Nintendo DS

Cikkünk első részében eljutottunk a mai, modern kézikonzolokig, a sort a 2004-ben megjelent Tapwave Zodiac-kal zártuk. Ezt követte az a két készülék, melyeknek legújabb generációs képviselőivel még ma is találkozhatunk a boltok polcain — most ezeket mutatjuk be. Kezdjük a 2004. novemberében megjelent Nintendo DS-sel.

Nintendo DS

A készülék a Game Boy Advance SP formavilágát vitte tovább, de két kijelzőt kapott, melyek közül az alsó érintésérzékeny. A konzollal kapcsolatban több érdekesség is akad, az egyik a Game Boy név elhagyása, a másik, hogy előbb jelent meg az amerikai, mint a japán piacon. Hardveres téren már megjelenésekor sem számított különösebben erősnek, a két darab 3 hüvelyk átlójú kijelző felbontása mindössze 256 x 192 pixel, a köztük lévő távolság 21 milliméter, ami ezzel a felbontással számolva körülbelül 92 sornyi "rejtett pixelnek" felel meg. A DS központi memóriája 4 MB-os, processzorból kettőt is kapott, a 67 MHz-en ketyegő ARM946E-S felel a játékmenetért és a megjelenítésért, míg a 33 MHz-es ARM7TDMI számolja a hangokat és vezérli a 8021.11b/g szabványú WiFi-t. Utóbbi lehetővé teszi az internetes és a helyi játékot is, bár előbbinél probléma lehet, hogy kizárólag a titkosítatlan és a WEP titkosítású hálózatokat kezeli.

Nintendo DS Lite

A DS videóchipje fejlettebb, mint azt sokan gondolnák, ugyanakkor jó pár furcsa limitációval küzd. Maga az egység rengeteg hasznos dolgot tud (transform and lighting, texture-coordinate transformation, texture mapping, alpha blending, cel shading, és z-buffering), ugyanakkor nagyon primitív a textúraszűrése és egyéb korlátai is vannak, egy képkockán például legfeljebb 2048 háromszög jelenhet meg. A chipet alapvetően egy képernyő kiszolgálására tervezték, a két kijelző tehát nagyban visszafogja az elméleti teljesítményét. A textúramemória fél MB, a videómemória 656 kB, 2D-vezérlőkből mindkettő kijelző rendelkezik eggyel.

Nintendo DSi

A DS-t 2006-ban a DS Lite követte, mely a méretbeli csökkenésen túl állítható fényerű kijelzővel büszkélkedhetett, mely még a legkisebb beállításon is világosabb volt az előd mindössze ki- és bekapcsolható kijelzőjénél. Ezen kívül jó pár áthelyezett/újratervezett dolog volt a készülékben, melyek jelentős része azért esett át változáson (átcserélt gombok stb.), hogy a DS Lite dizájnban jobban illeszkedjen a Wii-hez. Jelentősebb átalakításokon esett át a 2008 végén és 2009 elején piacra kerülő Nintendo DSi, mely értelemszerűen napjainkban is a Nintendo hozdozható konzoljainak csúcsát jelenti. A 67 MHz-es ARM9 CPU-t egy 133 MHz-es ARM9E-re cserélték a mérnökök, a memória mérete négyszeresére nőtt, a Game Boy Advance cartridge helyett SD-kártyát eszik, van rajta egy 3 megapixeles és egy VGA felbontású kamera, webböngésző (ugyanis a WPA2 titkosítás is támogatott), valamint a DSi Shop, azaz a Wii Shop Channel helyi variánsa. Nintendo DS-ből és DS Lite-ból együtt összesen több mint 100 millió darabot adott el a cég, a DSi pedig közelít a 7 millióhoz.

kk

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!