Pislákoló fény

Eddig enyhén szólva sem magasztaltam a játékot, viszont bármilyen hihetetlen, azért van pár komolyabb erénye is és olyan ismertetőjegye, ami egy kisebb identitást kölcsönöz neki (rögtön hozzátéve, hogy ezen aspektusai sem mentesek a problémáktól). Először is ott vannak a különböző elementális erők, nevesen a föld, víz, elektromosság, és tűz, melyek elsajátítása új utazási/mozgási lehetőségeket tesz számunkra elérhetővé, másodsorban pedig a hozzájuk passzoló színkódú ellenfelek ellen nagyobb sebzést vagyunk képesek bevinni. Ugyan ehhez hasonlót már láthattunk a mexikói folklórt feldolgozó Guacamelee! játékokban, illetve sajnálatos tény, hogy itt megfelelő mennyiségű egyedi dizájn híján inkább csak átszínezéssel próbálták variálni az ellenfeleket, mindenesetre tagadhatatlan, hogy ezzel sikerült egy kis… színt vinni a játékba. Másfelől ott vannak a bossok, amikből egyrészt rengeteg van, másrészt talán kettőt leszámítva valóban szórakoztatóra és részben kihívást jelentőre sikeredtek, a maguk sajátos stílusával és harci modorjával – nem véletlen tehát, hogy a 100%-os végigjátszásom keretében örömmel döngöltem az összeset a földbe. Végezetül pedig mindenképpen szót kell ejteni a light barról, azaz a fénysávról, ami talán a játék legsajátosabb eleme és alapjaiban csavar egyet a szokásos műfaji formulán.

[+]

Bár a játékot fekete-fehérben kezdjük, néhány perc ugrabugra és szaladgálás után csatlakozik hozzánk egy repülő plüssmaci (igen, ez nem elírás), aki fénnyel árasztja el és színekbe borítja a világot körülöttünk, továbbá megajándékoz minket egy különleges képességgel is. Egy, a játék során fejleszthető fénysáv energiáját használva és harci kaszánkat mellőzve kapcsolókat aktiválhatunk és ellenfeleket támadhatunk meg tisztes távolságból, az említett sáv azonban egyfajta pajzsként is szolgál, mely megvéd minket a különféle támadások elől. Ha ez kiapad, akkor közel védtelenné válunk Talos szörnyeivel és csapdáival szemben, ugyanis kezdetben még elég két elszenvedett sérülés, hogy a tényleges HP-nk teljes mértékében elillaljon. A játékban így központi szerepet kap a fénysáv menedezselése és nekünk kell majd döntenünk, hogy mennyire akarunk agresszív és frontális, vagy passzív és távolsági harcmodort folytatni. A fénysáv ellenfelek legyőzésével, néhány tárgy szétzúzásával és pihenéssel feltölthető, de az igazi ütőkártya a kezünkben a fénysáv minden egyes lecsapolásakor felugró, a Gears of War széria aktív újratöltésére emlékeztető, jó reflexeket igénylő minijáték lesz. Siker esetén teljességgel feltölthetjük a csíkot, tüzelésre/védelemre készen. Bár a rendszer tényleg ötletes, de legalább ilyen könnyen abuzálható, amennyiben ráérzünk a ritmusára, hiszen gyakorlatilag végtelen élet és távolsági tüzelés tud majd így a rendelkezésünkre állni, a manuális (ám lassabb) fényújratöltésről nem is beszélve. Ez számomra a legtöbb bossharcot játszi könnyedségűvé tette, leszámítva a két utolsót, amikor is valami furcsa oknál fogva logikus lépésnek tartották a fejlesztők, hogy lényegében elkobozzák (és valami rosszabbra cseréljék) azt a központi elemet a játékostól, amit az egész végigjátszás alatt aktívan használt és fejlesztett.

[+]

Összefoglaló

Ha megpróbálom megítélni az összképet, azért mégiscsak arra kell jutnom, hogy elég jól elütöttem az időt a 9 Years of Shadows-zal. Bossokat püfölni mókás volt, a képességek is többnyire ötletesre sikeredtek (még ha jobban is ki lehettek volna használva), az egyébként pazar, külön hallgatásra is érdemes soundtrack segített feledtetni a játék művészi oldalon megbúvó hiányosságait, ami pedig a sztorit illeti, az is összekapta a magát, igaz, csak a legvégére. Az persze megint más kérdés, hogy akkor se veszítettem volna vele sokat, ha úgy döntök, hogy kihagyom, különösen a sok frusztráló, memóriaszivárgásból adódó crash-re való tekintettel, melyek egyike odáig vezetett, hogy újra kellett tolnom egy félórás, mentési pontok nélkül szakaszt, egy másik esetben pedig a játék talán legirritálóbb részét (egy menekülős szegmenst egy bizonyos boss elől). Szerintem a 20 dolláros árcédula picit sok, részben a kissé soványka játékidő (hat és fél óra volt a 100%), részben a kétes minőség miatt. Teljesen nyugodt szívvel csak akkor tudnám kipróbálásra ajánlani, ha bekerülne Game Pass-ba, vagy ha valaki szeretne élni a Steam kétórás próbaidejével. Ellenkező esetben mind műfajon, mind árkategórián belül körökkel jobb választás lehet pl. a 2018-as Timespinner, ami szintén 20 dollárért elérhető.

A 9 Years of Shadows PC-re érhető el, 2023 harmadik negyedévében pedig Switch-re is meg fog jelenni.

A 9 Years of Shadows legjobb vonásai:

• Élvezetes és egyedi bossharcok;
• nagyszerű zenék;
• többnyire érdekes képességek.

A 9 Years of Shadows leggyengébb pontjai:

• Klausztrofób érzet, egyformának érződő helyszínek;
• sótlan, egyszerű harcok és játékmenet;
• többnyire gyenge és ránk erőltetett történet.

Koncz Dávid