Dynasti Wariorstól a Captain Commandoig

Retrospektív visszatekintésemet kezdeném a Dynasty Warriors nevű stuffal, mely a bemutatásra kerülő játékok közül a legfapadosabb. A játékban választanunk kell egy karaktert és automatán oldalra scrollozódó helyszínen, egy lóhátán osztanunk kell az ellenséges szamurájokat, akik hol lóháton, hol gyalogosan igyekeznek minket kiütögetni a nyeregből. Itt még a stílus is annyira kiforratlan volt, hogy ütéstípusból is csak egyfajta volt, de ha lenyomva tartottuk a gombot, akkor erősebbet ütött. A játékban előfordultak szétverhető tereptárgyak, de mivel a játék grafikája nagyon szegényes volt, így nem is nagyon sikerült maradandót alkotniuk a játékpiacon ezzel a művel.
Értékelés: 10/3

Még nagyon kezdetleges grafikával, de annál inkább élvezetes játékmenettel csalogatott a játék minket a képernyő elé. 2 fószer a főszereplő, a kék ruhás és a piros ruhás, akik a gonosz csávók ellen felveszik a harcot elegáns bőrszerkóban! Az ellenfelek természetesen kőkeményre lettek gyúrva és engem sokszor emlékeztetnek a kék osztrigából szabadult YMCA –s srácokra, akik Magnum bajuszt és fekete bőrből készült S/M ruhát hordtak. A játék annyira nagy siker lett, hogy több folytatást is megért, sőt még egy B kategóriás mozifilmet is összehegesztettek belőle. Ha értékelnem kéne a játékot, bajban lennék, mert mai szemmel nézve nagyon béna már, anno meg az utolsó forintjaimat is beledobtam a gépbe mikor még ez volt a sztár.
Értékelés: 10/7

A stuff a Dynasty Warriors ránc felvarrt változatát takarja, mely már jóval szebb grafikával került piacra. A játék kellemes időtöltést adhat azok számára, akik szeretik a szamurájos középkori csihi-puhit lóháton v. anélkül. :) Számomra ez a játék mégsem volt annyira maradandó, mert valahogy nem sikerült elég hangulatosra, és az irányítás sem volt még túlságosan kiforrott, pl. nagyon hiányoltam benne a futás lehetőségét, illetve a felvehető fegyvereket. A játékban tetszetős opció, hogy lehetőségünk van lovagolni is.
Értékelés: 10/6

A sort egy szintén középkori csihi-puhival folytatom, mely a Kerekasztal baráti társaságának kalandjait dolgozta fel. A sztori szerint ki kell pucolnunk a kastélyt Perceval, v. Lancelot, v. Arthur segítségével. A grafika némileg gyengébb lett, mint a WoF esetében. A karakter itt sem tud futni még, azonban már lehetőségünk van speckó mozdulatokat előhozni. További újítás még a játékban, hogy van egy egyfajta XP rendszer is benne, így ahogy egyre több moslékot hányunk kardélre, úgy minden pálya elején egyre jobb felszerelésben masírozhatunk. A játék végére, a nyeszlett kis lovagunkból kb. Mechwarrior páncélzatú pofozógép válik. Ez a játék ennek köszönhetően jóval sikeresebb is lett, így itthon is nem ritkán lehetett vele találkozni a játéktermekben, és ha jól emlékszem konzolos átirat is készült belőle. A lovagos sztori miatt, engem tulajdonképpen sokban emlékeztet a majd később említendő Castle Crashers-re és magam is sokáig tömtem ebbe a gépbe a Ft-jaimat. :)
Értékelés: 10/8

Ez a játék 2 részt is megélt, az első a Tower of Doom volt, a második pedig a Tower of Mystara. Hűen a szerepjáték elődhöz, igyekezett megtartani az RPG vonást is, ezért a játékba sok olyan dolog is belekerült, amit más BeU –ban nem nagyon láthattunk vagy csak elvétve egy-két ötletet. A játéknak itt is van XP rendszere, tehát a megölt ellenfelekért tapasztalati pontokat kapunk. A játékban több felvehető extra tárgy is van, így lehetőségünk van felvenni gyűrűt, ami tüzet lő, v. íjat, v. kalapácsot, amit el tudunk hajítani, ha kiválasztottuk a többi tárgy közül. További újítás még hogy a karakterünk tud viselni sisakot, cipőt, mellvértet stb… Amit ugye eddig nem láthattunk viszont egyik játékban sem. A grafika számomra az elmegy kategóriába tartozik, néhol túl részletes, de úgy alapjában véve nekem annyira nem jött be mégsem. Egyébként valóban szórakoztató lett, de ugyanakkor emiatt az rpg-s vonulat miatt kissé kuszára sikeredett és szerintem a kezelés sem a legjobban lett megoldva.
Értékelés: 10/7

Ha már a történelmi és fantasy stuffoknál tartunk, akkor megemlíteném még az egyik legutolsó próbálkozást a műfajban. Ez a játék erőteljesen próbált grafikailag újítani és a karaktereket immár 3D-s modellekből 2D-sítették le a játékba, hogy így forradalmasítsák a régi graf-ot. A játékban tulajdonképpen minden benne van, amitől jó is lehetne, de én nem tudom megbocsájtani ha vaxolt polietilén barbikkal kell úgy csinálnom mintha azért csapnék le mindenkit, hogy végre eljussak a retyóig. Természetesen kicsit túloztam, de tényleg olyan érdekesen állnak a karakterek, mintha szorulásuk lenne. Nagyon csúnya lett a grafika és 3 perc kombózás után az ember már inkább azt szeretné, hogy öljék meg a béndzsa karakterét. A játék egyébként 1999-es, tehát tényleg az egyik utolsó.
Értékelés: 10/4

Tulajdonképpen azt mondhatom, hogy az első igazán emlékezetes és maradandó játékot takarja ez a név. 80-as évek vége, tipikus trashpunk világ, ahol a rosszfiúk Sex Pistolson nevelkedtek és rendes embereket molesztálnak a rosszlányokkal egyetemben. Itt adott nekünk 3 jó barát, akik közül az egyiknek a húgát elrabolják ezek a gonosz söpredékek. Mint később kiderül, természetesen utasításra és ennek kell utánaerednünk. A játékban még nem lehet futni, de már bizonyos mértékig vannak benne használható fegyverek, amiket a pályán lévő hordókból verhetünk ki, v. az ellenfelektől vehetünk el. Negatív tulajdonság, hogy az ellenfelekből nincs számottevően túl sok, kb. 6-8 fajta létezik a Főellenfeleket leszámítva, csak a színük változik. Jármű v. használható állat nincs a játékban, azonban ez a játék is akkora siker lett, hogy később konzol átirat is készült belőle, illetve több folytatást is megélt, konzolon.
Értékelés: 10/7

A játék egy hozott anyagból dolgozik, a híres Marvel képregény után. Frank Castle v. Nick Fury bőrét ölthetjük magunkra és velük kell végigpüfölnünk Kingpinig az összes csatlóst és nehézfiút. A játék so-so kategóriába tartozik, mivel minden téren a középutat követi. Tehát a grafika jó, de nem lett túl szép. Helyenként vicces is, pl. Frank és Nick úgy néznek ki, mint egy Diabanollal felpumpált izomagyú Mikiegér. Ennek megfelelően, Frank futni sem tud, helyette, inkább bukfencezik. Sajnos sokan a Punisher féle dühöt azzal tévesztik össze, hogy ő egy izomagyú állat, de én sokkal hitelesebbnek mondanám azt, hogy ő egy megkeseredett bosszúálló magányos farkas, akit nem az izmai vetik szét, hanem a düh és a fájdalom. Ezért is fest viccesen, hogy a feje fölé emel hordókat + mindent amit ér. Az mondjuk frankó, hogy a rossz fiúkat is egy kézzel megemeli. Sajnos a játékban csak nagyon korlátozottan állnak rendelkezésre használható fegyverek és azoknak is „életenergiájuk” van, amit én igazán nem értek. Sokkal jobbnak tartom azt a rendszert, hogyha kiütik a kezemből, akkor legyen vége, de így semmi értelme nincs szinte felvenni valamit, amit aztán úgyis 3 ütésből szétcsapsz. A játék sajnos nagyon rövid is, kb. 1 óra alatt végig lehet rohanni rajta. Ha nem siet az ember.
Értékelés: 10/6

A soron következő egy Capcom hős köré kerekített játék. Az egész egy rajzfilmszerű alkotás lett, aminek van egyfajta hangulata. A mozgások teljesen rendben vannak a játékban, lehet robotozni is, meg vannak fegyverek is. A baj pont ott van vele, hogy noha az embereket lazán kettészelhetjük a bicskánkkal, az egész grafika mégis gyerekes lett és a fegyverek is elég szegényesek. Sajnos a gyerekes grafika miatt eléggé el is laposodik a játék, 1-2 végigjátszásnál nem ér többet.
Értékelés: 10/6

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!