Magasságok és mélységek

Igazából nagyon hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a DreamWorks Dragons mennyire egyszerű koncepció. Az egyes világok eltérnek ugyan kinézetükben, de egész végig csak ugyanazt kell csinálni. Összesen négy sárkányt irányíthatunk, de közöttük is csak az „elementális” erők jelentik a különbséget. Az egyes világokban értelemszerűen más-más elemek hatásosak, a jégvilágban tűzzel olvadnak meg a sziklák, a lávás helyszínen a fagyasztás a menő, és így tovább, de játékmenetben ez semmi különbséget nem jelent. Sárkányaink egy gyors és egy erős közelharci, illetve egy távolsági támadással rendelkeznek, a harcok pedig kimerülnek a gombnyomkodós püfölésben. Ez önmagában elég szórakoztató – az animációk látványosak, később mindenféle kombók is megnyithatók –, de csakhamar ritka unalmassá és monotonná válik. A pályák is azért érződnek a kelleténél hosszabbnak, mert minduntalan elénk ugrik valami élőlény, vagy a játék láthatatlan falakkal zárja el a továbbjutást, amíg megadott számú ellenséget hidegre nem teszünk. Egyébként nem kell aggódni, ez egy annyira erőszakmentes játék, hogy a legyőzött ellenfelek meg sem halnak, csupán elmenekülnek.

Ez a monotonitás aztán hamar rányomja a bélyegét az egész élményre, hiszen szinte azonnal kiütközik, mennyire egyszerű maga a koncepció. A karakterfejlesztés adhatna némi mélységet, de ezt is patikamérlegen mérik a fejlesztők. Ha valakinek nehéz lenne a játék, és tovább szeretné fejleszteni a sárkányait, ahhoz korábbi pályákat kell ismételgetni – én valahogy méltatlannak tartom, hogy egy ifjúsági játékban ilyen „grindolós” mechanikát használjanak, persze még mindig jobb, mintha a gyerek pénzért vehetne extra kristályokat. Tény viszont, hogy nehézségi szintek nincsenek, és bár a játék nem nehéz, azért jó lett volna skálázhatóvá tenni.

Fennállása óta a brit kiadó ha nem is rohamtempóban, de szép lassan fejlesztgette a licenszelt gyerekjátékok minőségét, mára pedig eljutottunk oda, hogy igazán rosszat nem lehet elmondani a produkcióikról. A Legends of the Nine Realms sem fog ledöbbenteni senkit, de a maga egyszerűségében egy aránylag szép, igényes játék. A helyszínek kidolgozása elnagyolt, de a sárkányok jól néznek ki, az animációk kiválóak, és mindenhol akad valami fényeffekt vagy hasonló, ami azért dob a látványon. És mindez természetesen tökéletesen fut, főleg, ha az aktuális konzolok valamelyikével rendelkezünk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!