Mexikói vakáció

Némileg meglepő volt a Forza Horizon 5 júniusi bejelentése. Míg a franchise másik ága, a Motorsport immár négy éve pihenőn, a következő rész pedig a fejlesztés korai fázisában van, addig a brit Playground Games alig három év alatt összedobott egy új, nagyszabású, nyílt világú játékot, amely ráadásul az Xbox One és az Xbox Series generáció konzoljaira is megjelenik. Ebből a tempóból gyanítható volt, hogy az ötödik Horizon játék nem lesz teljes értékű, „generációs” lépés, inkább csak egy újabb buli a megszokott módon, valahol a világ másik pontján. A legnagyobb változás valóban a helyszín, Nagy-Britannia helyett Mexikót kapjuk térképként – ám, hogy mennyire a régi maradt minden más, az még a jogos várakozások után is kijózanító.

Ahogy azt már négyszer végigcsináltuk, most is azzal kezdődik a kaland, hogy el kell jutnunk a Horizon Fesztivál központjába. A csúcsszuper autócsodákat ezúttal már ejtőernyővel, repülőgépekből dobálják le Mexikó forró talajára, ami egyúttal kiváló bevezetője annak, hogy mi vár ránk az új játéktéren: ez az eddigi legnagyobb és legváltozatosabb Horizon-térkép, van itt aktív vulkán, sivatag, dzsungel, tengerpart, de akad hatalmas stadion, színes kisváros és rekord hosszúságú autópálya is.

Miután megérkeztünk, választhatunk egy kezdőautót (egyébként teljesen mindegy, mindhármat megkapjuk), majd elindulhatunk teljesíteni a térképen szerteszét lévő eseményeket. A különböző versenyek, mutatványok és egyéb feladatok elvégzésével úgynevezett „Elismeréseket” kapunk, az ezekért járó pontokkal nyithatunk meg új fejezeteket a Horizon 5 „történetében”. Azért idézőjelben írom, mert az egész lényege csak annyi, hogy Mexikó-szerte felépítsük a fesztiválközpontokat, hogy ezek a hozzájuk tartozó eseményeket megnyissák a térképen. Valódi történetről vagy karrierről most nincs szó.

Minden eseménytípushoz tartozik tehát egy fesztiválközpont, így van, amelyik az országúti versenyekért felel, a többi pedig a megszokott eseményekért (földutas versenyek, terepversenyek, PR-mutatványok és így tovább). A központokat ezután fejleszteni is tudjuk, minden szint elérésével újabb pipát tehetünk melléjük, amik szintén a jól ismert eseményeket nyitják meg: Bemutató versenyeket, Horizon Történeteket és a leghosszabb futamokat. Ami számomra furcsa volt, az a relatív strukturálatlanság. Míg a korábbi játékokban hagyományosan A Góliát volt a nagy finálé, itt akár néhány óra után megnyithatjuk, és csak egy verseny a sok közül. Az egész „kampány” mindössze arról szól, hogy telepakoljuk a térképet ikonokkal és eseményekkel, nem arról, hogy esetleg elérjünk valamit a fesztiválon.

Azért játszunk, hogy még többet játsszunk. Persze, tudom, öreg vagyok és vaskalapos: egy autós játékban szeretek tanulni, fejlődni, győzni, egyről a kettőre jutni. A Forza Horizon 5-ben egyikre sincs szükség, ez csak egy nagyra nőtt játszótér, és az egyetlen feladatunk, hogy kirakjuk a térképre az elemeit. Ez a kampány kényelmes tempóban 10-12 óra alatt abszolválható, de 15 óra vezetés után nekem már teljesítve volt az összes verseny, be lett járva minden út, megtaláltam a felújítandó roncsokat (bocsánat, hivatalos fordításban pajtalelet), és csillagoztam a legtöbb PR mutatványt. Az egész végén is csak annyi történik, hogy bekerülünk az úgynevezett Hírességek Csarnokába, ami… egy világranglista arról, hogy ki hány Elismeréspontot szerzett. Ennyi. Extraként megnyílik egy újabb Elismerés-képernyő, kisebb új célokkal és természetesen jutalmakkal. Ez a Horizon 5 varázsszava.

Jutalom és unalom

Természetesen nemcsak a kampány van a világon, a Forza Horizon 5 gondoskodik róla, hogy szó szerint úton-útfélen legyen mivel foglalkoznunk, miközben felfedezzük Mexikó vidéki tájait. Ebben a részben is visszaköszön minden, de tényleg minden, amit a Horizon 4-ben és a korábbi epizódokban már láttunk. A széttörhető tábláktól kezdve a Kudos rendszeren át az online eseményekig. A Forzathon Live-ot most Horizon Árkádnak hívják, és nem óránként, hanem már tízpercenként kezdődik, néha egyszerre több is. A Horizon 4-ben bevezetett évszakos rendszer itt már alapból elérhető: minden héten új feladatok, kihívások, próbák, természetesen pontokért, jutalmakért, autókért. Minden alapesemény teljesíthető egyedül vagy kooperatív módban, és ahogy a negyedik részben, úgy most is létrehozhatunk saját útvonalakat, időjárási körülményeket, szabályokat és így tovább.

Egyszerre nagyon könnyű és rettenetesen nehéz a Horizon 5 rendszereit elemezni, merthogy kísértetiesen hasonlít arra, amit három éve, az előző részben láttunk. Az eseményfajták, a kihívások, a feladatok – sőt, mivel tulajdonképpen lényeges karrierről vagy előrehaladásról nem is beszélhetünk, az egész élménynek még inkább fókuszálatlan, játszótér-jellege van. Az első pillanattól azt tehetünk, amit akarunk, jószerivel olyan autóval, amilyennel akarjuk, hiszen a játék már az elején megajándékoz néhány durván erős és gyors járgánnyal. Ez pedig elveszi a haladás, a győzelem, a sikerélmény jó részét is.

A tevékenységek szempontjából egyetlen valódi újdonság van a játékban, ezek az úgynevezett Kalandversenyek. Bár elég komolyan beharangozták őket, ezek az események csak az egyes fesztiválközpontok megnyitására szolgálnak. Nem is igazán versenyek, és nem is igazán kalandosak, a hosszuk és a minőségük is hullámzó – van, ahol csak el kell vezetnünk egyik pontból a másikba, és vége. De legalább új játékmeneti elemek, és megcsillantanak valamit abból, hogy a koncepcióval a jövőben többet is lehetne kezdeni. A Forza Horizon 5 összes többi elemét láttuk a negyedik részben, a fejlesztők mindenhez épp csak annyit tettek hozzá, hogy ne lehessen őket egyenes ági klónozással vádolni.

A kulcsszó a jutalom. A játék gyakorlatilag bármiért és mindenért megjutalmaz, olyan tempóval és rendszerességgel ömlenek ránk a kreditek, autók, ruhák, kürtök és sok minden más, ami szerintem már csökkenti az élmény súlyát és élét. Nem túlzok, nálam egy ponton előfordult, hogy több, mint egy percen át ugráltak fel az értesítések. Ezt kaptál, azt kaptál, ezt itt váltsd be, azt amott, pörgessél, szintet léptél, használd fel, gyere vissza a garázsba, vedd át, nézd meg. Egy jobban sikerült esemény után nem győzünk a menüképernyők között ugrálni, mert a különböző jutalmakat mind a saját menüpontjuk alatt lehet megkeresni és átvenni. Kisebb újdonság, hogy az autógyűjteményünket is nyomon követi a játék, és ha egy gyártó összes modelljét megszerezzük, azért is jutalom jár. A fejlesztők olyan elkeseredetten próbálják jutalmazni a játékost bármiért, hogy az már elveszi a küzdelem értelmét. Az egész játékot ajándék autókkal nyomtam végig, mert vagy megkaptam, vagy „kipörgettem” a legvadabb verdákat is, egyszer sem volt szükség arra, hogy magam érjek el valamit.

Apropó autók: a Forza Horizon 5 kínálata némileg lehangoló. Hiába van benne az eddigi legtöbb (e sorok írásakor 527) kocsi, a mezőny 98%-a a Forza Horizon 4-ből jött át. Akad néhány izgalmas, új típus (Mercedes AMG-ONE, Porsche Taycan, Toyota Supra GR, Koenigsegg Jesko vagy Ford Bronco), de vajmi kevés modernizálás történt a palettán. A legfrissebb Audi 2016-os? Ne vicceljünk már. Nem lennék meglepve, ha a frissebb autókat DLC-kre, autócsomagokra és persze évszakos jutalmakra tartogatnák.

Technológiai fölény

Tartalom szempontjából a Forza Horizon 5 fejlesztői csak épp annyira erőltették meg magukat, hogy ne lehessen térképcsomagnak csúfolni az új részt (ez egyébként valóban nem lenne fair). Mindenből egy kicsit több van, leginkább azért, hogy el lehessen mondani: mindenből itt van a legtöbb. Karakterünket ezúttal több mintából választhatjuk ki, lehet frizurát és hajszínt, sőt még művégtagot is választani. Aki autót tuningol, az több felni közül válogathat, részletesebben festhet, és némelyik modell új body kiteket és optikai tuninglehetőségeket kapott (sajnos ez is autónként változó, sok korábbi modellhez még mindig nincs semmi). Minden pontosan ugyanúgy működik, ahogy az előző részben, de minden egy kicsit nagyobb, egy kicsit több, természetesen ez vonatkozik az egész játék főszereplőjére, magára a helyszínre, Mexikóra is.

Mexikó az eddigi legnagyobb Forza Horizon játszótér, a fejlesztők szerint nagyjából másfélszer akkora, mint a negyedik rész Nagy-Britanniája. Valóban nagyobbnak érződik, bár az esetenként 300 km/h felett száguldó autók számára még ez sem olyan nagy. Csak, hogy legyen némi referencia: a Góliát versenyt (ami, ugye, megkerüli a teljes térképet) S2 kategóriával 11-12 perc alatt lehet teljesíteni. A távolságok inkább azért tűnnek nagynak, mert az utak folyamatosan kígyóznak, kanyarognak, ezzel is növelve a hosszt és lassítva az autókat, egyenes szakaszok alig vannak. Kivéve a térkép közepén kötelezően végighúzódó autópályát, ami legfeljebb 2-3 perces száguldással bejárható. Egy valódi közúthálózat nem így néz ki, továbbra is nagyon hiányolom a hatalmas utazásokat, a „végtelen” száguldást, hogy egy megtervezett útvonal tényleg kalandnak érződjön a panorámán át, ne egy párperces kanyargásnak. A Horizon 5 Mexikója egy idealizált, a farolgatásra, a hatalmas ugratásokra, a marhulásra optimalizált reprezentációja a tényleges országnak – nem egy valódi helyszín, hanem egy virtuális játszótér, ami azonban elképesztően gyönyörű.

Bemutatása óta a Forza Horizon 5 legnagyobb vonzereje a grafikája, ez nem is kérdés, és a végleges játéknak is ez a legnagyobb erőssége. A Playground Games mágusai tovább emelték a színvonalat, nagyon látványos grafikai fejlesztéseket vittek végbe az ötödik résszel. Bár látszik, hogy a technológia még az előző generációban gyökerezik, az új konzolokon és PC-n az előző epizódnál jelentősen szebb lett minden. A terep sokkal „sűrűbb” – élethűbb a növényzet, aprólékosabbak a felület textúrái, a kavicsos földutaktól a poros, repedezett aszfaltig. Egészen közel mehetünk bármelyik kaktuszhoz vagy pálmafához, és még úgy is éles marad minden, a teljesen dinamikus bevilágítás is kapott egy extra löketet. A napszakok gyönyörűek, a Nap erős fénye hihetetlen módon csillog az autók fényezésén, ahogy éjszaka a fényszórók és a féklámpák is brutális fénycsíkokat húznak a képernyőn, mintha csak J.J. Abrams is beült volna a fejlesztők soraiba. Az időjárásról ne is beszéljünk – a verőfényes napsütéstől a sűrű ködön át a trópusi viharig van itt minden, autós játék soha nem volt még ennyire látványos.

Xbox Series konzolokon két grafikus mód választható, X-en mindkettő 4K felbontást kínál. A 60 fps eléréséért a fejlesztők elsősorban a kirajzolási távolságot vágták vissza. A sűrű növényzet jól láthatóan a szemünk előtt vált részletesebb elemekre, de ez csak ritkán zavaró, leginkább a füves, dzsungeles részeken. „Minőség” módban távolabb jelennek meg az apró részletek, még sűrűbb a terep, de szerintem nem éri meg a kompromisszumot – egy autós játékot 60 fps-sel kell játszani. Raytracing van, de csak Minőség módban, és csak a ForzaVista-garázsban. Érdekes adalék, de inkább csak mutatóban van jelen, és még ebben a módban sem jelent különösebben radikális változást. Az autók csak önmagukat tükrözik vissza ezzel a technikával, a környezetüket nem.

A minden túlzás nélkül lenyűgöző, sőt esetenként egészen döbbenetes látvány mellett a hangokat is óriási dicséret illeti. A hangmérnökök komoly munkát fektettek abba, hogy lehetőleg minél több autó hangját egyenként felvegyék, és azt minél erőteljesebben adják vissza a játékban. Az eredmény, hogy a Forza Horizon 5 sokkal jobban szól elődeinél, az autók többségének teljesen egyedi a hangja, és a különböző motorfejlesztések és motorcserék is hatással vannak erre (a garázsban most már lehetőség van felpörgetni a motort, így azonnal hallhatjuk a fejlesztések eredményét).

Szebb, nagyobb, több – de elég?

Az elvitathatatlan technológiai fejlesztések, a lenyűgöző grafika és az eddigieknél erőteljesebb hangzás mellett a Forza Horizon 5 sajnos a sorozat kopásának jeleit is mutatja, és láthatóan a fejlesztők is elkezdtek kifogyni az ötletekből. Bemutató (Showcase) versenyekből például már alig van, és ezek is régi ötletek újramelegítései. Hányszor lehet még elsütni azt a klisét, hogy egy repülőgép ellen versenyzünk, és az autók lassított felvételben ugratnak nagyokat? A Horizon Történetek, a maguk érdektelen – és elnyomhatatlan – átvezető jeleneteivel, ahol a karakterek beszélnek, de nem mozog a szájuk, vagy a játék gerincét jelentő versenyek, amik a jellegtelen úthálózat miatt alig szolgálnak emlékezetes pillanatokkal. A mesterséges intelligencia továbbra is csak lökdösődni tud, versenyezni nem. Egyik kanyar olyan, mint a másik, nekem több alkalommal ellenőriznem kellett, mert meggyőződésem volt, hogy azt a futamot már megcsináltam, pedig nem. A „kampány”, amiben nem érünk el semmit, csak telepakoljuk a térképet ikonokkal. Több száz ikonnal. Vagy az online lehetőségek, amikből van számtalan – Horizon Open, Horizon Árkád, Konvoj, Eliminátor mód –, de amiket kivétel nélkül a Horizon 4-ben is láttunk.

Az egész produkciót a játékos aktivitás (player engagement) megtartására lőtték be. Játssz még, mert jutalmat kapsz, autókat, ne hagyd ki az eseményeket, mert kimaradsz és lemaradsz. Inkább szolgáltatás ez, mint önálló kaland, hiszen a játékos aktivitás a Microsoft és az Xbox Game Pass immár legfontosabb mérőszáma, a havi aktív játékosok megtartása az elsődleges. Az egész játék egy szünet nélküli pozitív visszacsatolás, jutalomeső, csak abba ne hagyjuk. Az autók is összegyűjtendő tárgyak csupán, nem pedig értékes, jelentőségteljes vagy fontos gépek. Az autóvezetés élménye háttérbe szorul az ikonok, teljesítendő feladatok tengerében.

Mindez persze aligha fogja zavarni azt, akinek ez az első, esetleg második Forzája. A lenyűgöző látvány, az állandó bulihangulat és az évekkel korábban kiforrott és bizonyított játékmenet bőven elviszi a hátán a játékot. Az irányítás is feszesebb lett kissé, jobban érezni az autók súlyát, ilyen szempontból ez továbbra is egy páratlan és eddig felül nem múlt sorozat. Ráadásul játszatja magát, nemcsak a folyamatos jutalmazás és az események széles skálája miatt, hanem azért is, mert egyszerűen jó elővenni és nyomni. Series konzolokon a rövidebb töltési idők is segítenek ebben, a gyorsutazás tényleg gyors, nem kell többé várni semmire, a teljesítmény pedig tökéletes, egyetlen eldobott képkockát sem fogunk látni. Ja, és mindezt teljes egészében magyar felirattal.

A Forza Horizon 5 egy csaknem tökéletesre csiszolt játék. Nyilvánvalóan világsiker lesz, és milliók fogják aktívan játszani a következő években. Ez sem változtat ugyanakkor azon a tényen, hogy az új játék nem más, mint a negyedik rész újracsomagolva, itt-ott bővítgetve. Egy szebb és nagyobb helyszínen, jelentős grafikai és jelentéktelen, vagy épp nem létező játékmeneti fejlesztések mellett. Egy gyors technológiai bemutató, az előző generáció utolsó, és a jelenlegi korszak első ujjgyakorlata egy világszínvonalú játékfejlesztőtől. Egy kockázatkerülő, kényelmes folytatás, ami rávilágít, hogy akárcsak a Motorsportra, a Horizon szériára is ráférne egy teljes és alapos megújulás. Ez azonban nem von le semmit abból, hogy a bejáratott formula továbbra is működik, a végeredmény pedig egy tökéletesen játszható, élvezetes, tartalmas húzócím, az Xbox és a Game Pass számára egyaránt fontos alkotás, egy csúcsminőségű játszótér. Csak remélni lehet, hogy legközelebb ennél sokkal többet jelent majd egy új Forza játék érkezése.

Pro:

• az eddigi legnagyobb és legváltozatosabb helyszín;
• pillanatnyilag a legszebb autós játék;
• sokat javultak a motorhangok;
• minden elemében abszolút kiforrott alkotás.

Kontra:

• súlytalan, jellegtelen kampány;
• egy az egyben veszi át a Horizon 4 lehetőségeit;
• igazi újdonságot gyakorlatilag nem mutat.

80

A Forza Horizon 5 november 9-től, a Prémium kiadás november 5-től érhető el PC-re, Xbox One és Xbox Series X|S konzolokra.

dreampage