Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Phvhun

    őstag

    válasz #40553216 #17848 üzenetére

    Paptanítást azért nem volt célszerű felhozni, mert nem minden ember akar papnak tanulni, aki érdeklődik a hit iránt. Az meg hogy ki mit prédikál az olyan mint mondjuk egy film. Az is eltart egy hosszú ideig, sok mindenről tud szólni, de ha kiemelek egy elemet, mondjuk miért emelkedett fel a űrhajó az apolló 13 filmben, akkor az rá a válasz, mert a rakéta nagy sebességgel tolja ki maga alá az égő üzemanyagot, és ez feltolja a cuccot.
    Nem kell regényt írni rá, hogy minden űrhajós hitt vala a atomok tehetetlenségében, és a felhők összefolytak meg bla bla, és emiatt repült fel. És akkor ebbe valaki beleköt hogy de hát azok az oxigén atomok lehet hogy nem zöldek voltak a üzemanyagtartályban, hanem pirosak, és ebből meg egy olyan vita kerekedik, aminek az a végkimenetele, hogy a penészes sajt egészséges.

    [ Szerkesztve ]

  • pocokxx

    Közösségépítő

    válasz #40553216 #17848 üzenetére

    Több hozzászólásra fogok reagálni úgyhogy ez is hosszú lesz. Előre is elnézést Phvhun...:)

    És itt erősen kétségbe vonom, amit pocokxx állított, vagyis hogy "Egyház által megrajzolt Krisztus arc hiteles maradt".

    A hitelesség elsősorban a Szentlélek tevékenységén múlik. Abban viszont igazad van, hogy ennek tettekben kell megnyilvánulnia. Viszont azzal nem tudok egyetérteni, hogy az egyházból ez hiányzik. A legbotrányosabb korok termették a legnagyobb szenteket: Gondoljunk egy Assisi Szent Ferencre, akiről így ír Celanói Tamás:
    ,,A világ megöregedett, arca ráncos és bibircsókos lett a sok bűntől; a szerzetesrendek letértek az apostolok nyomáról, a bűnök éjszakája a legsötétebb órához irkezett. És íme, hirtelen feltűnt egy új ember a földön. Életre szólított egy új társaságot, és a népek ámulatva látták, hogy visszatérnek az apostoli idők jelei, és az ősegyház már rég eltemetettnek vélt tökéletessége újjáéledt!'' Vagy egy Avilai Szent Terézre, aki egyszerű szerzetesnőként, a reformáció idején élve, a katolikus megújulás "élharcosa" lett. Vagy egy Lisieux Kis Szent Terézre, aki papjairól a következőt írta: ...sok szent pappal voltam együtt egy hónapig, és láttam, hogy - jóllehet magas méltóságuk az angyalok fölé emeli őket - nemkevésbé gyenge és törékeny emberek… Hogyha ezeknek a szent papoknak - akiket Jézus Evangéliumában a "föld sójának" nevez - viselkedése is arra vall, hogy nagyon rászorulnak az imára, mit mondjunk akkor a lanyha lelkekről? Nemde Jézus mondta: "Ha a só ízét veszti, mivel fogják megsózni?"
    Ó Anyám! Milyen szép a hivatás, melynek célja megőrízni a lelkeknek szánt sót! Ez a Kármel hivatása. Imáink és áldozataink egyetlen célja az, hogy az apostolok apostolai legyünk. Imádkozzunk érettük, míg ők szavukkal és főleg példájukkal a lelkeknek az Evangéliumot hirdetik…

    A saját korukban talán különcként néztek rájuk, azonban ők lettek az egyház világító oszlopai. De ezt nagyon sokáig lehetne folytatni. Nem tudsz olyan évszázadot, de talán még évtizedet sem mondani, amikor ne adott volna az egyház a világnak, aki "példakép" lehet az áldozatvállalásban, az Isten és emberbaráti szeretetben.

    + + +

    Ha azt gondolod, hogy bármilyen emberekből álló közösség minden hiba, tévedés és tökéletlenségtől menten élhetne évezredeken keresztül, akkor nagyobb utópiát feltételezel, mint a kommunizmus földi paradicsoma... Jézus Krisztus ismerte az embert, tudta kire bízza tanítványait, tudta kinek adja feladatul az örömhír terjesztését. Arra a Szent Péterre, aki háromszor megtagadta... Ha ennyire meg vagy győződve arról, hogy az egyház rossz, akkor hívj életre egy elit társaságot, amelynek csak a tökéletesek lehetnek tagjai. Jézus azonban a vámosok és bűnösök barátja, aki orvosként jött el a beteg világra. Aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék...

    "Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus odaállt előre, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, mindenemből tizedet adok. - A vámos megállt hátul, szemét sem merte fölemelni az égre, inkább a mellét verte és könyörgött: Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek! - Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, az nem. Aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki megalázza magát, az felmagasztaltatik."

    + + +

    (Noddynak is) A művészet olyan kizárólagos emberi sajátosság, mint pl. az értelmes beszéd. Számomra egyértelmű, hogy ennek is Isten felé kell fordulnia. Jézus Krisztus is példabeszédekben beszélt, mert azok gyakran többet elmondtak a lényegről, mint egy közvetlenül kimondott akár hosszasan taglalt esszé. De csak azok hallották meg, akiknek füle volt. Az egyház is használ szimbólumokat, festményeket, szobrokat, és gyakran ezek többet mondanak, vagy személyesebben szólítanak meg valakit, mint egy egész napos lelkigyakorlat. Vagy szerintetek a szavaink nem degradálják az Istent..? Az antropomorfizmusok nem csak a képeken és szobrokon jelennek meg, hanem a fogalmainkban is. Mégsem mondjátok azt, hogy akkor inkább ne is beszéljünk róla. Miért? Mert szavainkon keresztül is közelebb kerülhetünk hozzá, egyre inkább megértjük, ugyanakkor tudatában vagyunk annak is, hogy ez nem a teljesség.

    Nem igazán értem, hogy miért ez a nagy ellenkezés. Nem a szobrokat, festményeket imádjuk, viszont ezek emlékeztetnek minket arra a Valakire, akinek mindent köszönhetünk. Ha egy katona a háborúban előveszi a felesége fényképét a zsebéből, és megcsókolja, akkor az a fényképnek szól...?

    + + +

    Néhány rövid válasz:

    Az egyház háborúkban való közreműködéséhez most csak annyit, hogy nem volt olyan a középkori Európában, hogy "egyházon kívüli háború", egyáltalán egyházon kívüli élet sem nagyon. Mindenki tagja volt: "Akié a föld azé a vallás."
    +
    "Gondolom, nem kell külön mondani, hogy ez a kőszikla nem az, amire a katolikusok mint Péter hivatkoznak."
    Ebben az idézetben nem Péterről van szó, a katolikusok szerint sem.
    +
    "Én továbbra is fenntartom, hogy egyik egyház és egyik egyház egyetlen tagja se merjen semmi biztosat kijelenteni"
    És te ezt ki mered jelenteni biztosan? Te miért vagy az igazadról ennyire határozottan meggyőződve? Miért jelentesz ki biztosnak féligazságokat, miért hangoztatod a mindenkit letaglózó véleményedet? Az is "vallás", amiben te hiszel, csak a szubjektív bizonytalanra építkezik. A keresztény hit azonban a Jézus Krisztus bizonyosságából merít. Lehet tisztelni mások véleményét, lehet toleránsnak lenni, sőt kell is. De mindezek nem érinthetik az igazságot.

    "Egyformának lenni mindenkihez. Emberfeletti nagy szív kell ehhez." - Reményik Sándor

  • Noddy

    senior tag

    válasz #40553216 #17848 üzenetére

    Mózes Istene hozta ki őket Egyiptomból? Azt az Istent formálta meg Áron? Istent az zavarta, hogy egy aranyszobornak adják meg azt a tiszteletet ami neki járna (jogosan). Nem Baálnak, vagy Marduknak vagy Ré-nek áldoztak. A saját Istenünkek próbáltak, csak rosszul. De ha te is ezt mondod akkor érted mire gondolok :) Egyébként lehetett szemléltetés célja a képeknek, szobroknak, de miért van az, hogy az emberek elkezdtek letérdepelni előttük, Isten helyett azokhoz imádkozni?

    Szerintem akkor levonhatod a konklúziódat. Lehet képekkel tanítani, memorizálni, csak sajnos nem állt meg itt a dolog. Sőt, már voltam jó pár színes képekkel kifestett templomban, de egyben se volt a liturgia része a "magyarázzuk a freskót"... pedig állítólag az analfabetizmus növekszik. Te hol láttál ilyet?
    Szerintem az hogy ez lett volna a képek szerepe még nem találtam forrást. Ha gondolod linkelhetsz, próbáltam keresni de nem találtam.

    Valóban. Nem egyezik. A 3000 évvel a legrégebbi könyvekre utaltam, valami tényleg csak Krisztus előtt 400 környékén lett megírva. Az hogy mit fogadtak el kánonnak vagy mit nem, az nem szabja meg egy szövet változatlanságát, ez visszakövethető. Pl. ezért volt nagy felfedezés a Qumrani tekercsek. Kiderült, hogy azokat a verseket amiket betoldásnak véltek hogy passzoljon az evangéliumokkal az 500 évvel korábban is benne volt (Ézsaiás könyve).

    Az érvem az hogy nem követi Istent. Jó példa erre maga Izrael. Isten megmondta mit kell tenni, de mi teszünk rá, hogy Isten mit mond. És nagyon szükséges, hogy a világ ezt az orrunk alá dörgölje.

    A beidézett részt szerintem a legnehezebb úgy értelmezni "hogy én járok a helyes úton". Ha tényleg ismered Jézus tanítását és próbáltad már követni, akkor lehet róla sejtésed. Nem véletlen, hogy rohamosan dől össze az egyház intézménye (református, katolikus, lásd legutóbbi népszámlálás). De vannak gyarapodó, a viharban is növekvő erős gyülekezetek. Gondolom tudod a fenti ige alapján, hogy miért.
    Egyébként pont ez az ige volt a nyári tábor egyik tanításában is ahhoz a következő igét kerestem ki még. "Az én juhaim hallgatnak a hangomra, én ismerem őket, és ők követnek engem." János 10,27 Komoly felelősség.

    Dániel és Ezékiel mindketten a babilóniai fogság idején éltek. Dániel nagyon fiatalon bekerült a babiloniai udvarba, ahol elszigetelve nevelték, Ezékiel a néppel volt fogságban nagy távolságra a fővárostól.
    Lehet, hogy ismerték egymást, de a látomások időpontja és helyszíne kizárja az átadás lehetőségét. Elfogadott könyvé pedig csak később vált a zsidóság számára. (a próféciák beteljesedése hitelesítette a prófétát) János apostolnak szintén egy szigeten száműzetésben nem volt jobb szórakozása mint ószövetségi látomások rekonstruálása... Persze, ha te is a bibliahamisítók hitét vallod, akkor legyen meg neked is a te hited szerint.
    Itt látszik, hogy ha van sapka az a baj, ha nincs sapka az a baj. Vagy ellentmondások vannak a Bibliában, ha meg nagyon egybe vágnak a dolgok akkor meg az a baj :)

    Próbáltam tőmondatokban válaszolni :)

    Jesus my savior, not my religion. - Jéghegy nem talál ibolyát.

Új hozzászólás Aktív témák