Játékmenet, pontosabban harci helyzetek – I.
Játékmenet, pontosabban harci helyzetek – I.
Én megdöbbenve álltam a játék egyes elemei előtt, hogy mennyire valóságosak és élethűek. Ez nem csak a grafikában nyilvánult meg, sokkal inkább a teremtett szituációkkal. Természetesen egy háborús játéktól pontosan ezt vártam, de mégis sikerült lenyűgöznie. Problémás fényviszonyok, nehezen található „biztonságos” pozíciók, fegyverek pontossága és a sérülés modell. Eleinte próbáltam helyenként Rambo üzemmódban előrejutni, de hamar rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem megy. Csak is fedezékről fedezékre, a csapattársakkal együttműködve lehet értelmesen előrehaladni, ha pedig egyedül van az ember, akkor minden egyes lépést ötször át kell gondolni.
A fegyverek (bár nem vagyok military buzi) úgy gondolom kellően pontosak és valósághűek. A vékonyabb fedezékeken át lehet lőni, a kocsikat fel lehet robbantani és a fejlövés az egyszeri és nem szorul ismétlésre. Természetesen ugyanez igaz ránk is, egy-két pillanatra nem figyelünk és máris „Mission Failed”. Nem tudom miért, de valamiért ennyi idő elteltével is bennem van az a tévhit, hogy nem lehet a szűk- tárgyak vagy textúrák tekintetében problémás helyekről lőni. Ez a hit azonnal szertefoszlott bennem, mikor egy kocsi alatt feküdve a távcsővel a hátsó kerék tengelye és az alváz közötti apró résen keresztül lőttem fejbe az egyik rosszakarómat. De ugyanez igaz a rácsokra, ablakokra, üvegfelületekre is. Akárcsak a való életben. Ugyanez a pozitívum a gránátok hajigálásánál is visszahatott. Nem tudtam olyan szituációt kitalálni, hogy a gránátdobás problémás legyen. Ha nincs semmi a gránát ívében, akkor egyszerűen elrepül és kész, nem akad el a „semmiben” vagy falban (noha a célkereszt szerint nem kellett volna – biztosan tudjátok, miről beszélek).
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
