Bevezető, hangulatteremtés

2010. augusztus 27-ét biztosan minden Mafia-rajongó nagy napnak könyvelte el, hiszen ekkor jelent meg a 2K Games gondozásában a Mafia második része. Sajnos az első részét mind a mai napig nem volt alkalmam végigjátszani. Állítólag csak nagy vonalakban kötődik az első rész története a második rész történetéhez. Sebaj. A demóval egyébként nem volt bajom, elég korrekt lett, a cseh fejlesztők pedig az egyik legjobb küldetéssel rukkoltak elő, amiben kis mértékben meg tudott mutatkozni az Nvidia PhysX nagyra becsült technológiája is.


Visszatérve a teljes játékhoz, a Mafia 2-őt a 2K Czech fejlesztői hegesztették saját boszorkánykonyhájukban. A Mafia II „epikus” sztorija egy kitalált amerikai városban, Empire City-ben játszódik, amely sok gamer számára a gyönyörű New York városát juttatja majd eszébe. Az új főhős Vito Scaletta névre hallgat, aki Szicíliában született 1925-ben, azonban szülei Mussolini tevékenysége alatt kénytelenek voltak új életet kezdeni az ígéretek földjén, Amerikában. Teltek-múltak az évek, Vito apja adósságot hagyott maga után a családra, főhősünk pedig kénytelen volt beállni piti tolvajnak legjobb barátja, Joe mellé. 1943-ban azonban egy rablás következtében Vitót elkapták a rend őrei, a bíróságon pedig amnesztiát adtak neki. Vagy leüli a börtönt vagy segít a Szövetségeseknek a második világháború idején. Túl sok választása nem volt. Természetesen hősünk utóbbit választotta. Így kezdődik a Mafia II története. Irány a hadművelet…

Hazatérve a szicíliai hadjáratról (Operation Husky, 1943 júliusa) az állomáson öreg barátunk, Joe vár minket. Innentől kezdve pedig a gamer beleveti magát és megismerheti Empire City gyönyörűen kidolgozott városát. Szerencsére az alkotók rögtön nem adnak kocsit valagunk alá, ezúttal kivételesen haverunk vezeti a verdát (minő meglepetés), s kísér egy kocsmába, ahol elbeszélgetünk vele, s mindeközben munkát kínál nekünk. A második fejezetben a havas valamint az éjszakai jelenetek mutatják meg a város legszebb arcát. A hangulat csak úgy árad belőle, kis összetűzéseket nézhetünk meg a járókelők kapcsolatairól, amíg az otthonunkba nem érünk régi ismerősökkel, szomszédokkal beszélhetünk. Egyébiránt lehetőségünk van a városban egy házaspár veszekedéseit végignézni, miközben a férj próbálná megjavítani lefulladt csotrogányukat, addig az asszony idegtépő szavakkal idegesíti választott párját. Mire annak elborul az agya és szépen ott hagyja magára. Mi pedig közbeléphetünk és megjavíthatjuk a kocsit a férj távollétében. A hálát a nő egy nemes gesztussal ki is mutatja, hogy segítettünk neki. Szóval a városban érdemes kutatni, főleg a fejezetek elején, ugyanis tapasztalatom szerint a „különlegességek” a játék végére, - ami kezd ellaposodni - sajnos már nem fedezhetőek fel. A 2K Czech fejlesztői úgy tűnik, hogy a sztori elejére mindent bevetettek, hogy csodálkozzunk nagyokat. A sztori kidolgozottsága és minősége mindenképpen jó, sőt az első 8 fejezetig egyszerűen zseniálisnak is mondható, ha szabad ilyen erős túlzást használnom, még ha sok krimi film klisé is fedezhető fel benne. A játék befejezése ugyan hagy némi kivetnivalót maga után, de a poént nem kívánom lelőni, így ennek felfedezését a kedves olvasóra bízom...

A játék első feléből kimondottan árad a hangulat, jobbnál jobb küldetéseket kapunk, melyeket természetesen a sok utazás során érhetünk el. Gyakorlatilag akció, ingame mozzanat nagyon kevés van a játékban, a játékidő egy jókora részét az utazásaink és az átvezetők fogják kitenni. Mindig A-ból B-be kell haladnunk, ez nem is baj, hiszen ez alatt, miután elértünk egy fontos ellenőrző pontot kiválóan megrendezett átvezetők veszik át a sztori folyamatosságát, amik nagyon profira sikerültek, a szinkronszínészek pedig bele adtak apait-anyait is. Vito angol szinkronhangját jól választották meg a fejlesztők, nem is beszélve a többi fő illetve mellékkarakterekről sem.

Empire City felépítése valamint „légköre” nagyon érdekesre és egyben egyedire sikerült. A sztori folyamán változik az időjárás, ez annyit jelent, hogy télen (február) kezdünk, s egészen nyár végéig szenvedhetünk Vitoval. Az épületek, a hidak és egyéb közterületek pedig nagyon látványossá varázsolják a játékszoftver látképet és grafikáját, főleg a gyönyörű éjszakai hóesésben mindezt látva, nagyon állejtősen néz ki. Az úthálózat, a közlekedési rendszer meglehetősen példaértékű egy ilyen stílusú játéktól, kénytelenek vagyunk mindig betartani az úton a jobbra tartási kötelezettségünket. Ha koccanunk, akkor a helyszínre pár másodperc alatt érkezik a rendőrség és megbírságol. Példának okáért, nagyobb gyilkosság miatt azonban nincs mentőautó és tűzoltóautó sem. Ők jelenleg nincsenek nyilvántartva Empire City-ben. Pár kereszteződésnél Stop ill. 40-es korlátozott sebesség táblák vannak kihelyezve, ha valaki betartja ezeket, az csak jól jár. Aki folyamatosan 60 km/h fölött száguldozik, annak természetesen számolnia kell a következményekkel. Büntetés jár érte, bezzeg ha egy rendőr autó mellett áthajtunk a piroson, akkor nem nő a körözöttségi szintünk sem. Elég érdekes.

Autók terén a 40-es, 50-es évek járgányait vonultatják fel. Némelyikük kellően lomha mozgású, de egyszerűen élvezet őket vezetni, akár Normal akár Simulator módban. Bár az utóbbi vezetési nehézség a havas és a vizes utakon ad némi kihívást, de ezek idő után teljesen megszokhatóak, főleg nyáron, amikor száraz az út. Kis idő után szükségünk van üzemanyag utánpótlásra is, főleg akkor, ha egy kocsival szándékozunk utazni. Ugyanis van egy achievement, mely szerint egy autóval X mérföldet kell utazzunk, tehát érdemes megszerezni a jutalmat.

Játékmenet, összegzés

A küldetések felépítése meglehetősen változatosra és élvezetesre, de ugyanakkor sajnos rövidre is sikerültek. Többek között lesz lehetőségünk lopakodni és természetesen lövöldözni is magas felhőkarcolók tetején, utcai sikátorokban, lepukkant gyártelepeken és egy húsfeldolgozó üzemben is. De az ilyen típusú játékoknál nélkülözhetetlen az autós üldözés-meneküléses részek is.

A bunyós részek véleményem szerint kellően dinamikusra sikerültek, igazán jó része volt a játéknak, mindenképpen dicséretes, hiszen a játékmenetet ezzel meglehetősen változatossá tették az alkotók. A lövöldözős részek többnyire pár percesek lettek, a játékidőt a hosszú utazásaink és a kellően tartalmas átvezetők fogják majd kiegészíteni. Utazáskor a rádióban pedig a jól kiválasztott 20. század eleji valamint közepi muzsikák és zenék szólalnak meg, amely ebbe a maffiás hangulatú játékban szinte kötelező kellék. A játékmenetből és a küldetések felhozatalából a telefonos küldetéseket valamint az egész jól kialakított karakterek (háborús veterán, Bruski, Giuseppe, stb) feladatait hiányolom a leginkább. Személy szerint nagyot csalódtam, hogy nekik nem lehet külön küldetéseket megcsinálni. Pedig több rejlett a játékban, sőt az egész város ordít a sok küldetésért, hiszen van nekünk egy kikötőnk, egy Central parkunk is, és még sorolhatnám tovább a tucatnyi területet. De minden bizonnyal DLC tartalmakkal fogják bővíteni majd az alapjátékot a fejlesztők, remélhetőleg. Bár ennek nem ártana egy óriási kiegészítő lemez sem!

Még nem említettem a pénzkeresési lehetőségeket. Ezt általában Joe Barbaro sikeres küldetései adhatják, vagy Bruski autó telepének működtetésébe segíthetünk be, ami egy-két autó ledarálásában nyilvánul meg, ami sajnos egy idő után túlságosan is monoton lesz. Lehetőségünk van benzinkutak, kocsmák és ruhaboltok kirablására is. Más részt a pénznek semmilyen értelmét nem láttam. Nincs értelme fegyverboltokba kereskedni, nincs értelme ruházkodnunk, és tetemesen lakomázni sem. A fegyvereket pedig a lelőtt ellenségektől vehetjük fel. Ha már a fegyvereknél tartunk érdemes megemlíteni, hogy a fegyverfelhozatal egész kellemesre sikeredett, van itt a Magnumtól és M1 Garandtól, a Thompsonig minden ami a kornak megfelelő, talán egy mesterlövészpuska még elfért volna.

Az életerőnk egyébként részben automatikusan visszatöltődik, így ahogy fentebb említettem az evésnek nem sok értelme van. Azonban pár kólát és alkohol tartalmú italokat érdemes innunk lefekvés előtt, mert így visszanyerhetjük a teljes életerőnket. Főleg küldetés befejezése előtt otthonunkban ajánlatos megnézni mi van a frigónkban, és aztán neki indulni az alvásnak, vagyis a következő küldetésnek, ugyanis alvás után rögtön az új fejezetbe csöppenünk bele.

A játék AI-ját lehet egy picit ostorozni, hiszen nagyon felemásra sikerült. Joe általában 10 ellenfélből leszed 1-et vagy 2-őt, tehát rajtunk a világ szeme, hogy a többivel elbánjunk. Többnyire a pisztolyos és gépfegyveres gazemberek fedezékből lövöldöznek ránk, ki-be bújva, míg a shotgunos állatok általában próbálnak megközelíteni minket a biztonságot jelentő fedezéket kikerülve. Ilyenkor ügyelnünk kell, hiszen ha nem szedjük le időbe,n könnyen egy lövéssel pofán lőhetnek, és kezdhetjük újból egy távolabbi mentéstől a játékot. Igen, sajnos a mentési rendszer sem sikerült túl jóra, csak hosszú szakaszokban ment a program, így Hardon érdemes nagyon óvatosan játszani, és megbízható fedezékeket keresni. A játékmenetbe beépítették a már korábban említett PhysX rendszert, amelyet az Nvidia tulajok használhatnak ki. Ezt a grafikai technológiát akár parasztvakításnak is tekinthetnénk, hiszen az átvezetőknél lévő dohányfüst és a csatornákból távozó gőz foszlányok mellett vajmi keveset fogunk belőle megtapasztalni.

Érdemes szót ejteni a gyűjthető tárgyakról is, mint például a Playboy magazinok vagy éppen a Most Wanted plakátok, de a játék végigjátszása után megnyíló Család Enciklopédia is egy érdekes dolog. Ez utóbbiban minden karakterről fontos infókat tudhatunk meg.

Összességében a Mafia II-ről elmondható, hogy hangulatos és a játékmenet is nagyjából rendben van a kor kedvelőinek kötelező darabnak is számíthat, de ettől még nem lesz év játéka, főleg a 8-10 órás játékidejével és nem beszélve arról sem, hogy az átvezetők nélkül csak 5 óra tiszta akció gameplayt ígér a teljes produktum, küldetések közti Freeride lehetőséggel. Összegezve minden hibáit és előnyeit, értékelésem: