Új hozzászólás Aktív témák

• #105 totron addikt Feketelaszlo #101

  Új Válasz 2023-05-21 13:36:15 #105

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  totron

  addikt

  válasz Feketelaszlo #101 üzenetére

  ők is szeretnék kiérdemelni, mint színlelt beteg
  A letűnt kor lobotómiái után egyértelmű a mai túlkorrekció, ez viszont ne teremthessen már legális működési alapot az üreséletű divatbegeknek. Rengeteg kárt tudnak okozni a tényleges segítségre szorulóknak egy egyébként is fókuszát kereső műfajon belül: felhatványozzák a kavart megítélésben és precíz szakmai eljárást illetően a szimuláns és rejtett/érdemben még nem kikutatott állapotokban szenvedők között. És ilyen tekintetben talán mindegy is, hogy a páciens felől jön a betegségtudat vagy a szi'áter/szilógus szájából esik az áldás.

  Egy a gondolatunk, de azért kiírom magamból: A diagnózis gyakran megáll a bugyuta A-B válasz"opciókat" adó teszteknél, azok csak alapos és többszöri elbeszélgetéssel érnek valamit, mintegy kiindulópont. Ma már ha jól tudom min. 5 alkalmas látogatás kell bármi ilyesmi kimondásához is. Nagyon lassan finomodik egy korrekt szintre a dolog, menet közben kilengésekkel, de amely kilengések az egyén életében könnyen okoznak szükségtelen és nagy károkat. A diagnosztika kiforrottsága kell és hogy a fejekben - mind laikus, mind szakmai szinten - lekövetődjön ez a kiforrott állapot, vagyis helyén kezelése egy eredménynek, szükségtelen megbélyegzések nélkül, értése a kapott eredménynek és összefűzni tudás a mindennapok gyakorlatával. Hogy ezek mikor érnek össze úgy, hogy egyik sincs sem túlkapásban, sem alulmozgásban, az itt a fő kérdés. Az értelmezés szüli egyébként a diagnosztikát szerintem elsősorban, de nyilván oda-vissza értelmezendő, ha érdemben kutatni akarjuk.

  (#104) lezso6, Ha segítség nélkül elvan az ember, akkor az nem betegség.
  Szerintem te ezt a témát nem érzed. Pont a tükör hiánya és az egó szüntelen abszolútértéken való ketyegése szül szélsőséges állapotokat, ami persze a szubjektív szemüvegen/önigazoláson keresztül lesz megcsontosodott etalonná, mint normális. Ha valaki képes ellátni magát és nem kell tarhálnia, cserébe rendkívül toxikus a környezetével szemben az nem igényel semmit, rendben van úgy? Sok olyanról tudsz aki beismeri akár csak saját maga előtt is, hogy igen, nekem segítségre lenne szükségem...?
  A kérgesedés során kialakulnak megoldási mechanizmusok, ezek viszont koránt sem biztos, hogy a leghatékonyabbak, legártatlanabbak, akár saját, akár a környezet részére, ahogy nem biztos az sem, hogy ez bárkinek is feltűnik, legyen az külső elszenvedő vagy épp a művelő maga.

  Ezen ponton épp magadnak mondasz ellent - vagy adsz magyarázatot épp az idézett mondatra és az egész felvetés miértjére - hiszen kikéred, hogy új kategóriák keletkezzenek - még ha azok az addigi szemmel furcsának is tűnnek - de mit kezdesz a sok bajjal az emberekben, az emberek között? Azoknak valahol eredőjük is van ám. Nem lehet mindent a nincs itt semmi baj, elvagyok magamban fakkba betenni.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák