülbelül ennyit tesz: Mennyire kerek, mennyire teljes az életed?
  Számtalan ismerősöm esetét vizsgáltam meg, akik kimentek.
  Egy példát mondok, ezen keresztül pici szelet látszik abból, amire gondoltam:
  Családi dolog. Unokahúgom, aki Tőled nem messze (Pápán) nőtt fel. Diplomát szerzett, férjhez ment. Kiköltöztek Farkasgyepűre, és próbáltak haladni. Csináltak ők mindent. Túrták a földet, libát hízlaltak munka mellett, de nem nagyon haladtak ötről a hatra. Gondoltak egyet, kimentek Minnesotába. Gondolták, tollasodnak kicsikét, aztán hazajönnek, vállalkozni fognak tudni, ha lesz valami tőke - mert mindig abba botlottak, hogy nincs tőke. Kutyát, bútoraikat itthagyták a szüleiknek, a két gyereket vitték. Teltek az évek. Valahányszor beszélgettünk, találkoztunk, mindig érezhető volt, hogy fáj a távollét. Távol a szülőktől, távol a tesótól, távol az egész itthagyott élettől. Voltam olyan diszkrét, hogy sosem kérdeztem meg, miért nem jönnek akkor haza, ha ez ilyen szívfacsaró? Aztán évtizedek teltek. Meghalt a két szülő már. Édesapja temetésén találkoztunk utoljára. A papáját az elmúlt harminc esztendőben összesen egyetlen egyszer látta. (A szülei viszont úgy élték le a hátralevő harminc évüket, hogy egy lakótelepi lakásban két komplett lakás berendezés volt. Harminc éven át oldalaztak, mert egyenesen sehol nem lehetett közlekedni. Visszavárták a lányukat. S a kutyáról nem szólok, aki a gyerek kutyája volt, de túlélt mindenkit. Hogy mi lett vele, jobb, ha nem tudom.) Ekkor már azt mondta, hogy már nem jönne haza. Úgy értette, nem költözne vissza. Mert mi is lett a helyzet? Szülők már a temetőben, a két gyerek felnőtt, odakint eresztettek gyökeret. (Ennek ellenére én nem vagyok benne biztos, hogy nem jön már végleg haza, de ha megtörténik, akkor miről szólt az egész élete? Elszakadt a szüleitől, a tesójától, a baráti körétől. S ha hazavágyik meghalni, akkor el kell szakadnia a gyerekeitől majd. Ez egzisztencia?)
  Odakint más a dollár értéke, mint itt. Nem látom azt, hogy fényes lenne az élete. Egy átlag amerikai. Én nem irigylem az amerikaiakat. És ahogy öregszik, várhatóak majd betegségek. Ahhoz még egy kint vastagnak látszó pénztárca is vékonka. Amerikában egy diplomával végigtakarítani egy életet, az kurvanagy egzisztencia. Szóval valami úgy szétesett. Nem kerek.
  Nem tudom, hogy ha most indulna ki fiatalon úgy, hogy tudná előre, hogy az fog történni, ami történt, akkor nekivágna-e?
  De ezzel nem írtam le mindent, ahhoz kevés lenne egy hsz. Mint mondtam, ez csak egy kicsi szelete annak, amit látok.
  A tőszomszédom echte német. Tegezőviszonyban vagyunk. Üzemgazdász. Jól keresett a műanyagiparban itt Nyíregyházán. (Ide nősült.) Aztán kitúrták a helyéről. Három évig nem talált munkát! Diplomával, mondom, echte német. Nem csak beszéli a németet, hanem anyanyelve. X5-ös BMV vel járt, aminek a rendszáma a keresztneve volt. Hát azt hamar el kellett adni. És nem itt ezen a fertályon nem talált munkát, hanem egész Európában. Havonta átlagosan két három állásinterjú után most sikerült munkát találnia a múlt hónapban. De már egy év után majd meg bolondult. Két kicsi gyerek itthon, most ő épp Győrben dolgozik. És hétvégén láthatja a két kissrácot, meg a feleségét. És ez egzisztencia?

  Szoktam mondani azoknak, akik ki akarnak menni meggazdagodni, hogy ott sincs kolbászból a kerítés. Aki nem tud itthon meggazdagodni, az nem fog tudni kint se. Aki meg tudna kint, az meg tud itthon is. (De ez csak a pénz része.)

  S hogy mi a bizonytalan abban az egzisztenciában, ha valaki kimegy? Hontalanná válik. (Válhat.) Mert ha elég időt lesz kint, akkor is csak egy betolakodóként fogják kint kezelni. S ha már elég időt volt kint, akkor az itteniek sem úgy tekintenek rá, mint magyarra, hanem mint eltévedt, de megtért magyarra, aki már nem igazán magyar.
  Láttam én Puskás Öcsit öregkorában sírni itt Magyarországon, hogy nem tudja megmondani, miért ment ki innen. És az életünk akkor jó, ha jó visszatekintve látni: Ezen az íven haladtunk, s most itt vagyunk. Valami ilyesmi az egzisztencia.

  Mehettem volna én már Kanadába, Floridába - tudom, hogy pénzileg jobban jártam volna. És amúgy? Ha a párommal kimennénk mondjuk valamelyik Benelux államba, csak az ő nettó fizetése 4-5 ezer Euró volna. A lehetőség folyamatosan adott. De a szüleink már öregszenek. Nem akarjuk itthagyni őket. Nekem van egy nagylányom az előző házasságomból. Őt sem akarom itthagyni. Mai eszemmel én akkor sem mennék, ha húsz éves volnék gyerektelenül.

  De ne érts félre! Nem azt akartam üzenni, hogy ki ne menj, te hülye! Inkább azt, hogy nézz mögé, mi van ott. S ha látod, és mégis menni akarsz, úgy könnyebben lehet egzisztenciád.

  Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák