MegaMan.EXE

A 2001-ben megjelent Game Boy Advance teljesítményét tekintve többé-kevésbé egy Super Nintendóval ért fel, cseppet sem véletlen tehát, hogy a csak minimálisan is népszerű 16-bites japán játékhősök jelentős része tiszteletét tette a kézikonzolon. Mega Man, a kis kék robot az elsők között ugrott az új platformra, csak azért, hogy ott is a játékkínálat oszlopos tagjává váljon: hat éven keresztül nem múlt el úgy karácsony, hogy egy új Battle Network ne kellette volna magát a polcokon. Az új gyűjtemény címe is elárulja, hogy a Capcom ezt a hat (vagy némi jóindulattal: tíz) játékot csomagolta össze, valahogy úgy, mint ahogy azt a sima Mega Man, illetve a Mega Man X szériákkal is történt: a programok hiánytalanul, az eddig Japán-exkluzív tartalmakkal együtt, szépen emulálva lapulnak a két kupacra bontott csomagban, de teljesen új fejlesztésekre, netán régi kulisszatitkokra nem nagyon kell számítani.

Fogas kérdés, hogy miként lehet Mega Man kalandjait és játékmenetét úgy újragondolni, hogy azok egy szerepjátékban is megállják a helyüket. Ez problémát jelentett a fejlesztők számára is: a fejlesztést kétszer is szinte a nulláról kellett újrakezdeni, mert az első próbálkozások félresiklottak. Amikor viszont a Masahiro Yasuma által vezetett csapat megtalálta a működő receptet, akkor ahhoz ragaszkodtak is: a hat játék során az alapok nem változtak, csak az arra telepített felépítmény lett egyre nagyobb, keszekuszább, és – amikor minden összejött – élvezetesebb. A Battle Network-játékok ennek megfelelően mind modern környezetben játszódó RPG-k, amelyekben mind a valódi világban, mind pedig az interneten fel kell vennünk a csatát az épp aktuális digitális terroristák vagy más veszélyek ellen.

[+]

Azt hiszem elsősorban a tempós és millió kombinációs lehetőséget rejtő harcrendszer volt az, amitől a Battle Network a Mega Man-univerzum legjobban fogyó alsorozatává vált. Bár az első rész a későbbieket ismerve már viszonylag primitívnek tűnhet, ha nem azok fényében vizsgáljuk, csak dicsérni lehet. A csatákra (a játék világában) mindig online kerül sor, mégpedig az elképesztően futurisztikus kütyüt, a PET-et használva – ez olyan fejlett, hogy nem csak internetezni lehet rajta, de szinte bármilyen, wifire kötött kütyüre is rákapcsolódhatunk segítségével. Sőt, még emaileket is lehet olvasni rajta! A PET legfőbb alkalmazása a NetNavi; hősünk, Lan esetében ez a Mega Man program – és ez lesz az, aki az online térben megküzd majd programhibákkal, ellenséges NetNavikkal, hackerekkel és minden más digitális bajkeverővel.

[+]

A küzdelmek minden esetben egy három sorból és hat oszlopból álló széles páston zajlanak – ennek fele a miénk, a másik oldalon pedig ellenfeleink manőverezhetnek (legalábbis, amíg valami képességgel el nem mozdul ez a határvonal). A csaták valós időben zajlanak, így Mega Mant is manuálisan irányíthatjuk – mivel az ellenfelek támadását mindig látjuk előre, legalábbis eleinte, gyerekjáték elkerülni minden lövést, erőhullámot és rohamot. Alapfegyverünk a tradicionálisan a jobb kezünk helyén levő ágyú, amelynek minden pukkanása egyetlen pontot sebez az eltalált ellenfélen. És bár féltucat lövést általában bele lehet ereszteni mindenkibe, mire az egyet támadna, ez még így is igen lassú módja lenne az ellenfelek eltakarításának.

[+]

Szerencsére a Battle Network a Pokémon elsöprő sikerét követően került megtervezésre, és a designereket az a cél vezette, hogy ebbe a harcrendszerbe is valami gyűjtögethető dolgot pakoljanak. Esetünkben ezek a mikrochipek, vagyis a szoftverünknek új képességeket adó kütyük lettek – minden chip lényegében egy újfajta támadást (esetleg gyógyítást, idézést, vagy bármi más trükköt) biztosít. Mivel szinte minden csatát követően kapunk valami chipet, no meg a webáruházakban is vehetünk ezekből, igen hamar jóval több eszközünk lesz, mint amennyit még át tudunk tekinteni. Szerencsére nem a teljes tárgylistát használja a játék, hanem egy 30 darabos, általunk összeállított „paklit”. A kártyaként megjelenő chipekből alaphelyzetben csata előtt egyet tölthetünk Mega Man memóriájába (az azonos betűvel jelölteket, illetve az azonos nevűeket halmozni is lehet, ez a kombózás alapja), és ezeket afféle speciális támadásként süthetjük el a szimpla puttyogtatások közt. És bár a csaták valós időben zajlanak, tízmásodpercenként mégiscsak lejár egy kör, és ismét öt mikrochip közül választhatjuk ki arzenálunk újabb tagjait. A chipek gyűjtésén túl NetNavi avatárunk – a korai játékokban még kizárólag Mega Man – fejlődik is, idővel még gyengécske fegyverét is hatékonyabbá tudjuk tenni.

Rockman.BAT

Az első játékban a DenTech City városkában élő gimnazista Lan véletlenül keveredik bele a digitális és analóg világot is felégetni vágyó WWW ellen vívott harcba, és ennek során a srácnak sokszor kell együttműködnie a netet használó Mega Mannel. Ezek általában egyszerű logikai feladványok: vagy egy digitális zár legyőzésével tudjuk megnyitni az utat Lannak, vagy épp fordítva, mondjuk a valódi városban kereshetjük meg a Mega Man továbbjutását biztosító jelszavakat. Ez az egymásrautaltság sosem válik komplex logikai feladathálóvá, de arra tökéletesen megfelel, hogy valamicskét feldobja az első játék borzasztó sűrű harcaitól hamar fárasztóvá váló játékmenetét. Sajnos a sorozatot elindító részben irritálóan sűrűn jönnek a csaták, és bár gyakorlatilag nincs köztük olyan, ami egy percnél tovább tartana (de még a 20 másodpercet is csak ritka peches „lapjárásnál” fogjuk csak túllépni), emiatt többször is letettem a játékot.

Mivel a folytatások elképesztő tempóban, alig 10-12 havonta érkeztek, a fentiekkel kapcsolatban radikális változások sosem történtek – ami nem jelenti azt, hogy ne fejlődött volna jelentős mértékben a Battle Network. A második résszel kezdve minden epizód egy rakás új játékelemet, harci lehetőséget, chipfajtát és fejlődési utat hozott be a szériába, olyan tömegben, hogy a hatodik rész már legalább tízszeresét nyújtja tartalom és játékélmény terén a kicsit fapados eredetihez képest. Ezekre az átalakításokra nem fogok mind kitérni, de kedvenceimet azért megemlítem: a második részben Mega Man különféle elemi erőket képes magába szívni, és ezek mindegyike extra támadásokat és bónuszokat ad neki, mégpedig a klasszikus játékok mintájára: tűzformában például megkétszereződik a sebzésünk a fából készült ellenfelek ellen, „aquaguts” stílusban pedig tölthető buboréktámadást kapunk. A harmadik felvonásban a kalandok trükkösebbé, a fejlődés mélyebbé, a vírusok és bugok megjelenésével pedig az ellenfelek jóval változatosabbá váltak. A felejthető negyedik részben megjelentek a bizarrul gonosz DarkChipek, az ötödik epizódban új NetNavi avatárok voltak kipróbálhatók, az utolsó, hatodik felvonás pedig az előző két rész megoldásainak teljes remixelésével nyújtott megint friss élményt.

[+]

Még ha valaki anno imádta is a szériát, esetleg rákattant a szériához járó két anime-sorozatra is (ezek a kollekció örömére szeptember végéig ingyen és bérmentve nézhetők YouTube-on), a hat játékot egymás után legyűrni iszonyatosan tömény Battle Network-kúra lenne – én legalább egyhónapos szünetet javaslok az epizódok közé. És persze az sem biztos, hogy mindegyik megérdemli, hogy megküzdjünk vele – már csak azért sem, mert a harmadik résztől kezdve az egyes felvonások a Pokémon mintájára mindig két-két verzióban jelentek meg. Ez nem csak néhány exkluzív bossfightot és chipet jelent, de még a sztori is eltérő lehet – sőt, a harmadik résznél még nagyobbak az eltérések. A MMBN3 Blue verziója Japánban eredetileg afféle 1.5-ös, kibővített-kijavított verzióként jelent meg, így a White kiadást nem igazán éri meg elindítani. A második trilógia egyetlen „kánon” sztorivonallal rendelkezik, így akit érdekel az összefüggő történet, az a Blue Moon-Team Colonel-Cybeast Falzar triót válassza!

[+]

Az új kollekció nem csak zenelejátszóval, galériával és egy borzasztó pixelmosó grafikus szűrővel újult meg, de kedves bónuszként az egykori link-kábeles multiplayer ma már játszható online is. Ez kiváló lehetőség arra, hogy egy fanatikus japán rajongó tökélyre szinergizált paklijával megalázó vereségek egész tömegét gyűjtsük be – de így legalább megnézhetjük, hogy milyen lehetőségek vannak a sok száz lapban. És ráadásul e lapok közül nem hiányoznak azok a korábban csak Japánban rendezvényeken és eReader kártyákon keresztül terjesztett mikrochipek sem: a hat játékhoz összesen 499 ilyen speciális, a nyugati verziókban korábban nem szereplő lapot lehet beszipkázni. Ezek nagy átlagban elképesztően erősek, így aki kényes a játékegyensúlyra, annak csak a végigjátszást követő kísérletezésnél ajánlott ezek tömeges használata – aki viszont nem tartja ezt csalásnak, azt a Buster MAX mód is meg fogja kísérteni. Ez a mindig rendelkezésre álló opció százszorosára növeli robotpuskánk sebzését, ezt használva tehát még a főellenfelek is pár pillanat alatt kétvállra fektethetők; megvallom, én ezt az elképesztő sűrű csatákkal jelentkező első részben aktiváltam is…

[+]

Az első és az ötödik rész DS-es kiadásainak extráit nem erőltették bele ezekbe a GBA-s verziókba, viszont a Battle Network 6 különféle, korábban az angol nyelvű verzióból kivágott együttműködéseit most lefordították – így aztán például a Konami-féle Boktai karakterei is feltűnnek a sztori lezárultát követő szabad kalandok során. Mindent egybevetve igényes kollekcióról van szó, még akkor is, ha a korábbi Mega Man- és Mega Man X-gyűjtemények talán nagyobb változatosságot kínáltak. A harmadik és a hatodik rész ma is kifejezetten élvezetes, szórakoztató szerepjátékok – és talán ezért is lettek külön csomagba szedve. A kollekció ismét két csomagból áll össze, amelyek az első, illetve a második triót tartalmazzák – csak az egyik pakk 14 ezer forintba, mindkettő együtt 21 ezer forintba kerül. Mindenki el tudja dönteni, hogy a két kiemelkedő, a két jó és a két felejthető játékért ez megéri-e neki, de a pénzügyektől függetlenül a magam részéről nagyon örülök neki, hogy ezt a szériát is sikerült ilyen igényes formában megőrizni és új játékosoknak bemutatni.

A Mega Man Battle Network Legacy Collection két darabja PC-re, PlayStation 4-re, valamint Switch-re jelent meg.

Összefoglalás

A 2000-es években a Game Boy Advance-on méretes sikereket elérő Battle Network-széria igényes kollekciója – a Capcom szokásának megfelelően ezúttal is kapzsi módon két csomagra szedve. A gyűjteményből igazából csak két játék ajánlható ma is fenntartások nélkül, de mivel azok együtt minimum 40 óra játékidőt kínálnak (hát még ha az ember ráhajt a 100%-os chipgyűjtemény megszerzésére!), nehéz haragudni rájuk.

A Mega Man Battle Network Legacy Collection legfőbb pozitívumai:

• A BN3 és a BN6 mai szemmel nézve is remek játékok;
• igényes kollekció, azoknak is ad újat, akik anno ismerték a szériát;
• közel 100 epizódnyi Battle Network anime várja nézőit.

A Mega Man Battle Network Legacy Collection legnagyobb hiányosságai:

• Megint két részre szedve kapható a gyűjtemény.

Bényi László