Hangok a fejemben
Közel hét éve már, mégis tisztán emlékszem arra a pillanatra, amikor kezembe vettem a kontrollert és nekivágtam az első Hellblade különleges hangulatú rémtörténetének - a Ninja Theorynál készült alkotás 2017-ben számomra az év játéka lett. Még akkor is, ha az előjelek inkább riasztóak voltak: a fejlesztés során mind a főszereplőt, mind a technológiát le kellett cserélni, az érzelmek bemutatásában oly fontos mocap-technológiát pedig kész rendszer használata helyett a fejlesztőknek kellett összeeszkábálnia. Ahogy teltek az évek, több platformra is megkaptuk az eredetileg kizárólag PlayStation 4-re megjelent programot, majd végül a Microsoft felvásárolta a bandát és a 2019-es Game Awardson bejelentették, hogy jön a folytatás, immár nyilván csak PC-re és az újgenerációs Xboxokra. A fejlesztés ezúttal sem ment álomszerű gördülékenységgel, olyannyira, hogy még videók is csak ritkán érkeztek - de oly sok várakozás után végre fejest ugorhattam Senua különleges elméjébe, hogy a csak rá jellemző ingerek közepette éljem át történetének egy újabb fejezetét.
[+]
A játékot elindítva érdemes nem egyből rányomni az Új Történet gombra, hanem előbb ellátogatni az extrákhoz és a beállításokhoz. Előbbinél egy, az első rész eseményeit összefoglaló videó mellett egy kifejezetten érdekes fejlesztési videónaplót is megtekinthetünk. A beállításoknál a megszokott dolgok mellett a feliratozásra szeretném felhívni a figyelmet, itt ugyanis a magyar nyelv is elérhető, így azok is élvezhetik a történetet, akik esetleg kevésbé értik meg az idegen nyelveket. A fordítás minőségére meglepő módon semmilyen panaszom nem volt, a játék legvégén egy elütéses hibát vettem csak észre és talán egy helyen csúszott a szöveg, szóval nem kell attól tartani hogy egy igénytelen AI-fordítást olvashatunk. Ezek után végre nekivághattunk a tényleges történetnek, amely időben az első rész után nem sokkal játszódik. Senua nem kisebb feladatot tűzött ki magának, mint azok felkutatását, akik az első részben elpusztították a faluját, elhurcolták a népét és oly emlékezetes módon megölték kedvesét.
[+]
Senua módszere másutt a “fejjel a falnak” metódusként ismeretes: hősnőnk direkt elraboltatja magát, terve pedig az, hogy amint megérkezik a banditák bázisára, ott majd mindenkivel végez, és így az utolsó életben maradottból könnyű lesz kiszedni az útmutatást ellenfeleink otthonát illetően. Egy ilyen terv nyilván nem működhet tökéletesen, de igazából már sokkal hamarabb kisiklik minden: a hajóút nem úgy alakul, ahogy azt Senua remélte, mert egy nagy viharnak köszönhetően elsüllyed az őt és elrablóit szállító ladik, hősünk pedig csak szerencséjének köszönhetően ér partra. Innentől indul el az tényleges kaland: bár a cél továbbra is a támadásokat elkövető népség megbüntetése, lassan rájövünk, hogy nem egy szimpla rabszolga-vadász hadjáratnak voltunk elszenvedői, hanem sokkal nagyobb dolgok állnak a háttérben; szó szerint is, hiszen a fontos szereplők közt a kietlen északi hegyek óriásai is ott vannak. Magáról a történetről nem szeretnék a minimálisnál többet elárulni, hiszen narratív játékról van szó, amelynek központi eleme az, hogy Senua miként találkozik a számára is ismeretlen vidék eltérő elemeivel, és persze, hogy miként éli túl azokat. Természetesen az nem titok, hogy az első részhez hasonlóan a Hellblade II legfontosabb érzelmei között ott van az elmebaj és a gyász, a bűntudat és a bosszúvágy.
[+]
Mindezeket az érzelmeket még érdekesebbé teszi az első játékból megismert tény, hogy Senua nem egy egyszeri harcos, hősünk ugyanis pszichózisban szenved, aminek következtében téveszmék és hallucinációk gyötrik, és sokszor nehezen tudja csak megkülönböztetni, hogy mi a valóság és mi az, ami csak a fejében létezik. Ezt az amúgy is igen érdekes (és a játékmenetben is érdekesen felhasznált) állapotot jelentősen kiegészítik a fejünkben “lakó” hangok is; eltérő személyiségek ezek, melyek közt vannak mindentől rettegő, végtelenül ellenséges, illetve segíteni vágyó “alakok” is. A teljes végigjátszás alatt hallani fogjuk ezeket a gondolatokat, amelyek néha hasznosak, mert mondjuk a fejtörők megoldásában adnak tippeket, máskor meg a lehető leghorrorisztikusabb módon nyilatkoznak meg a látottakról.
[+]
Ahogy az várható volt, visszatértek a már az első részben is látott jelkép/szimbólum kihívások, amelyeket meg kell fejteni ahhoz, hogy egyed akadályokat eltüntessünk a világból. Ezek egyike se lett túl bonyolult (valószínűleg tehát hatottak az első részre érkezett visszajelzések), viszont az audiovizuális tálalásnak köszönhetően élmény volt őket megfejteni. Persze akadnak azért újdonságok is: a tükör-puzzle elemek nekem kifejezetten tetszettek még akkor is, ha hasonlót láthattunk már máshol is. Ezeknél a részeknél egyébként érdemes külön figyelni a hangokra a fejünkben, sokszor kapunk tőlük utalást, hogy mit merre és hol kell keresni. A hangok annyira nem akarnak mindent elárulni, mint a God of War Ragnarok-béli társak, de kikapcsolni itt sem lehet ezeket.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
