Játékok

Miért írtam, az alább elterülő betűhalmazt? Szeretek írni, megnyugtat, kikapcsol, valami olyan ez mint a másik megnyugtató elfoglaltságom a vezetés, a szabadság érzetét nyújtja mind a két tevékenység a számomra. Míg a vezetés egy fizikai szabadság addig az írás a gondolataim szabadságát adja meg számomra. A körülmények és saját lustaságom az elmúlt időszakban úgy hozták, hogy nem volt alkalmam komolyabban foglalkozni fejem mély bugyraiban fellelhető apró kis szösszenetek kivetítésével, ujjaim és a billentyűzet segítségével. Most szerencsétlenségetekre, sajnos megtörtént.

Na, de miről írjak? Ami esetleg olvasóközönségem legalább egy kis részét is érdekelheti, ha már egyszer megosztom veletek érdekes vagy érdektelen (nézőpont kérdése) elmélkedésem termékét. Szóljon írásom első fele a játékokról, ahogyan én látom, amit én érzek, csak így szubjektíven, egyszerűen.

Mit érzek? Ha közhelyes és trendi akarok lenni azt mondom, hogy „ezek a mostani játékok nem érnek semmit, bezzeg a régiek”. Leegyszerűsítve még akár azt is mondhatom, hogy ez helytálló megállapítás lehetne. De valószínűleg csak az én szemszögemből vizsgálva, hiszen C64-en és mára már őskövületnek számító konzolokon és PC-s játékokon nőttem fel, melyekért gyermeki szeretettel rajongtam. Mi képes ezt a rajongást és e szép emlékeket felülmúlni? Számomra egyetlen játék létezik ami többet jelent mint kezdeti játékos életem gyöngyszemei, ez pedig a Dreamcastos Shenmue. Egy játék (na jó kettő ha szigorúan vesszük), ez nem azt jelenti, hogy a manapság népszerű és divatos szórakoztató elektronikai gépekre megjelenő szoftverek ne tudnának lekötni vagy rabul ejteni. Dehogy is nem, azért ennyire nem vagyok sivár és leegyszerűsödött, „mindent elítélek ami új és modern” gondolkozású egyén. Léteznek manapság is olyan alkotások, amik képesek kikapcsolni, szórakoztatni, elfelejtetni a napi gondokat. De ugyanolyan emlékként fog élni bennem 10-20 év múlva mikor azon kívül, hogy szórakoztatott nem tudott másban újat mutatni? Ez nem feltétlen a játékok és az őket fejlesztő szorgos csapatok hibája. Ők hozzák, amit a kiadók elvárnak tőlük, vagyis a bevételeket termelő alkotásokat. Kockáztatni manapság senki nem mer, hiszen egy bukás sok ember munkájába és milliós veszteségekbe kerülhet. Viszont egyre inkább az is látszódik, hogy annyira gyorsan és annyira sűrűn jelennek már meg a játékok, hogy még a fiatalabb játékosok számára is sok. Vagyis már ők is lassacskán mindent láttak, hisz egy jól menő sorozathoz gyakran éves szinten jön a folytatás, 2-3 ugyanolyan rész után bizony nem kell öreg motorosnak lenni, hogy azt érezzük: ezt már láttam.

De elvárható egy manapság a játékok világába kóstolgató, szórakozni vágyó embertől, hogy olyan játékokat szeressen amik az ő szemszögéből nézve nem többek egy maszatos, recés bugyutaságnál? Miért is várnánk el, az Ő számukra a mai játékok jelentik majd a felülmúlhatatlan csodákat, amiknek tízen évek múlva se lesz párja. Ez így is van jól, viszont az nincs jól az én meglátásom szerint, hogy mindent a technológiai fejlődésnek vetünk alá. Önmagában vizsgálva a technológiai fejlődés jó és szükséges momentum, viszont megfoszt bennünket az elme briliáns alkotói képességétől, hiszen nincsenek ráutalva a fejlesztők és mi se várjuk el tőlük, hogy valódi fejlődést mutassanak fel és ne csak technológiait (jelen esetben szigorúan csak a grafikai és a hozzá tartozó elemeket sorolom a technológiához, az egyszerűség kedvéjért). Nem érdemes giga projecteken 4-5 évig dolgozni, hiszen hatalmas pénzeket emészt fel és mire megérkezik már korántsem lesz akkora fényű, mint amilyennek az első gondolatok megszületésénél szánták. Vagy ha az is lesz, akkor pedig fennáll a veszélye, hogy a játékosok nem fogják megérteni, hiába művészi, hiába egyedi, hiába monumentális. Félreértés ne essék, vannak ellenpéldák is, sajnos egyre kevesebb.

Ki a hibás? A játékosok, a fejlesztők, a kiadók, vagy valami egészen más? Valószínűleg mind egy kicsit és egyik sem igazán. Van ebből kiút? Vagy nincs itt semmiféle probléma, csak egy játékos agymenésének szüleményeképpen létrejövő és tévúton járó okfejtés az egész? Lehetséges.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!