MegaMan.EXE
A 2001-ben megjelent Game Boy Advance teljesítményét tekintve többé-kevésbé egy Super Nintendóval ért fel, cseppet sem véletlen tehát, hogy a csak minimálisan is népszerű 16-bites japán játékhősök jelentős része tiszteletét tette a kézikonzolon. Mega Man, a kis kék robot az elsők között ugrott az új platformra, csak azért, hogy ott is a játékkínálat oszlopos tagjává váljon: hat éven keresztül nem múlt el úgy karácsony, hogy egy új Battle Network ne kellette volna magát a polcokon. Az új gyűjtemény címe is elárulja, hogy a Capcom ezt a hat (vagy némi jóindulattal: tíz) játékot csomagolta össze, valahogy úgy, mint ahogy azt a sima Mega Man, illetve a Mega Man X szériákkal is történt: a programok hiánytalanul, az eddig Japán-exkluzív tartalmakkal együtt, szépen emulálva lapulnak a két kupacra bontott csomagban, de teljesen új fejlesztésekre, netán régi kulisszatitkokra nem nagyon kell számítani.
Fogas kérdés, hogy miként lehet Mega Man kalandjait és játékmenetét úgy újragondolni, hogy azok egy szerepjátékban is megállják a helyüket. Ez problémát jelentett a fejlesztők számára is: a fejlesztést kétszer is szinte a nulláról kellett újrakezdeni, mert az első próbálkozások félresiklottak. Amikor viszont a Masahiro Yasuma által vezetett csapat megtalálta a működő receptet, akkor ahhoz ragaszkodtak is: a hat játék során az alapok nem változtak, csak az arra telepített felépítmény lett egyre nagyobb, keszekuszább, és – amikor minden összejött – élvezetesebb. A Battle Network-játékok ennek megfelelően mind modern környezetben játszódó RPG-k, amelyekben mind a valódi világban, mind pedig az interneten fel kell vennünk a csatát az épp aktuális digitális terroristák vagy más veszélyek ellen.
[+]
Azt hiszem elsősorban a tempós és millió kombinációs lehetőséget rejtő harcrendszer volt az, amitől a Battle Network a Mega Man-univerzum legjobban fogyó alsorozatává vált. Bár az első rész a későbbieket ismerve már viszonylag primitívnek tűnhet, ha nem azok fényében vizsgáljuk, csak dicsérni lehet. A csatákra (a játék világában) mindig online kerül sor, mégpedig az elképesztően futurisztikus kütyüt, a PET-et használva – ez olyan fejlett, hogy nem csak internetezni lehet rajta, de szinte bármilyen, wifire kötött kütyüre is rákapcsolódhatunk segítségével. Sőt, még emaileket is lehet olvasni rajta! A PET legfőbb alkalmazása a NetNavi; hősünk, Lan esetében ez a Mega Man program – és ez lesz az, aki az online térben megküzd majd programhibákkal, ellenséges NetNavikkal, hackerekkel és minden más digitális bajkeverővel.
[+]
A küzdelmek minden esetben egy három sorból és hat oszlopból álló széles páston zajlanak – ennek fele a miénk, a másik oldalon pedig ellenfeleink manőverezhetnek (legalábbis, amíg valami képességgel el nem mozdul ez a határvonal). A csaták valós időben zajlanak, így Mega Mant is manuálisan irányíthatjuk – mivel az ellenfelek támadását mindig látjuk előre, legalábbis eleinte, gyerekjáték elkerülni minden lövést, erőhullámot és rohamot. Alapfegyverünk a tradicionálisan a jobb kezünk helyén levő ágyú, amelynek minden pukkanása egyetlen pontot sebez az eltalált ellenfélen. És bár féltucat lövést általában bele lehet ereszteni mindenkibe, mire az egyet támadna, ez még így is igen lassú módja lenne az ellenfelek eltakarításának.
[+]
Szerencsére a Battle Network a Pokémon elsöprő sikerét követően került megtervezésre, és a designereket az a cél vezette, hogy ebbe a harcrendszerbe is valami gyűjtögethető dolgot pakoljanak. Esetünkben ezek a mikrochipek, vagyis a szoftverünknek új képességeket adó kütyük lettek – minden chip lényegében egy újfajta támadást (esetleg gyógyítást, idézést, vagy bármi más trükköt) biztosít. Mivel szinte minden csatát követően kapunk valami chipet, no meg a webáruházakban is vehetünk ezekből, igen hamar jóval több eszközünk lesz, mint amennyit még át tudunk tekinteni. Szerencsére nem a teljes tárgylistát használja a játék, hanem egy 30 darabos, általunk összeállított „paklit”. A kártyaként megjelenő chipekből alaphelyzetben csata előtt egyet tölthetünk Mega Man memóriájába (az azonos betűvel jelölteket, illetve az azonos nevűeket halmozni is lehet, ez a kombózás alapja), és ezeket afféle speciális támadásként süthetjük el a szimpla puttyogtatások közt. És bár a csaták valós időben zajlanak, tízmásodpercenként mégiscsak lejár egy kör, és ismét öt mikrochip közül választhatjuk ki arzenálunk újabb tagjait. A chipek gyűjtésén túl NetNavi avatárunk – a korai játékokban még kizárólag Mega Man – fejlődik is, idővel még gyengécske fegyverét is hatékonyabbá tudjuk tenni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
