Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • válasz Feketelaszlo #101 üzenetére

    Gondold át mit írsz. Az horror jellegű kényszergyógykezelésre (kvázi fasiszta módszer) hivatkozva akarod igazolni, hogy ne patologizáljunk? Egyik esetben embereket ölnek meg (ha nem is fizikailag, de szellemileg sajnos mindenképp), a másik esetben csupán egy állapot kategorizálásáról van szó. Ez az érvelés a tökéletes receptje a bugyuta fasisztázásnak meg nácizásnak bármilyen témában. :D Persze gondolom nálad nem ez volt a cél, csak gondoltam jelzem, hogy ez egy szalmabáb. Nyilván én is ellene vagyok a horror módszereknek, és a Száll a kakukk fészkére nálam 10/10. :)

    Én csak annyit mondok, hogy nem attól leszel humánus az adott emberrel, hogy pl a diszlexiára, ADHD-ra vagy autizmusra neurodiverzitásként tekintesz. Meg aztán 20 év múlva ki tudja megint milyen szót találnak ki rá, mert addigra lehet a neurodiverzitásnak lesz patológizáló konnotációja. ;]

    [ Szerkesztve ]

    A RIOS rendkívül felhasználóbarát, csak megválogatja a barátait.

  • totron

    addikt

    válasz Feketelaszlo #101 üzenetére

    ők is szeretnék kiérdemelni, mint színlelt beteg
    A letűnt kor lobotómiái után egyértelmű a mai túlkorrekció, ez viszont ne teremthessen már legális működési alapot az üreséletű divatbegeknek. Rengeteg kárt tudnak okozni a tényleges segítségre szorulóknak egy egyébként is fókuszát kereső műfajon belül: felhatványozzák a kavart megítélésben és precíz szakmai eljárást illetően a szimuláns és rejtett/érdemben még nem kikutatott állapotokban szenvedők között. És ilyen tekintetben talán mindegy is, hogy a páciens felől jön a betegségtudat vagy a szi'áter/szilógus szájából esik az áldás.

    Egy a gondolatunk, de azért kiírom magamból: A diagnózis gyakran megáll a bugyuta A-B válasz"opciókat" adó teszteknél, azok csak alapos és többszöri elbeszélgetéssel érnek valamit, mintegy kiindulópont. Ma már ha jól tudom min. 5 alkalmas látogatás kell bármi ilyesmi kimondásához is. Nagyon lassan finomodik egy korrekt szintre a dolog, menet közben kilengésekkel, de amely kilengések az egyén életében könnyen okoznak szükségtelen és nagy károkat. A diagnosztika kiforrottsága kell és hogy a fejekben - mind laikus, mind szakmai szinten - lekövetődjön ez a kiforrott állapot, vagyis helyén kezelése egy eredménynek, szükségtelen megbélyegzések nélkül, értése a kapott eredménynek és összefűzni tudás a mindennapok gyakorlatával. Hogy ezek mikor érnek össze úgy, hogy egyik sincs sem túlkapásban, sem alulmozgásban, az itt a fő kérdés. Az értelmezés szüli egyébként a diagnosztikát szerintem elsősorban, de nyilván oda-vissza értelmezendő, ha érdemben kutatni akarjuk.

    (#104) lezso6, Ha segítség nélkül elvan az ember, akkor az nem betegség.
    Szerintem te ezt a témát nem érzed. Pont a tükör hiánya és az egó szüntelen abszolútértéken való ketyegése szül szélsőséges állapotokat, ami persze a szubjektív szemüvegen/önigazoláson keresztül lesz megcsontosodott etalonná, mint normális. Ha valaki képes ellátni magát és nem kell tarhálnia, cserébe rendkívül toxikus a környezetével szemben az nem igényel semmit, rendben van úgy? Sok olyanról tudsz aki beismeri akár csak saját maga előtt is, hogy igen, nekem segítségre lenne szükségem...?
    A kérgesedés során kialakulnak megoldási mechanizmusok, ezek viszont koránt sem biztos, hogy a leghatékonyabbak, legártatlanabbak, akár saját, akár a környezet részére, ahogy nem biztos az sem, hogy ez bárkinek is feltűnik, legyen az külső elszenvedő vagy épp a művelő maga.

    Ezen ponton épp magadnak mondasz ellent - vagy adsz magyarázatot épp az idézett mondatra és az egész felvetés miértjére - hiszen kikéred, hogy új kategóriák keletkezzenek - még ha azok az addigi szemmel furcsának is tűnnek - de mit kezdesz a sok bajjal az emberekben, az emberek között? Azoknak valahol eredőjük is van ám. Nem lehet mindent a nincs itt semmi baj, elvagyok magamban fakkba betenni.

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák