Gyilkos szabadulószoba

A pár évvel ezelőtti pandémia lecsengését követően – és valószínűleg annak hatására – rendkívül megugrott a különféle szabadulós (escape room) játékok népszerűsége globálisan és Magyarországon is. Ezek rendszerint egy adott téma köré vannak felhúzva – legyen az történelmi, fiktív, vagy akár filmes ihletettségű – de ha nem egy valódi szobából szeretnénk kiutat találni, akadnak már ilyen jellegű társas- és kártyajátékok is. Az escape roomok világa emellett a videojátékokat sem kerülte el, ennek pedig talán legrégibb és legismertebb képviselője a Zero Escape sorozat, illetve modernebb példának felhozható a Resident Evil 7 fantasztikusra sikerült Bedroom kiegészítője. A mindösszesen két fejlesztő által tető alá hozott, meglepően beszédes című Is This Game Trying To Kill Me? a fentebbi alkotások sorába szeretne beállni, melyre pedig minden esélye megvan, hiszen a cikk írásának pillanatában túlnyómóan pozitív az értékelése Steamen, 98%-os átlaggal.

A Stately Snail Games alkotásában egy sűrű erdőben megbújó, roskadozó viskóból kell megtalálnunk a kiutat, azonban azzal a csavarral, hogy az elénk táruló logikai feladványokat két sík között lépkedve kell majd megoldanunk. Míg ugyanis a rejtélyekkel teli kis házikót belső nézetből fedezhetjük fel, legalább annyi időt fogunk eltölteni a hálószoba közepén ácsorgó számítógép bámulásával, mely a ‘90-es évek kalandjátékaira emlékeztető, 2D-s programnak ad helyet. A játék a játékban koncepciót használva tehát hol a térbeli környezetben, hol a felülnézetből mutatott pixelkastélyban barangolva kell majd fejtörőket értelmeznünk, majd azokat egymással összevetve megoldanunk. Ha pedig nem vagyunk elég óvatosak, könnyen a vesztünkbe rohanhatunk: elég például rálépni a virtuális számítógépen belül néhány tüskére, hogy azok a képernyőből kiugorva egyben felnyársalják a szabadulni vágyó karakterünket is.

[+]

Az érdekes koncepcióból kifolyólag a játék a logikai feladványok hihetetlen széles spektrumát képes lefedni. Vannak olyan egyszerű, könnyen értelmezhető pillanatok, mint amikor kinyitunk egy ládát a 2D-s térben, és bár ez elsőre üresnek tűnik, a 3D-s megfelelőjében azonban az előrehaladáshoz szükséges kellékeket találhatunk. A legtöbb kihívás azonban jóval összetettebb ennél: van egy rész például, ahol a kastély sírjait megvizsgálva kell kitalálni, hogy a ‘valós’ térben mely névhez melyik portré tartozik, melyet követően szert tehetünk egy jégszoborra, amit bele kell hajítanunk a kandalló tüzébe, ha azt akarjuk, hogy a szobor 2D-s megfelelője elolvadjon, és a számítógépes játékban tovább tudjunk haladni – ehhez viszont először be kell gyújtani a kandallót a 2D-s világban egy másik feladvány megoldásával. Ez bár leírva még úgy is érthetetlennek tűnik, hogy a fejtörőnek csupán egy része lett kifejtve, a játék mégis képes mindezt könnyűszerrel követhetővé varázsolni az erős vizuális nyelvezetével.

[+]

Nyilván ebben közrejátszik az is, hogy a feladványok többsége valóban szellemesre és egyben értelmezhetőre sikeredett: azaz bár sokszor komoly kihívás elé állítanak, a környezetünk alapos megvizsgálásával, és ésszerű következtetések levonásával szinte az összeset meg lehet oldani, a játékbeli segítségrendszer bármilyen ígénybevétele nélkül. Ez alól egyedül a kobold általi próbatétel a kivétel, mely során úgy kell a rejtőzködő figurát megtalálnunk, hogy az a ház különböző tárgyainak formáját öltötte magára. A gond az, hogy ez egyrészt időre megy, másrészt hiába kell hat különböző alakban rálelni a furfangos lényre, azt csak egy adott sorrendben lehet (ha tehát nem találjuk meg őt sámlivá alakulva, addig nem fog doboz formájában megjelenni, stb.). Ez inkább volt időhúzó és idegesítő, mintsem élvezetes, és hasonlóan csalódást keltő volt a játék végkifejlete is, amely hirtelen és antiklimaktikus mivoltával komoly értetlenkedésre adott okot.

[+]

Ami viszont elismerést érdemel, az a vizuális dizájn, ugyanis a programban úgy kerül ízléses keverésre a pixel-art stílus a 3D-s környezettel, amihez hasonlót eddig talán csak a System Shock remake-ben láthattunk. Emellett bár nem a narratíva élvezi a központi szerepet, a maroknyi fellelehető monológ egészen megmosolyogtatóra sikeredett. Ami pedig nagyon jópofa, hogy a játék azon túl, hogy él a játékon belüli játék koncepciójával, már-már a negyedik falat ledöntve még arra is reflektál néhány ponton, hogy mi magunk is egy játékkal játszunk: jó példa erre az a szakasz, amikor képernyhőhibák jelennek meg, netán eltűnnek a színek, vagy a textúrák a viskóban, amiket aztán persze nekünk kell helyrehoznunk.

[+]

Összegzés

Az Is This Game Trying To Kill Me? 2-4 óra alatt letudható, annak fényében, hogy mennyi segítséget veszünk igénybe és mennyire érzünk rá az elsőre szokatlannak tűnő fejtörők stílusára. Ennek a rövidke játékidőnek azonban szinte minden perce kincs – még ha a végződés talán némi fanyalgásra is adhat okot. Mindennek fényében az összvissz 3-4 ezer forintos ár elég baráti érte, ráadásul társasággal együtt is remek élmény, mert van elég változatosság a logikai feladványokban, hogy egyszerre több személy látásmódja és következtetései is érvényesülni tudjanak.

Az Is This Game Trying To Kill Me? november 13-án jelent meg PC-re.

Az Is This Game Trying To Kill Me? legjobb vonásai:

• Ötletes fejtörők;
• Ritkán látott, tetszetős művészi megvalósítás.

Az Is This Game Trying To Kill Me? legrosszabb vonásai:

• Antiklimaktikus végződés, és egy darab gyengén sikerült feladvány.

Koncz Dávid