Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Feketelaszlo

    senior tag

    válasz lezso6 #102 üzenetére

    Egyértelműen kell patologizálni ha segíteni akarunk a betegeken, ez nem is lehet kérdés. A diagnosztika módja - annak megállapítása hogy mi a betegség és ki a beteg - viszont annál inkább vita tárgya.
    Egy vérvétel ami kimutatja, hogy magas a fehérvérsejtek aránya vagy egy röntgenfelvétel ami igazolja, hogy szilánkosra tört a térded elég jó diagnózis. Egy gyerekkori szokásaidról szóló kérdőív amin ha 50-ből 39 kérdésre 'autistára jellemző' vagy 'ADHD-tipikus' választ adsz akkor még nem vagy rajta a spektrumon, 40-től viszont igen azért elég messze áll az objektivitás kritériumától.

    Persze biztos nincs könnyű dolga a pszichiátereknek, hiszen a videó is elmondja, hogy még csak most keresik az autizmusért felelős gén(eke)t, amivel majd egy DNS-vizsgálattal talán kimutatható lesz, hogy kiben van meg a hajlam. Amire célzok, hogy a neurodiverzitásra, kitalált tünetekre való hivatkozás és 'ön-diagnózis' az nem egy mellékhatás, hanem ennek a pontatlanságnak és ismerethiánynak az egyenes ági következménye.

    S akkor a diagnózist követően kéne egy megbízható gyógymód is. Akadnak olyan rákbetegségek vagy szervi elváltozások amikre a szakorvosok egyértelműen azt mondják, hogy gyógyíthatatlanok. Erre a pszichiátria azt állítja, hogy mindegyik gyenge lábakon álló diagnózisára van kezelés is? Hát, ez azért elég furcsa.

    Oké, biztos voltak itt is érvelési hibák, de a lényeg, hogy nem tudod lebuktatni a neurodiverzeket, ha a betegség egyetlen követelménye, hogy kellően lógj ki a sorból. Az autizmus, skizofrénia, ADHD, stb. nyilvánvalóan létező betegségek, csak még nem tudjuk kimutatni azt a pontos sejtmutációt vagy biokémiai folyamatot ami okozza őket. De amíg ez így van addig ez a bohóckodás számomra semmivel sem taszítóbb, mint a kamu-diagnózisokon alapuló patologizálás.

Új hozzászólás Aktív témák