Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Feketelaszlo

    senior tag

    Félve kérdezek rá a frissítés kapcsán, de miért baj, ha 'tudomány-ellenes' álláspontból kérdőjelezzük meg a mentális betegségek patologizálást? Mármint ha az emberek kis atomocskák volnának és a részecskefizika tárgykörébe tartoznának akkor nyilván nem merülne fel ez a kérdés, de ugye a pszichiátria képében gyakorlatilag arról a 'tudományról' van szó, amelynek legkiválóbb kutatói még a közelmúltban is vígan furkálták át emberek agyát lobotómia műtétek keretében vagy kötötték őket elektrosokkólóra, mint kísérleti gyógykezelés, a legalapvetőbb orvosi-etikai elvekre teljesen fittyet hányva, a tudományosságra hivatkozva.

    Szóval értem, hogy a neurodiverzitás ünneplése zavaró túlreagálás, de abból a szempontból viszont nagyon is érthető, hogy ha pár évtizeddel ezelőtt hisztéria diagnózist kapott a gyereked akkor simán kényszer gyógykezelésen köthetett ki. Szász Tamás a vonatkozó könyvében nagyszerűen végigvezet a történeten, hogy honnan is indult ez a pszichiátria nevű dolog és többek között épp az ő általa indított forradalomnak köszönhető, hogy a nyugati világban az elmúlt fél évszázad során elkezdték bezárni a gumiszobás nagy horror-pszichiátriákat (Magyarországon az OPNI-t) és a személyesebb, barátságosabb járóbeteg ellátás felé tevődött át a hangsúly. Ez a humánus, megértő hozzáállás talán sokaknak imponáló is, s a neurodiverzitásra hivatkozva ők is szeretnék kiérdemelni, mint színlelt beteg. Már ha a normálistól eltérő viselkedés betegség.

  • Feketelaszlo

    senior tag

    válasz lezso6 #102 üzenetére

    Egyértelműen kell patologizálni ha segíteni akarunk a betegeken, ez nem is lehet kérdés. A diagnosztika módja - annak megállapítása hogy mi a betegség és ki a beteg - viszont annál inkább vita tárgya.
    Egy vérvétel ami kimutatja, hogy magas a fehérvérsejtek aránya vagy egy röntgenfelvétel ami igazolja, hogy szilánkosra tört a térded elég jó diagnózis. Egy gyerekkori szokásaidról szóló kérdőív amin ha 50-ből 39 kérdésre 'autistára jellemző' vagy 'ADHD-tipikus' választ adsz akkor még nem vagy rajta a spektrumon, 40-től viszont igen azért elég messze áll az objektivitás kritériumától.

    Persze biztos nincs könnyű dolga a pszichiátereknek, hiszen a videó is elmondja, hogy még csak most keresik az autizmusért felelős gén(eke)t, amivel majd egy DNS-vizsgálattal talán kimutatható lesz, hogy kiben van meg a hajlam. Amire célzok, hogy a neurodiverzitásra, kitalált tünetekre való hivatkozás és 'ön-diagnózis' az nem egy mellékhatás, hanem ennek a pontatlanságnak és ismerethiánynak az egyenes ági következménye.

    S akkor a diagnózist követően kéne egy megbízható gyógymód is. Akadnak olyan rákbetegségek vagy szervi elváltozások amikre a szakorvosok egyértelműen azt mondják, hogy gyógyíthatatlanok. Erre a pszichiátria azt állítja, hogy mindegyik gyenge lábakon álló diagnózisára van kezelés is? Hát, ez azért elég furcsa.

    Oké, biztos voltak itt is érvelési hibák, de a lényeg, hogy nem tudod lebuktatni a neurodiverzeket, ha a betegség egyetlen követelménye, hogy kellően lógj ki a sorból. Az autizmus, skizofrénia, ADHD, stb. nyilvánvalóan létező betegségek, csak még nem tudjuk kimutatni azt a pontos sejtmutációt vagy biokémiai folyamatot ami okozza őket. De amíg ez így van addig ez a bohóckodás számomra semmivel sem taszítóbb, mint a kamu-diagnózisokon alapuló patologizálás.

Új hozzászólás Aktív témák