Kis róka nagy kalandja
Az elmúlt évben sok kritika érte a Microsoft saját játékkínálatát, és tegyük hozzá, legtöbb esetben jogosan. Míg mások exkluzív játékok tucatjaival igyekeznek vonzóbbá tenni a saját platformjukat, addig Redmondban láthatóan másképp gondolkodnak, 2017 pedig különösen gyenge év volt ebből a szempontból. Szerencsére azért akadtak érdekes játékok a zöldeknél is, a tavalyi ősz láthatóan a fiatalabb korosztály megszólítására tett kísérletekről szólt. Az Xbox csapat nemcsak három, kifejezetten családi játékot újított fel, de egy vadonatúj hős is beköszönt: ő Lucky, a róka, akinek kalandja a klasszikus 3D-s platformerek hangulatát hozza vissza, többnyire sikerrel.
Nem teljesen új karakterről van szó, a Lucky’s Tale ugyanis ott volt 2016-ban az Oculus Rift startjánál, hogy bemutassa, ebben a műfajban is használható a VR technológia. Az Xbox exkluzív Super Lucky’s Tale nem folytatás, inkább egy teljesen új játék, jóval részletesebb látványvilággal, szabadabb és nagyobb pályákkal, vagyis nem szimpla felmelegítés vagy felújítás. A fejlesztő Playful Corp. kezében ráadásul páratlan lehetőség volt, hiszen a játék egy napon jelent meg az új Xbox One X konzollal, így – bár a párosítás furcsának tűnhet – az elsők között mutathatta meg a legerősebb konzol erejét. Amit egyébként tisztességgel meg is tesz.
Lucky, a róka, és barátai nagy bajba kerülnek, amikor Jinx, a gonosz macska, és hasonlóan gonosz (na és tökéletesen ütődött) bandája elrabolja a Korok Könyvét, vele együtt főhősünk nővérét, hogy megváltoztassa a világot. Hogy miért és hogyan, arra nem tér ki a játék története, ez mindössze egy laza felütés ahhoz, hogy legyen okunk kalandozni. Négy tematikus világot járhatunk be, ezeken belül több tucat pályán kell végigugrálni és gyűjtögetni a klasszikus mászkálós játékokat idézve. Aki szereti a Mario vagy a Banjo-Kazooie játékokat, az hamar otthon fogja érezni magát a Super Lucky’s Tale világában.
Maguk a fő területek afféle központként szolgálnak, innen nyílnak a különféle pályák, amik, a fejlesztők dicséretére legyen mondva, elég változatosak és szórakoztatóak, egészen a nem túl hosszú kaland legvégéig. Vannak hagyományos 3D-s helyszínek, de akadnak 2D játékmenetre építő pályák, színtiszta ügyességi szintek, logikai feladványok és kisebb minijátékok is, vagyis a célközönség – a gyerkőcök – tökéletesen eljátszhatnak vele. Az előrehaladást a lóherék gyűjtögetésével érjük el, ezek nyitják meg a későbbi világokat és főellenség harcokat. Minden pályán négy lóhere szerezhető különböző feltételek teljesítésével. Van egy rejtett lóhere, összeszedhetjük Lucky nevének betűit, szereznünk kell legalább 300 érmét, és a pálya befejezéséért is jár egy. Ez kitolja a szavatosságot is, mert egy-egy pályára jó eséllyel többször is vissza kell látogatni, hogy minden meglegyen.
Igényes gyerekkaland
A legtöbb mászkálós játék az irányításon bukik el, nem így a Super Lucky’s Tale. Nagyon kellemes meglepetés az a feszes, pontos irányítás, amit a játék alá varázsoltak. Róka kománk nem csúszkál a pályán, mindig pontosan irányítható, a dupla ugrás és az egész karakter animáció kifejezetten jó visszajelzést ad a karakter viselkedéséről. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell szokni a dolgot: Lucky azonnal megáll (akár a levegőben is), ha elengedjük a kart, nincs hozzáadott lendülete, és bármilyen helyzetben egy pillanat alatt képes irányt váltani, így néha pont azért esünk le itt-ott, mert túl hirtelen reagál mindenre. Az sem segít, hogy a kamera – gyaníthatóan a VR örökség miatt – csak néhány irányba fordítható, nem lehet teljesen körbenézni, a 3D-s pályákon mindig „befelé” haladunk a képen, és ez némi megszokást igényel.
Ezt leszámítva a játék tökéletesen irányítható, a legtöbb ilyen-olyan platformernél kiforrottabb, igényesebb munka. A gyerekeknek készült játékokat a fejlesztők hajlamosak elnagyolni, erről itt nincs szó. És nem csak játékmenetben, látványban is nyugodtan az élvonalba helyezhető a ravaszdi kaland. Xbox One-on 1080p/30 fps, Xbox One X-en pedig 4K/60 fps várja a játékosokat – a kettő között bizony ég és föld a különbség, de maga a grafika gyönyörű mindkét konzolon. Élénk színek, vidám karakterek, nagyszerű animációk, egészen élő mesevilág. Látszik, hogy az utolsó táncoló fűcsomót vagy fát is szívvel-lélekkel rakták össze a készítők.
A dizájn pedig tökéletesen célt ér, még az én felnőtt fejemmel is sokszor mosolyogva, kellemesen szórakozva ugrándoztam végig a pályákon. Ártatlan szórakozás ez, ami bármelyik gyerek kezébe nyugodtan adható: nincs vér, nincs erőszak, még a mosolygó ellenfelek is csak lufiként pukkannak ki, ha a fejükre ugrunk. A gonoszok csapata is csupa féleszű macskából áll, akik nagyon jól megtámogatják ezt a vidám hangulatot. Külön öröm, hogy a játékban van magyar nyelv (az első indítás után az opció menüben állítható), a fordítás pazar, jó kis szóviccek és mókás megfogalmazás jellemzi az egész játékot.
A Super Lucky’s Tale nagyon messze van attól, hogy megváltsa a világot, vagy etalonként tekintsünk rá, hiszen semmi olyat nem tesz, amit ne láttunk volna már máshol. De tekintve a 3D-s platformerek helyzetét, főleg Xbox platformon, nagyon is értékelendő, amit nyújt. Egy tényleg tökéletesre csiszolt, nagyon szép, igazán kedves játék, ami a legfiatalabb korosztályt garantáltan elvarázsolja egy kis időre. A történet vége ráadásul erősen utal egy folytatásra is, úgyhogy csak remélhetjük, hogy a Microsoft felkarolja a kis róka kalandjait, és még nagyobb, komolyabb sorozattá válik. Az első lépés mindenesetre kifejezetten jól sikerült.
Pro:
- Feszes, szinte tökéletesre hangolt játékmenet;
- Erőszakmentes, kedves szórakozás;
- Jópofa karakterek, változatos pályák;
- Magyar nyelv.
Kontra:
- A kameranézet nem mindig előnyös;
- Elég rövid;
- Tapasztaltabb játékosoknak alig akad benne kihívás.
70
A Super Lucky’s Tale Xbox Play Anywhere játék, Xbox One konzolokra és Windows 10 PC-re érhető el.
dreampage