Szemfényvesztés felsőfokon

Alapvetően fura alkat vagyok egyesek szerint, ugyanis ha videojátékokról van szó, akkor számos stílust szeretek kipróbálni, még akkor is ha utólag belátom, hogy egy-egy adott alkotás nem tud meggyőzni valamiért. Ezek közül talán kivételt képeznek az FPS-ek, amelyek ha nem világháborús alkotások, akkor bőven le tudnak kötni akár jó néhány órára még akkor is, ha mondjuk több sebből vérzik az adott program. Amikor anno 2020-ban valamilyen újdonságot kerestem, akkor került a szemem elé a Bright Memory, amelyről csak annyit tudtam, hogy mindössze egy ember fejleszti, viszont a videók alapján kifejezetten jól nézett ki. Végül PC-n sikerült végigjátszanom a lényegében techdemónak számító alkotást, és bár egyes helyeken és bizonyos megoldások láttán húztam a számat, végül nagyjából háromnegyed órányi különleges emlékkel lettem gazdagabb. Nem sokkal később megtudtam, hogy érkezik a kvázi folytatás (pontosabban az eredeti változat kibővített, átdolgozott verziója), a kínai FYQD Personal Studio egyszemélyes fejlesztője ugyanis a Bright Memory Infinite-en dolgozik.

[+]

Végül tavaly év végén befutott a PC-s kiadás, amelyről sajnos lemaradtam, de közben kiderült, hogy konzolokra is készül a játék, így azt a döntést hoztam, hogy megvárom az új verziókat. Végül a múlt hónapban befutott a PlayStation 5, a Nintendo Switch (!) és az Xbox Series X/S trió, mi utóbbi platformra sikerült beszereznünk. A játékot indítva egy rövid, teljesen lényegtelen sztori felvezetőt kapunk (felbukkan egy rejtélyes fekete lyuk és minket küldenek kivizsgálni), majd végre miután megkapjuk az irányítást, belecsaphatunk a lecsóba és az élvezetes akcióba. Már anno az alapjáték is tetszett ilyen téren, de a készítőnek sikerült itt egy fokkal magasabb szintre emelnie a szintet. Kezdésként csak egy fegyvert kapunk, amely mellé egy kardot használhatunk majd, némi extra képességekkel. Nem kell túl sok mindenre gondolni, a kinetikus képességek látványosak, de legtöbbet úgyis a pengénket és a lőfegyvereinket használjuk majd. Ennek köszönhetően a Devil May Cry és a Shadow Warrior juthat az eszünkbe, ami azért jó jelnek tűnt elsőre, hiszen mindkét alkotás remek a maga nemében.

[+]

A program kapott RPG elemeket is, de ez kimerül abban, hogy a felszedhető bónuszokkal fejleszthetjük a képességeinket, néhány új mozdulatra is szert tehetünk, de ezeket nem igazán fogjuk használni/élvezni, hiszen mire oda jutunk, hogy valami extrát kapunk, máris vége az egész játéknak. Igen, sajnos ez a legnagyobb gondja szerintrem a Bright Memory: Infinite-nek, hogy nehézségi szinttől függően nagyjából másfél-két óra alatt végigjátszható, ez az idő csak akkor lesz több, ha minden achievementet/trófát szeretnénk megszerezni. Mindezzel persze nem lenne gond, ha kellő tartalmat kapnánk, de az egészről lerí, hogy a készítője lényegében számos más játékból inspirálódott (pl: COD széria, a korábban említett Devil May Cry, Shadow Warrior, Titanfall stb.) majd az ötleteket végül egy nagy üstbe téve véletlenszerűen készített belőle dolgokat. Félreértés ne essék, a gunplay és az akciójelenetek látványosak, de nagyjából ennyi pozitívumot tudok felhozni, valamint talán azt, hogy akár 120FPS mód is elérhető megfelelő megjelenítőt használva.

[+]

A látványra első ránézésre nem lehet panaszunk, csillog-villog minden, folyton esik az eső, dolgozik a motion blur, de ha kicsit megállunk és jobban odafigyelünk, akkor láthatjuk, hogy a legtöbb pályaelem statikus, néhány doboz rombolható csak, a legtöbb helyen mintha az Xbox 360-as éra megoldásait látnánk, nem is beszélve arról, hogy az emberi ellenfeleinkből alig van egy-két változat, akik ugyanúgy néznek ki, ugyanazon a hangon beszélnek, sőt még ugyanazokat a mondatokat is halljuk tőlük. Plusz haláluk után simán eltűnnek a pályáról. Persze mindez a nagy akciózások közepette nem biztos, hogy fel kellene hogy tűnjön egyeseknek, de egy idő után azért zavaró volt. A hangokról semmi extrát nem érdemes elmondani, fejlhallgatót használva talán mintha a basszus kicsit sok lenne (főleg a fegyverek bónuszait használva), arról nem is beszélve, hogy az alap angol szinkronhangok szerintem szörnyűek, főleg amikor a felettesünk beszél a rádióban. Kíváncsiságból átkapcsoltam kínai, majd japán hangra is, ezek már egy-két fokkal élvezhetőbbek, lehetne ezek közül valamelyik az alapbeállítás, a hangulatnak talán jót tenne. A zenék teljesen semmitmondóak, már a befejezés után is úgy éreztem, hogy lényegében egyáltalán nem emlékszem arra, hogy milyenek voltak. Ami mellett viszont nem mehetek el, az a fantasy lények dizájnja és kinézete. Itt a fejlesztő tényleg remek munkát végzett, a hindu mitológiát idéző ellenfelek fantasztikusan festenek, remekül kidolgozottak, főleg a végső harc volt emiatt számomra remek élmény. Sajnálatos dolog, hogy belőlük nagyon keveset kaptunk, élveztem volna, ha a készítő sokkal jobban elviszi ebbe az irányba a programot és nem kell a klón-katonákkal bajlódnom, akik azt sem veszik észre, ha a bozótban figyelem őket és ott ugrálok a szemük előtt.

[+]

A Bright Memory: Infinite konzolos változatai (Nintendo Switch, PlayStation 5, Xbox Series X/S)  2022. július 21-én jelentek meg, mi Xbox platformon játszottuk végig a teljes verziót.

Összegzés:

A Bright Memory: Infinite azok számára lehet izgalmas, akik szeretik az olyan FPS-eket, amelyek tényleg kizárólag a féktelen akciózásra vannak kihegyezve és nem zavarja őket az a tény, hogy számos más alkotásból merített ihletet a fejlesztő. Nem szabad viszont elmenni a tény mellett, hogy még manapság is extra rövidnek számít a végigjátszás, mindehhez pedig hozzájön a tény, hogy nem olcsó programról van szó, hiszen az Xbox Series X/S verzió 6900 Ft-ba, a PlayStation 5 változat 7090 Ft-ba kerül, a Nintendo Switch kiadás pedig 20 USD/EUR összegért kapható. Ez kifejezetten magas ár azért a nagyjából másfél órányi élményért, amit végül megkapunk. Én azt tanácsolom, hogy akit mindenképp érdekel a játék, az várjon vele néhány hónapot, amíg egy komolyabb leárazást kap majd a teljes kiadás.

A Bright Memory: Infinite legjobb vonásai:

• Féktelen akciózás,
• remek gunplay,
• akár 120 FPS mód, ha megfelelő kijelzőt használunk,
• a látvány egyes helyeken szemkápráztató,
• a nem emberi ellenfelek dizájnja fantasztikus.

A Bright Memory: Infinite leggyengébb pontjai:

• Nagyon rövid a végigjátszás,
• roppant kevés tartalmat kapunk a pénünkért,
• az angol szinkronhangok rémesek,
• számos helyen a kinézet olyan, mintha egy korábbi generációs játékot látnánk,
• az akciót helyenként több másodperces töltőképernyők akasztják meg,
• az egész játék lényegében egy hatalmas szemfényvesztés.

oriic